Szóval, mint azt lentebb említettem ez az ifjonti legény minimum egy külön posztot érdemel. Az egész úgy kezdődött, hogy Bundi és Szonja átkarikáztak a kisboltba, ahol éppen kiscicák születtek. Szonja minden gyermeki báját és női fifikáját bevetve, ami köztudott, hogy nála bizony nem kevés meggyőzte az apját, hogy nekünk most pont egy kiscicára van szükségünk. Namármost Bundi meggyőzését azt is megerősítette, hogy ő elhúzott hidegebb vidékre dolgozni és mi sem könnyebb más f....verni a csalánnal, jelen esetben engem, már elnézést. Szonja így hát kiválasztotta a fekete cicát, mint reménybeli új lakónkat. Én meg csendben elfelejtettem az egészet, egészen addig amíg nem jött egy hívás, miszerint akkor el lehetne hozni a cicát. Először egy vagyont hagytam a kereskedésben alomra meg alomtálcára, meg edényre, meg macskakajára, majd hazaszállítmányoztam a jószágot. Aki megérkezéséig a gazditól tudom, bandavezér lévén a Seriff nevet viselte. Kegyes hazugsággal nem a fekete cicát hoztam el, mert khmmm kislány volt és egyenjogúság ide vagy oda, csak jobb egy férfi(macska) a háznál. Nos miután megérkezett, rögvest sokkot kapott, egyrészt, mert rájött, hogy itt rajta kívül van még két főnök, akik magasabb rangban leledzenek mint ő, valamint a választott gazdája ragaszkodott hozzá, hogy márpediglen ez a macska Málna lesz és kész, próbáltam neki férfiasabb neveket javasolni, úgy mint kóbász, szalonna, karaj, de ragaszkodott a vegasághoz. Szóval Málnánk hamar belakta a lakást, ki még nem merem engedni az erre kószáló nagymacsekok miatt, mert könnyen ráfanyalodnának és secperc alatt málnaszörp lenne belőle. Nem kimélik a csajok az az igazság, legalábbis az első pár napban nem, aztán megmutatta a körmeit, ezzel arányosan csökkent a cipelési és furikáztatási kedv. Pár napon belül pedig kiderült, hogy itt bizony Őmálnasága a főnök, jelen esetben a csajok versenghetnek, hogy kivel alszik és játszik, vagy éppen elvonul az ágyneműtartóba aludni. Két csibémnek az sem esik jól, hogy a macsnak meg én vagyok a főnök, oké kicsit sunyin, mert naná, hogy tőlem kapja a kaját....így azért nem nehéz. Egy dolgot viselek nehezen, legkisebbünkhöz órát lehetne igazítani, pontosan hajnal 4-kor úgy érzi játékidő van, én meg még nagyon nem érzem ezt semmilyen időnek sem és frászt kapok attól ha a lábujjam macerálják. Szóval akadnak még megoldásra váró feladatok, de kijelenthetem egész ügyes macskagondozók lettünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése