Vigyázz, veszélyes övezet

Szonja háborús körülmények között, éppen Ármint menti meg az éhhaláltól :)

Terhes mivoltomból kifolyólag, ez extrán hülyén hangzik tőlem, de komolyan mondom a tököm kivan. Szonja az éjszaka ismét fent volt, végigöklendezte, nem hányt csak minimálisat, de szörnyű volt ez akkor is. Ma reggel meg ismét fosással indított. Lehet, hogy én vagyok a hülye, mert tegnap este kunyizott tőlem sült császárszalonnát, de akkor is. Hétfőn megyek vele dokihoz, és kérek beutalót gasztrora, hogy igenis járjunk ennek a végégre, hogy, nem-e, allergia, vagy a múlt heti eset még nem múlt el teljesen, vagy sok gyomorsav vagy mittudodmén, főleg, hogy éjjel jönnek ezek. Most sem aludtam (ez nem panasz) egyszerűen nem mertem, féltem, hogy megfullad. Szóval jó kis hétfőnk lesz, mert előjegyeztettem bőrgyógyászatra is, ráadásul Bundi se biztos, hogy itthon lesz, mert megy fel Pestre a sógornőmhöz, aki bár már sokkal jobban van, de még mindig az intenzíven. Annyira írnék már valami jót is banyek, de egyszerűen nincs, kb. olyan mélyen vagyunk a béka segge alatt, mint még soha, ezen domborít a meló, hogy biza-biza bedagad a lábam mire hazaérek, emelnem kellett a magnézium adagomat is kicsit, kezdem érezni, hogy a 25. hetet tapossuk. A kicsi lány a pocakomban végtelenül toleráns, lelkesen rugdal, jelezve, hogy legalább vele minden rendben odabent, miatta nem kell aggódjak. Nyűgös és nyafka vagyok, semmisejó állapotban, nem hiszem el, hogy megint nekünk jutott ki ennyi sz@r, dehát evvan. Mindig elvem volt, hogy annyit kapunk amennyit elbírunk, na akkor én már tuti 86 igáslóval vetekszem. Tudom, hogy itt sirámolok és Nektek is van elég, de vegyük ezt is terápiás célzatnak. ezek után még mindig bízom abban, hogy jobbnak kell jönnie, ennél rosszabb ugyanis már nem nagyon lehet.

Egy kis humor,hogy azért ne legyek már ennyire negatív. péntek reggel öltözök át melóban és a csapat fetrengve röhög rajtam, megjegyeztem, hogy nem illik a görögdinnyémen vihorászni. Közölték, hogy nem-nem, a hátamon röhögnek. Szonja ébredés után simizte a hátam, én még félálomban voltam, ő meg felfegyverkezve 3 táblairónnal. A szökéses ficeknek a térképe kismiska volt az én hátamra pingált Magyarországtérképhez képest, mondjuk a hátamon lenen is hely még mamutos barlangrajzoknak is. Bundinak fél óra alatt sikerült megszabadítania tőle, oké a szintidőt növelte, hogy ő is könnyezve röhögött.