Dögrováson

Hát igen, a kórházból hazatérve, az ember sok mindenre számít, de arra nem, hogy a második este bőgve hívja a barátnőjét és nem azért, mert az újszülöttel van baj. Az esti szopival egyidőben, Szonja az apjával fürdött, .... a háta és az egyik karja tele volt kiütésekkel, az ehhez társuló orrfolyással és köhögéssel és a mért hőemelkedéssel rögvest diagnosztizáltam egy bárányhimlőt. Nem kicsit akadtunk ki, főleg én, e másnap megnyugodhattunk, csak egy baci...Azóta nonstop orrot szívunk, csepegtetünk, lázat csillapítunk és valamelyikünk zsebkendővel üldözi a nagyobbik dedet. Szerencsére nem fertőz, de nem is hiszem, hogy el tudnám őket különiteni, a nagy és okos nővérkét, aki mindenben segít nekem, tuti nem.

A ma már 1 hetes kicsi Kira, továbbra is nyugodt, szemlélődő baba, egy esetben csinál csak ramazurit, ha netalántán picikét éhesen ébred. A védőnő szerint, ha nem tudná, hogy egy hetes, akkor tuti 2 hónaposnak mondaná, fejét tartja, sőt hason átfordítja. Input-output rendszere tökéletes, mondhatni klasszisokat döntöget, pelenkásilag. Sikeresen végig tojta már a családot, szőnyeget, mi egymást. Éjszaka 1x ébred, szóval panaszom egy szál se, szerelmes vagyok mindkettőjükbe....most ennyi telt tőlem, pihenek én is kicsit...mindeközben meg Bundás küzd az elemekkel, mert nálunk megint a víz az úr...nem is írok róla inkább, minden baj ellenére határtalanul boldogok és fáradtak vagyunk :)