Az esti mese nálunk leginkább apa feladata, de ugyebár jó a szamár alapon is, amikor éppen nincs itthon, én dublőrködöm eme szerepben. Két verzió van, amikor valami klasszikust dolgozok át szerintem gyerekbarát verzióra, ergó Hófehérke nem hal meg, csak alszik, a boszorkányt sem dobja a kemencébe Jancsi és Juliska, hanem csak kupánvágja a péklapáttal és természetesen a 101 kiskutyából sem akarnak pöttyös bundát csinálni Szörnyella de Frászék. Tévedés ne essék, nem akarom én üvegbura alatt nevelni a kölköt, a mi gps koordinátánkon nem is lehetne, de egyenlőre light verzióban nyomjuk, mert nekik még túlságosan összemosódik a mese és a valóság, főleg az én képzelet gazdag kisfruskámnál.. A másik verzió, amikor Szonja kitalálja a szereplőket és nekem kell mesét szőnöm köréjük, két hétig 3 póniról kellett érdekes altatósztorikat gyártanom. Bundi mondjuk ravasz, mert ha Szonja választ figurát, mondjuk 3 rókát, tuti beolvassza őket a 3 kismalac történetbem ezt egy esetben tudja megcsinálni, mert másnap előadom az eredeti verziót a csajoknak a mesekönyves mesélésnél.:)Az esti mesélésnek rituáléja van, összebújunk Szonjával, megissza a kakaóját, majd kiskifli-nagykiflibe összebújunk és hátsimogatás közben sutyorgom a fülébe. Ha mese közben valamit akar, akkor hátrafordul és mondja. Ma este miután KicsiKira az ölemben elszenderedett (szopielvonáson vagyunk, de ezt majd máskor) összebújtunk.
- Na, ma mit meséljek?
- Amit akarsz.
- Oké.
- Egyszer volt, hol nem volt..
. Anyaaa, nem úgy, egyszer volt, itt is volt...
- Jó, egyszer volt, itt is volt, volt egyszer egy hatalmas kastély.
- Rózsaszín?
- Igen, rózsaszín.
- Annak volt egy hatalmas tornya.
- Képzeld Belláéknak is van tornyuk.
- Tényleg?
- Ühüm, és Bella annak a tetején szokott csúszkálni, de nem esik le, mert gyíkfüves a cipője. (Gyíkfű, azaz gyermekláncfű, amivel Bundi szerint ha bekened a cipőd talpát nem esel le és úgy futsz, mint a szuperhősök).
- Folytatom, jó?
- Jó. (közben újra hátat fordít nekem, kicsit úgy érzem ventilátorként működik a csaj)
- Szóval volt egy toronyszoba.
- Nem ott tartottunk, ott tartottunk, hogy volt egy hatalmas torony.
- De abban volt egy toronyszoba.
- Magasan?
- Igen nagyon magasan, folytathatom?
- Igen.
- A tor..
- Mondanék valamit.
- Mondjad.
- A toronyszobába volt lift?
- Nem, nem nem volt, csak egy nagy baldahinos ágy.
- Belláéknak volt lift, mert a lépcső lyukas volt.
- Miért volt lyukas a lépcső?
- Mert kirágták a kígyók.
- Szóval volt ott egy toronyszoba.
- Mondanék valamit.
- Igen?
- Belláék ott alszanak a toronyszobába.
- Hát itt is alszik valaki.
- Annyaaa a macska nem hagy békén.
- Azért, mert folyton ficeregsz.
- Folytassam?
- Igen, de előbb még mondanék valamit.
- Mondjad......(sóhaj, enyhe szájszélremegés)
- Bella anyukája is mindig mesél Bellának és azt Bella is nagyon szereti.
- Szonja, érdekel téged egyáltalán a mese?
- Aham.
- Szoktad látni Bellát?
- Igen, távcsővel, mert mindenki azzal látja.
- Szóval a toronyszobában volt egy gyönyörű baldachinos ágy.
- Rózsaszín?
- Természetesen, nagy kék masnikkal.
- Lila masnikkal anya, mert a kék masni az fiús...
- Szóval ott aludt egy gyönyörű lány a Rózsaszín lila masnis baldachinos ágyban...
Nem szól közbe... nem hát, hiszen már ütemesen szuszog. Na ennyit a Csipkerózsika sztoriról.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése