35

Bannnyek ez már a véééghhhh(e). Marhára nem szembesültem vele, hogy kicsi Kyra hamarosan a kiságyat fogja koptatni és nem az én bordáimat. Aztán szembesültem néhány fényképpel, majd a tükörrel, majd azzal, hogy sehogy nem állunk. Majd a tekintetekkel, aztán a dumával, hogy mennyire el van változva az arcom és lent van a hasam, ami népi hiedelem szerint a közelgő szülés jele. Nomeg, hogy szerdán már nst is lesz, nem csak uh és szombaton már május és én májusban szülök. Szóval ma kipakoltam a gardróbot, ahová a két lány cuccait szuszmákolom be, a saját szekrényem aljába pedig behajigáltam azokat ami majd a kórházban kell, mert nehogy már rohamszülésem legyen (höhö) és ne tudjak összecuckerájozni. Szóval kitört rajtam a pánikolós fészekrakás, mint valami megkésett fecskén, akinek most esett le, hogy a többiek már bőszen a tojásokon üldögélnek. A nagy nekidurálásnak persze az lett a nyögés vége, hogy jól bekeményedtem és a kiscsaj is itt-ott feszegetett. Szóval pihi és röhögés azon, hogy Szonját kompletten le tudom árnyékolni hasilag ebben a szép napsütéses időben. Meg Győziékhez is mehetnék zebracsíkos ágyelőnek, ajvé striák. Éjjeli műszakot is vállalhatnék mert pontban fél kettőkor menni kell, nincs mese és apelláta. 5 hetet már tuti nem birok ki egyben, mondjuk vicces, hogy Szonjával is ezen nyekeregtem, aztán meg majd 41 hetesen dinamittal kellett kirobbantani. Szóval elvagyok na, csak csetlek-botlok, mint egy keljfeljancsi, mert nehéz úgy közlekedni, hogy nem látom a lábfejem, ennél fogva azt sem ami a lábam előtt van, billegális vagyok, ma leguggoltam az almásrekeszhez a boltban, ennyi elég volt, hogy seggreüljek, mert elvesztettem a súlypontom. Bizonytalan vagyok, egyszerre siettetném és késleltetném ezt az időszakot, édes teher a puttonyom...de hamarosan lecuccolok, ez azért még édesebb...