 |
| Régen |
Nem nagyon írtam mostanában a munkámról, egyébként sem sokat, most azért mégis van mondanivalóm.'96 februárjáéban ez a munkahely volt életem első munkahelye, éppen azon morfondíroztam egy nap, hogy nem is tudom milyen máshol dolgozni, hiszen nincs viszonyítási alapom. Körülbelül pár nappal a 20. évforduló előtt döntöttem úgy, hogy időre van szükségem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ezt így akarom tovább, vagy, hogy akarom-e egyáltalán tovább. Teljesen kiégtem és nem a munka miatt, hanem sok.-sok olyan tényező miatt, ami sokkal inkább személyes és számomra megalkuvást nyújtó, én pedig nem vagyok megalkuvó. Március 1-vel új feladatokat kaptam, vezetője lettem egy ellátásnak, ami magában foglal 380 ellátottat, 42 dolgozót 26 települést. Háát mit mondjak nem kis falat és számomra teljesen új terület. Élveztem/élvezem, a legjobb pillanatban jött, hogy új lendületet adjon. Nehéz, nagyon, mert én tervezős emberke vagyok, itt pedig azt nem lehet, olyan hatások érnek akár egy telefonhívással, hogy borul az egész napom. Mégsem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az a kolléga aki az én előző helyem hivatott átvenni. Iszonyatos meccseink voltak, mert szeret ő itt "dolgozni" csak éppen felelősséget nem vállal semmiért. Nagy falat volt neki is és a legcsúnyább módszert választotta, támadott, fenyegetett, zaklatott. Itthon persze kijött a feszkó, csak bőgtem éa úgy döntöttem ez így nem mehet, a családom, a gyerekeim ezt nem érezhetik és nem szenvedhetik meg. A legnehezebb türelmesnek volt lennem, hogy ne csináljam meg vele mindazt, amit fejben vizualizálok. :) Aztán egy nagy központi értekezleten borítottam a bilit, hogy így én inkább nem, sőt ha csak így lehet, akkor inkább sehogy. 20 év után...mert nem éri meg, hogy tönkretegyem magam idegileg. Egyszerűségében számítottam rá, hogy itt is nekem jön, nem tévedtem, 3 napot készültem rá, hogy nyugodt maradjak, nekem sikerült. Igazi szappanoperának lehettünk tanúi, volt ott bőgés, hiszti, cirkusz és a részemről válaszul jéghideg nyugalom. Az utolsó csatával megnyertem a háborút, bocsánatot kért, természetesen érdekből, mert nélkülem nem tudja ellátni a feladatait. Érdekes helyzet ez, mert igaz, hogy ha a tengerbe beledobnak egy követ a tetején a hullámok rendeződnek, de a tenger fenekén, ott örökre megváltozik valami.
Az új hely, hmmm érdekes, összetett és végre ha úgy akarom kliensek között is lehetek. Próbálom azt a hatalmat amit a kezembe kaptam jól használni és nem felhasználni senki ellen. Meglepődtek a dolgozók, mert innovatív vagyok és nem nagyon szeretik a változást. Hihetetlen vegyes a társaság, de én ezt élvezem ebben a leginkább. Szóval szó mi szó, sok idő után, rengeteg kanyarral, de újra élvezem a munkám.
 | ||||
| Napjainkban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése