Vége, vége, véééghhhhheee

Tegnap volt az utolsó munkanapom, komolyan mondom el sem hiszem, hogy ez is eljött. Mondjuk a vége elég nehezen, mert valahogy ólomlábakon járt az idő. Aranyosak voltak a csajok, lelkesen ölelgettek és dicsérgettek, meg sajnálgattak, hogy ebben mennyi szerepe volt a búcsúként vitt részeg szeletnek és a Sangriának abba inkább mélyebben nem mennék bele. Hiába volt rövid idő, azért fura volt kipakolni a szekrényemből, leadni a kulcsokat a a papírmunkámat, még egy könnycsepp is kigördült na, dógoznak a hormonok. Hazajöttem, gyors zuhany, Szonja és Bundi összepakolása és már indultunk is dokihoz. Kisebb csúszással odaértünk, közölte vigyorogva, hogy az elkövetkező 8 (??) hétben hízhatok 2 kg-t összesen, osszam be. A drákói szigor után leküldött az uh-ba, mert szerette volna látni, hogy behozta-e az egy hetes lemaradását a kiscsaj. Cirka 1.5 órát kellett várni az uh-ra, addig meglátogattam frissen epekőre műtött kolléganőmet, aki annyira jól volt már, hogy éppen éhen készült halni. Vigyorogva mentem vissza az uh-ra, ahol arcomra fagyott a mosoly. Ahogy dobtam egy hátast a vizsgálóágyon, megtaperolta a doki a hasam és közölte, hogy hát-hát, ez a gyerek már tapintásra kisebb. (ujjak keresztben Miatyánk gondolati síkon elkezdve). Buksiméret rendben, ekkor közölte, hogy akkor biztos a pocak, az is rendben, a láb is a kar is, a fejkörméret is. 32. betöltött hetesnek felel meg a kicsike, pont aminek lennie kell. Közölte, hogy akkor egyszerűen a magasságomból és a csípőmből adódóan bőven van még hely a pocakban, az volt megtévesztő, flow, szív, lepény, köldökzsinór rendben. Moziztunk, közölte, hogy nagyon szép az arca a kiscsajnak és nézzük csak milyen szép ívű a szája. Bundásnak persze el kellett lőnie a "tiszta apja" szlogent. Most látom igazán, hogy testvérek, nagyon-nagyon hasonlít Szonjára, a gesztusai is, először fél szemmel ránknézett, majd ásított egy nagyot. Mégis tudom, hogy teljesen más lesz. Legközelebb 3 hét múlva kell mennem és akkor már nst-re is, még mindig nem fogom fel, hogy közeleg az idő. A szülésre vonatkozóan még mindig semmit nem tudtam kicsikarni a sima vs császár témában, amolyan is-is feleletet kaptam, meg, hogy várjunk még kicsit.
Mivel Szonit belízingelték anyuék, elmentük ajándékot vásárolni neki, kinéztem egy tecskós viledás takaritó kocsit, és nagyon beleéltem magam, nem volt, nem is lesz, legalábbis a szülinapig tuti nem. Éppen vigasztalni akartam magam, találtam egy piros alapon fehér pöttyös Miki egeres kalapot, napszemüveggel, az meg a méretében nem volt a csibének. Úgyhogy otthagyva mindent, cartam az áruházra, meg arra, hogy a 10kg-om mellé még 2 van beengedélyezve és benyomtam egy jégkrémet a szakadó esőben. Bundi azt hitte bajom van, mert ritkán ahygom igy ott, ha vásárolgatni lehetne....felpörgött a zagyam na....:)

Aranyköpések:

A legújabb általa kreált és saját magára alkalmazott elnevezése : Szonyája babája

Szonja, mit kérsz a boltból?
Cokit.
Milyet?
Ájsz, ájsz pingu.

Talált kettő db egyenként becsomagolt tisztasági betétet a neszesszeremben, lobogtatva hozza.
Pejus kettő, ide be (behelyezi a nyunyuhoz). Másik tesójé. Kell Szudósz (sudokrém, pelenkázáshoz használjuk). Ismét előhozakodtam a nem kell már nekünk pelus témával, megegyeztük, hogy eldobjuk, mire megkérdezem, hogy mikor jött a diplomatikus válasz: este.