Az a helyzet, hogy ránéztem most a blogra és majd el ájultam, hogy majd egy hónapja írtam utoljára. Azóta annyi, de annyi minden történt, leginkább az, hogy az előző postban kifejtett munkát hihetetlen mód élvezem. Rengeteg, iszonyatosan sokféle, de úgy pörgök, mint 20 évvel ezelőtt.
Apjuk is itthon volt két hetet, sokkal könnyebb így az élet, mert rengeteg terhet levesz a vállamról ilyenkor, leginkább a lányokat, mert természetesen ilyenkor csakis rajta csüngnek, én meg átmehetek lefagyasztott üzemmódra. Sajna úgy jött ki a lépés, hogy húsvéthétfő hajnalán kellett visszautazni és el nem hervadhat a három virágszála, így kiöntött minket az ágyból. A csajok, nem túl nőies módon el kezdtek sírni ennek örömére, hogy fellocsolták őket. Én még kevésbé voltam nőies 5 óra alvás után, de moderáltam magam és kiszűrtem a fogaim között, hogy ugyan már lányok, ez a szokás, meg egy kis víz, gondolatilag meg éppen kiheréltem eme akcióért a hites uram. Így esett meg, hogy a harmatos fűben mi bizony már vadásztunk a tojásokra a kertben. Kiengesztelésképpen kivittem a csajokat jó büdös kölniszagú csíkot húzva magunk után a helyi vurstliba. Úgy fél óra elteltével már azt ecseteltem nekik, hogy jobb lett volna ha fiúnak születnek, mert most a locsolópénzt vernénk el és nem az én pénztárcám ürülne ki, mert az árak kb. Disneyland szinten mozogtak. Este senkit nem kellett altatni, szigorú hajmosás és csokimérgezés után beestünk trióstul az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése