Éljen május elseje.....meg persze Hello Kitty :D

Zizi, bami, körhinta, similabda, vattacukor. Jham, igen az én gyerekkoromban. A lányokéban hello kitty, héliumos lufi, csillámtetkó, ugrálóvár. Próbálok azért haladni a korral és komolyan nem vágyom, hogy felvonuljunk, mint gyermekoromban a stadionban. Nálunk ez a 3 nap az év ünnepe, kisvárosunkban 16. alkalommal rendezik meg a Gömörexpot, ami vásár, vadásznap,  ezernyi kultúra kavalkádja. Ahol jól megfér egymás mellett a Hotdog és a kemencés lángos. A csajok élvezték az első napot, a 2. még emlékezetesebb lesz vagyis volt, de erről majd holnap, egyenlőre annyit a 2.-ról, hogy leégtem...nem kicsit....arcilag...a csajok is...nem szoktuk a napsütést.:)

Lépcsőfok

Hétfőn ültem egy széken, várnom kellett, nem is akármire. Furcsa és felemelő érzés volt, ahogy beléptem a hatalmas tömör vasajtón, ahogy beértem a boltíves korhű aulába. Amikor érzed  azt egy épületben, hogy itt önkéntelenül is magadba szívod, azt a szellemiséget, amit képvisel, ahol tudod, mennyi mindent láttak már ezek a falak. Bizony-bizony nagyobbik lányomat írattam be az első osztályba. Abba az iskolába, ahová a nagyapja, és az apukája is járt. Abba az iskolába, amit anno  egy grófi család alapított, akik sokat tettek a városunkért. Abba az iskolába, ahol sok-sok évvel ezelőtt azok a szegény gyerekek tanulhatták a betűvetést, akik a grófi család nélkül ezt soha nem tehették volna meg. Szeretem ezt a családot, jó pár évvel ezelőtt hónapokon át kutattam az életüket, ők alkották ugyanis az egyik szakdolgozatom. Ez a hely nekem egyfajta szentély, amit tisztelni kell. Örülök, hogy ide fog járni a csöppöm, hogy itt indítják útjára. Nem mondom azt, hogy elszállt ez a 6 év, mert valóban így volt. Ma egyébként is még inkább büszke vagyok rá, egyrészt mert éppen leszereltette velem a pótkerekeket a biciklijéről, sokat esett nagyon és feladni látszott, múlt évben még rá sem akart ülni a biciklire egyáltalán.  Leültünk és megbeszéltük, elmondtam neki, hogy most itt sem lenne ha én sok-sok éven keresztül egyetlen egy percre is feladtam volna, hogy megszülessen. Megértette a lényegét, visszapattant és rövid időn belül tekert, olyan vigyorral az arcán, ami ha nincs füle biztosan körülfutja az egész fejét. Le kellett videóznom és megmutatni az apjának, felhívni a nagynénjét, nagyon-nagyon kell erősítenem még benne azt az érzést, hogy ha valamit akarunk és valamiben hiszünk elérjük. Rendkívül érzékeny radarjai vannak, és abban kicsit rám hasonlít, hogy kifinomult a szociális érzékenysége is. Imád az intézetben lenni, ki is választott magának egy beteget, egy születésétől kezdve vak és pár éve ágyhoz is kötött beteg, a legelesettebb. Ma is közölte, hogy amíg én összepakolok, ő megy Piroskához, aki a jó Isten azért megáldott valamivel, hihetetlen memóriával, csodálatos hanggal és gyönyörű versek költésével. Szeretik egymást semmi kétség és ebben a kettősbe egyre erősebben tartozik bele már Kira is triumvirátust alkotva. Nekik természetes a másság, a kerekesszék, nem okoz gondot egy sérülttel kapcsolatot teremteni, soha nem bámulnak meg senkit, aki nem egészséges, minden helyzetben segítenek. Nem könnyű nekem mégis ez a szívem csücske, odafordulni, segítő kezet nyújtani. Sokat gondolkoztam már azon, hogy jó-e az az út ami felé terelem Szonit, hogy az ő útja-e és latensen nem sokkal inkább az enyém. Zsigerileg kötődöm az elesettekhez, a nehéz sorsúakhoz. Aztán ma elkaptam egy lesifotót, éppen indultam Szonját megkeresni az intézetben hiszen sokuk mellé odaül, Piroskánál volt éppen, meg is lepődtem, mert teljes  volt a csönd. Az ajtóból visszaléptem megörökíteni a pillanatot, ami bennem is tudatosította, hogy ne kételkedjek...az ösvény amin terelem az övé.

A borús időre egy kis derű

***

"Anya az a lapos husi nem fogyik?" (rántott hús)

***

"Nézsd anya gyűjű van az ujjamon a maciujaság fejeségül vett."

***

- Kira ha most kiscsoportos mi leszel?

- "Középsős és nagy."

- Szonja most nagycsoportos vége lesz az ovinak és iskolás lesz. Hová mész az ovi után?

- "Haza."

***

Kira futkározás után jön és fogja a combját:

"Jaj majdnem kitöjt a bokám."

***

Az ellentétpárom:

- "Fujj döglött hal, undorító!" (Szonja)

- "Kivesszük a szemét és megsütjük." (Kira)

***

"Apa nem fijjú, hanem féjfi, mejt ő fejnőtt."

***

Szonja kérdezi Kirát:

- "Mi az a jeti?"

- " A jeti hómajom".

***

Kergetőzünk, Szonja a sarokba szalad:

- "Jajj ez kakukktojás!"

