2013. augusztus 16., péntek

Csak drasztikusan...

Kevés dolog van, amit mindenki megnéz rajtam, de a hajam az egyértelműen az. Nagyon sokáig kopasz voltam, anyukám már azon kesergett, hogy kellene nekem egy paróka, mert mindenki fiúnak nézett. Aztán három éves koromra szőke lettem, épp, mint Kira, hogy ovi végére bebarnuljak, épp mint Szonja, a fekete akarom mond vörös leves akkor jött, amikor amolyan minivöriként villogtam a másodikos, kötelező fényképeken, háttérben tábla, előttem könyv mindenkinek van egy ilyen kombóban, szigorúan kék köpenyben :) Apukám ebben az időben nevezett el paradicsomszőkének. Akkoriban a vörösség még irtóra ciki volt, és nagy esély volt rá, hogy úgy maradok, mert anyai nagyapám vörös volt és bizony van pár ma is vörös unokatesóm. Az már mellékes, hogy ez mára már inkább áldás, mint átok. Nagyanyám imái mindenesetre meghallgatásra találtak és nem keveset adott Szent Antalnak sem, hogy bebarnuljak :) Ekkora volt olyan hajam, mint Szonjának most.  Gimi végére, már teljesen olyan volt a természetes hajam, mint most. Aztán egy kósza ötlettől vezérelve beugrottam egy fodrászhoz és kaptam egy rövid vörös hajat, közutálatnak örvendett, Bundi konkrétan majdnem sírt, hogy sose fog megnőni, hát nem lett igaza. Persze ez nem volt elég, mert minden álmom volt, hogy legalább egy fél órára legyen már szögegyenes hajam, igen, persze tudom mindenki éppen más hajat szeretne, mint amilyennel éppen megáldotta a sors vagy az ég. Sokáig ez csak álom maradt, ekkor hajtömeget valóban csak igazán elvetemültek vállalnak be. Talán emlékeztek még a bébiszitterünkre, aki időközben fodrász lett és mivel éppen azt a korszakomat  élem, hogy kell egy kis szín az életembe, hát kapva kapott az alkalmon. Szőkenő lettem, de nagyon remélem, hogy csak hajilag, legyőzve a sztereotípiákat. Jó nem is teljesen szőke, hanem melírozott :) Nagyon-nagyon szerette volna kivasalni a hajam, nekem meg ugye ezzel teljesülhetett "az egyenes hajat egy fél órára" álmom. Sőt kicsit tovább is, olyan fél napra. Nem volt egyszerű, cirka 4 órán át dolgozott a szőrrel a fejemen, egy kisebb szünetben beiktatva Szonja hajfrissítését is, aki naná, hogy aranyhaj akart lenni, mert szerinte én az vagyok és naná, hogy egyeneset...és itt újra ismételném önmagam, hogy mindig az kellene éppen, ami nincs :) Azt hiszem nincs már olyan messze az az idő, amikor hupikék hajjal fog hazaérkezni...A változás drasztikus, olyannyira, hogy mindenkinek előre kellett köszönnöm, mert gyakorlatilag senki nem ismert meg. Nagyon más, de az első pillanatban tetszett és ez azóta is tart. Nem, nem fogom vasaltatni a hajam kétnaponta, göndör szőke leszek...kell a szín..és akkor jöjjenek a képek...saját felelősségre...:)


 

2 megjegyzés:

gneke írta...

Szerintem nagyon jól áll!
És egyik ismerősöm állítása szerint (férfi): a nőknek néha szükségük van totál generálra.
Igaz

Tünde Takács írta...

Nem rossz, de nekem göndören jobban, sokkal jobban tetszik ;)