2012. június 24., vasárnap

Álmos vasárnap...






Az van, hogy az éjjel nem tudtam aludni a töpörtyű jóvoltából. tegnap ugyanis beacheltünk az új medencében. Miután hiába pumpáltam a régit a tökig leeresztése után és meg se nyikkant, szerencsémre baráti áron akciózták a legkisebb is számít boltban. Pénteken kérésemre meg is vásárolta keriapu és fel is pumpálta, miután megcsinálta a pumpát, mert ő észrevette, hogy szétesett (khmm, igen felötlött bennem, hogy miért is nem tudtam felfújni a régit). A szombat délelőttöm elment azzal, hogy megvödröztem a csilivili kék szörnyet, amint a képek is mutatják, volt értelme:) KicsiKira vízibolha módra fél hatig csobogott sikongatva a vízben, majd cirka fél perc alatt elaludt vizibugyiban Martin ölében. Gondoltam, hogy a Kiramentes kora estének lesz még böjtje, hát lett is. Fél tízkor ébredt, amikor én már éppen kókadoztam és 2 órán át szórakoztatott, bőszen futkosott a teraszra, hogy este van, aztán fél hatig aludt reggel, mit mondjak, jobban örültem volna egy (sokkal) későbbi ébresztőnek. Most próbálok ébren maradni, ami be kell valljam nem megy könnyen, de hathatósan segítenek a lányok, éppen tamtamot vernek a fakanalakkal. Szonjának meg azt hiszem a meleg egyenesen növekedésével megy el az esze, komolyan mondom, mióta ez a vadmeleg van, folyamatosan hülyeségbemutatót tart a természetesen erre roppant mód fogékony húgának. Miután egész délelőtt füvet nyírtam és maradt még délutánra is egy szakasz (lehet kiadhatnám kezdő focicsapatoknak a teret), mindenki megebédelte, naná, hogy négyen négyfélét, a kicsi lány bealudt a sziesztamese előtt. Éppen egy jó könyvet keresetem, amin kellően elszunnyadhatok, amikor visítva kelt az éppen elalvó. A nővérkéje odaosont a nyitott szájjal szuszogó mellé és belefújt a szájába a Barbies parfümjével. Komolyan mondom egy icipici hajszál választ el attól, hogy a folytonosan a tilosban járó magát Szonjahercegnőnek aposztrofáló 4 éves ördögömet ki ne rakjam a trambulinba és zárjam be. Szóval én sűrűn pislogok és tartom a frontot legalábbis addig amíg ki nem megyünk az udvarra és elszabadul az energia. Komolyan mondom nem vagyok egy nyaffant emberke, de mostanában alig birok velük, és sokszor bizony elgondolkozom, hogy az én angyali 3 évesemet mikor raboltál el az ufók és hoztak helyette egy 4 éves kisördögöt. Szófogadatlan és süket, állandóan a nyomában kell lenni, ez az egyik véglet...a másik amikor tündérien játszik, mesél, tanitgatja a húgát, csak mostanában ebből a tündériből van sokkal kevesebb...

Nincsenek megjegyzések: