Anya amit megígér, azt be is tartja, még félhóttan is. Mára pedig kis városunk Múzeumának dolgozói medve napot szerveztek és mivel minden nap a Múzeum előtt megyünk el, ahol hatalmas mackó hirdette, hogy itt biza buli lesz, nekiveselkedtünk. Esett az eső, és kisebb mizéria volt a körül, hogy ki melyik mackót is viszi magával, mert házunk táján van több családnyi is a mézkedvelő egyedekből. Mivel Szonja még félálmomban megkérdezte, hogy akármelyik macit viheti-e és én ráhümmögtem, hogy ühüm, volt kisebb perpatvar, hogy ne azt vigyük már, ami akkora, mint én. Később aztán az angyalmaci mellett döntött, hogy ez mennyire jó választás volt, arról majd később. A program színes volt és kedves, csak szerintem 1.5x annyian voltunk, mint amennyit elbírt volna a hely. Szonja pedig, tőle egyáltalán nem meglepő módon rajzolt, amíg mi Kirával diavetítést néztünk, régi békebeli diavetítőn, gyerekkorom nagy kedvencét, a Mazsola és Tádét. Közben az egyik tanárnéni mesélt a mackófajtákról, sok-sok érdekességet és számomra is új információt magába hordozva, pl. tudtátok, hogy Balu ormányos medve, na ugye, hogy nem?! Készíthettünk mackót is, igen én aki utálja a tűt, még varrtam is. Aztán Szonja nagy örömére a Mackószépségversenyen az ő angyalmacija kapta a legtöbb szavazatot, ergo ő büszkélkedhet a legszebb maci tulajdonosi oklevéllel. Igazán jó kis program volt, szórakoztató, barátságos, hagyományőrző, hímzéssel, zongorával, városunk őseinek képei alatt mézes teázva...sőt még pirospöttyök helyett, piros szívecskékkel és "anyutmeglepős" felirattal ellátott túró rudit is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése