Assszem' nincs túl nagy mentségünk, hogy miért ilyen ritkán találkozunk. Most néztem meg, mindössze 13 km-re lakunk egymástól. Mindig volt valami, szegény Zizinek valami rossz ómenként Szonja összes szülinapi meghívását vissza kellett utasítania, mert ő mindig valami cifra betegséggel ünnepelt éppen. Hétfőn aztán végre minden úgy alakult, hogy meglátogattak minket. Egyetlen egy dolgot sajnáltam nagyon, hogy nem tudtunk a kertben héderelni, mert azon az egy napon naná, hogy esett az eső, csöpörgő esőben azért csak kimentünk kicsit. :) Ennek dacára, csak úgy elrepült a délelőtt és azt vettük észre, hogy menniük kell. Persze azt nem hagyhatom ki, hogy Heni jóvoltából a komplett csajcsapat új/frissített hajat kapott, kivéve Szonját, aki egy centit nem hagyott levágni a hajából, leginkább hozzá sem lehetett érni. Ettől eltekintve is jól kihasználtuk a barátnőm, kicsit szégyellem is magam miatta. Kicsi Kira meg hirtelen ötlettől felbuzdulva megszabadult a babahajától. Olyan kis ügyes volt, hogy első hajvágását egy moccanat nélkül ülte végig az ölemben, majd a tükröt bámulta, nagyon tetszett magának, nekem is, annyira édes kis puszilgatnivaló buksija van, bár Heni a nyakába szerelmesedett bele. Zita és Szonja jól elvoltak, bár be kell valljam, hogy az én vezetői lélek lányomat még a rendkívül türelmes Zita is megelégelte egy idő után és ellenszegült, pislogott is a buldózerem, hogy a pici lány akaratot érvényesít, mi meg néztük, ahogy nagyon ügyesen lemeccselték és játszottak tovább. Hiába találkozunk olyan ritkán, mégis minden sallang nélkül ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Kölcsönösen ámulunk egy sort, hogy mennyit változtak a lányok, hogy mennyire nagylányok már, mennyit nőttek, okosodtak, nőiesedtek, mennyire kecsessé váltak (mondjuk ez azért akkor nem él bennem, amikor elsőszülötten éppen útszéliként nyilvánít véleményt nagy ajtócsapkodások közepette). Ígéretet tettem, hogy nem is olyan sokára én pakolom fel a csajokat és találkozunk és amit ígérek be is tartom, nagyon jó volt, hogy itt voltatok...köszönjük...ilyenkor mindig azt mondom, milyen jó is ez a virtuális világ...milyen jók is ezek a véletlen (bár mindenképpen sorsszerű) összefutások. Jelentem a képek silányak, elfelejtettük, ezek amolyan futtában készült fotók, elnézést.
1 megjegyzés:
Lilikém,ha még egyszer ilyen hülyeséget írsz,hogy kihasználsz,fenéken billentelek!!!
Nagyon köszönjük,hogy ott lehettünk, Zitának nagy favorit a labda,a pohárról nem is beszélek, már háromszor ordította le a fejem,mikor elmostam,és fejjel lefelé fordítottam csöpögni.Mosogatógépbe be sem merem rakni :)
Imádunk titeket, mindenestül!!!
Megjegyzés küldése