Számomra már nem is okoz döbbenetet, hogy itt tartunk, olyan mintha tegnap agyaltam volna azon, hogy engedjem-e Szonit iskolába vagy sem, most meg már a "kicsi" került éppen aktuális iskolaveszély helyzetbe. A két évvel ezelőtti döntésen rengeteget hezitáltam, pro és kontra. Félelmem nem volt hiábavaló, az első pár hónap pokoli volt. Emlékszem Szonja sokat kérdezgette akkoriban, hogy mikor lesz már 7 éves, mert az osztályában már mindenki az. Most ugyanaz a döntéshelyzet alakult ki a házunk táján. Kira túlesett a kötelező iskolaérettségi vizsgálaton (ennek mondjuk én sok értelmét nem látom) és 99%-os szinten teljesített. Óvónéni közölte is vele, hogy mehet suliba. Én pedig a másik óvónéninkkel beszélgettem, miért gondolom úgy, hogy maradjon még egy évet az óvodában, meggyőzem az érveimmel. Egyrészt jelen teljesítmény-kényszeres rendszerben, amikor nagyobbikom hullafáradtan jön haza és olykor még este 8-kor is akad némi tennivaló, amikor 30 órájuk van a héten, megspékelve kötelező délutáni elfoglaltságokkal, amikor 2. osztályban azon stresszel, hogy valamit nem fog tudni megtanulni, szerintem óriási hiba van a rendszerben. Igen használhatunk persze mérőtáblákat, hogy értelmi képességeimben, hogy teljesít a gyerek, de ez is pillanatnyi képet mutat csupán, egyáltalán nem biztos, hogy reálisat. Kira beszédhibás, logopédiára járunk, és szerintem ez egy hatalmas hátrány az olvasásánál. Aztán beszéljünk fizikai érettségről, gazellatermetű kisebbikem 20kg, ha a hátára adnám a táskát elborulna, mint egy páncélilag túlterhelt teknős. Szociális és érzelmi érettség, rendkívül ragaszkodó és biztonságérzetét én adom meg neki, az én közelségem. Játékos, mint sok-sok majd hatéves gyerkőc. Ezt a játékosságot pedig az iskolában nem nézik el, kategorizálnak, azaz aki mozgékony annak rossz a magatartása, mert hiába vág az esze, mint a borotva és elsőként válaszol, ha azt éppen az asztal alól teszi. Sablongyerekeket kell termelni, nem nézve ki-miben jó, ki miben tehetséges. Nyesegetni a faágakat, hogy megteremtsünk egy tökéletesen egyforma csemetekertet. Azt mondják évvesztes gyerek, én ezt egyáltalán nem így látom, sokkal inkább évnyertes, nyer egy évet, amikor fejlődhet, játszhat, erősödhet és lehet, hogy jövő szeptemberben éppen annyira lesz érett a a szó emberi és nem teljesítmény-kényszeri értelmében, hogy a hajtásait már meg tudja óvni a kis csemetefácskám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése