2010. június 10., csütörtök

Psszt...csak halkan :)




Idilli a kép, annyira, hogy már-már sziruposan csöpögő. Mindkettő alszik, én meg ama luxust is megengedhettem magamnak, mint a tus és hajmosás. Bundás buciképűnek hív, lehet lassan én verem őt azzá:) Már a fülem is is fáj, de igazából könnyebben vagyok, ennek az az oka, hogy a két csaj jobban van. Már ki merem jelenteni Ahogy azt is, hogy ez után a két hét után akár a Himalája megmászására is vállalkoznék velük. Milliószor összefacsarodott a szívem az elmúlt napokban. Nagyon sokszor türelmetlenkedtem Szonjával, gyakorlatilag folyamatosan arra figyelmeztettem, mit nem szabad. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, hiszen hogyan is érthette volna, hogy a légvétel is nehéz, nemhogy még a hátamon is lovagoljanak. Olyan, mint én, amit eltervezett tűzön-vízen keresztülviszi. Tegnap eset már csak ringattam az ölemben és énekeltem neki. Annyira nagy már és én bizony nem figyeltem rá eléggé, annyira biztosan nem, amennyire szüksége lett volna rá. Jöttek is a büntetések. "hagyjál", "ne simogass" "menj innen". Szerencsére rám haragudott és nem a kistestvérre, őt őrzi-védi, mint egy pulikutya: "ne sijjá kijababa jön már anya". Nehéz napok voltak és most a délutáni csendben volt időm átgondolni, hogy ez a betegség is jött, megmutatta állj meg komám, ne így csináld, rossz úton jársz. Át kell szerveznem dolgokat, kell idő csak ránk, nagycsajokra, közös programokra. Most már tudom, hogy meg tudom oldani.
A kicsi, ma 2 hetes, úgy csöppent az életünkbe, mint ha mindig is itt lett volna, ahogy itt is volt velünk. Már most látszik a természetén, hogy apja lánya. Hihetetlen béke és nyugalom veszi körül, neki ez volt a feladata, hogy elhozza nekünk. Olyan egyszerű vele minden, végtelen türelemmel áldotta meg az ég. Az éjjel sokat köhögött, sétálgatunk majd elaludt. Álmában mosolygott, hívtam az apját nézze csak, föléhajoltuk és elkezdett kuncogni, Bundi szerint tuti nagy didikről álmodott.:) Olyan kerek minden körülötte, amilyen ő maga, két csodánk van már.
Többen írtátok, soha nem gondoltam volna, főleg nem 3évvel ezelőtt, hogy mostanra 2 gyönyörű lányom is lesz. Megharcoltam a csatát és tudom, hogy ennek is értelme volt. Sok-sok embert sodort utamba az élet, akik hasonló problémákkal küzdenek/küzdöttek. Már akkor is hittem, amikor még nem voltam pozitív példa, amikor még én is havonta pofoztam fel magam a földről egy-egy kudarc után. Sokakat húztam/sodortam magammal, ma is kaptam egy mailt, az egyik "sorstárs" ikreket vár. Tudom, hogy mindennek rendelt ideje van, nekem nagyon hosszú volt ez az idő, de megérte...most azért megállítanám kicsit...csak nézem, ahogy békésen alszanak...remélem sokáig őrizhetem az álmukat...csak nézem őket...a könnyfátyolon át ízlelgetve a szót...a lányaim...

5 megjegyzés:

gneke írta...

Olyan jó volt olvasni...hogy jobban vagytok, jobban vannak a lányok, teljesen átjön a soraidon, hogy BÉKE van Nálatok.
Én úgy látom, hogy aki keresztülment azon, hogy nem akart jönni a baba, csak az érti meg a másikat, aki hasonló helyzetben van. Sajnos egyre több ismerősünk jár ugyanezen cipőben, hiszek benne, hogy mindegyikkel megtörténik ez a CSODA.

Névtelen írta...

Lili édesem, én csak bőgicsélek csöndben csendben. Reggel a fotó láttán már megtettem, tudtam, hogy a kicsik alvásidejében kell jönnöm olvasni/sírni. Köszönöm, hogy vagy, és hogy megismerhettelek!

Ölellek, te drága dupla-lányos anyuka!

(cucka voltam, de valami történt, inkompatibilis lettem a google fiókommal :S )

Meske írta...

Drága Lili! Hitet és erőt adsz nekem!!!
Örülök, hogy olvashatlak, hogy jössz és bíztatsz!
A lányok egyszerűen elmondhatatlanul szépek és tényleg CSODÁK!!!! Ízlelgesd csak a Lányaid szót és süppedj bele a boldogság adta könnycsorgásba!!!! Engedd ki, adj neki teret, hogy aztán ezt az érzést átadva dédelgethesd kicsinyeidet!
puszi sooook!!!

Szilva írta...

Szia Lili!

Előre is bocsánat, hogy "Téged" használlak fel, de egy kis segítségre lenne szükségem. Szeretném a blogomba beilleszteni a vonalzómat, de a picibabán csak BB kódot adnak, így csak a hivatkozás jelenik meg, a vonalzó nem. Plíz valaki segítsen nekem. Köszönettel, Szilva

macsusszilvia@t-online.hu

Tündi írta...

Ez newm ér!Megint bőgök...Ma 14 hónapja használhatom én is a többes számot csak én a fiaim-at.Puszi Nektek és örülök,hogy jobban vagytok és valóban a nyugalom árad a soraidból amit már nagyon megérdemeltél.