- Nem zsákutca?

***

"A babahájas jészt ütöttem meg a seggemen."

***

"Úgy szeretlek, mint a mackók a mézet édesanyám."

***

Kirát tartom a fű felett, hogy pisijen.

- Naaa?

- "Mindjájt még nem készült el."

***

"Olyan pufit akajok fújni!" - gyermekláncfű bóbitáját.

***

- Kira széttörted a puzzle dobozát!

- "Semmi baj, máj jégi volt."

- Dehogy volt régi - kontráz rá mama.

- "Dehogynem, még középsős voltam, amikor kaptuk." - feleli rá csípőből Szonja.

***

Gyerekactivityzünk, én mutogatom a szemöldököt kell elmutogatnom, Szonja fel is kiált:

"SzemÖRDÖG!"

***

Bónuszként pedig Kira költeménye, amit az asztal tetején Túró Rudit lengetve adott elő:

"Tújó Judi leng a fán

Szakítsd je nyuszikám.

Jeszakitom, megeszem,

Mejt a tújó judit szejetem."

***

Mai zönge..... :o)

Mint szódavíznek a buborék
Mint Spongyabobnak Patrik
Mint éjszakának tűzláng fénye
Napsugár vagy életembe.

Mamamentő

Azért, hogy képben legyetek el kell mondanom néhány dolgot a múltból. Soha nem volt köztem és az anyám között bizalmi viszony és eljutottam arra a szintre, hogy már nem is lesz. Annyi, de annyi erőfeszítést tettem érte, de 30 évig az ital volt fontosabb, mint én, az utóbbi közel 8 évben pedig a magával foglalkozás. Minden nap mantra szerűen hallgatom, hogy neki mi hol és mennyire fáj. Ki nem lép a lakásból, gyakorlatilag 3. gyerekként működik nálunk. Az, hogy megtanultam szeretni, családban élni, édesapámnak és a drága nagymamámnak köszönhető. Anyu egyszerűen nem tanult meg szeretni, érzelmet kimutatni. Nem emlékszek olyan időszakra a gyerekkoromban, hogy az ölébe öltetett volna vagy csak úgy kaptam volna egy puszit. Egy valamit nagyon, de nagyon megtanított nekem, milyen anya ne legyek soha, egy életre bevésődött már gyerekként. Soha nem volt támasz nekem, sokkal inkább én neki. Az évtizedek alatt megtanultam ezt elfogadni, soha nem értettem meg, hogy miért ilyen, de ma már sejtem, hogy ez már így marad. Mostanában azonban kezd megtörni az ellenállás, a saját maga köré felépített jéghegy. Az olvasztótégely nem más, mint kicsi Kiránk. Aki csordultig van szeretettel, aki vég nélkül szórja a puszikat és osztja az öleléseket, aki naponta 100x is megerősíti az embereket abban a hitben, hogy szereti őket. Aki gyermeki lélekkel annak látja mamát, aki sosem volt. Akit még nem tűzdelt tele az élet kudarcélményekkel és akinek a kicsi lelke rendületlenül hiszi, hogy az ember eredendően jó. Aki mindig csupa derű és mosoly, aki úgy simul bele az öledbe, hogy nem lehet azonnal nem körbepuszilgatni.  Persze mama őt is próbálja lerázni, hogy fáradt, beteg, nem bír ésatöbbi. De kicsi Kirát nem lehet lerázni, amolyan "kidobják az ajtón bemászik az ablakon" típus. Már 3. este tűnt el a kis hölgy teljes csendben. Mamához ment, bekucorodott mellé az ágyba és pici kezeivel körbefonta a nyakát. Első este még csak az hallatszott ki a szobából, hogy a kis pösze sutyorog. Tegnap este már összebújva sutyorogtak együtt. Pár órája pedig hangosan könnyes szemmel kacagtak. (Mamától már nem tudom mikor hallottam utoljára ilyet). Nagy tócsákban olvad a a jég a nagyi körül és ha minden jól megy, hamarosan eljön az idő, hogy a majd 4 éves megtanítja a nagymamáját arra,  szeretni mennyire jó. Én drukkolok neki nagyon a szikra ami ehhez a tűzhöz kell megvan. Kicsi Kira pedig észrevétlenül és őszintén megmutat mindent amit csak az érzelemről lehetséges...drukkolok neki/nekik nagyon.

Áldott Húsvétot Mindenkinek!

 

Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő 
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson. 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Tavaszi Szünet....

Hát mondhatnám azt is, hogy madárcsicsergős, napsütéses tavaszi szünetünk van, de ez több lenne, mint Freudi túlzás. A tavaszi szünetben az a jó szerintem, hogy az ember lánya végre addig alhat ameddig akar. Ehhez azért hozzá kell kalkulálni az én élethelyzetemben azt, hogy addig alhatok, amíg a lányaim aludni hagynak. Amíg valami paradox módon, ovis hétköznapom már majdhogynem kényszerítő eszközöket kell bevetnem ahhoz, hogy felkeljenek, addig ezt a szünetben önként és dalolva elvégzik. Ennek örömére ma is már a kelő nap sugaraival karöltve melegíthettem a hajnali kakaóadagjukat. Szóval én húsvéti tojás helyett olyan +3 óra alvást tojatnék a nyúllal. Nem vagyok valami nagy locsolkodást szerető asszonynép, ellenben kötelezően sonkaevő sem. A tojásfestés az menő, holnap abszolváljuk is a csajokkal. Persze a csajoknak is tojik a nyúl, amolyan intellektuális féle, szerintem a Micimackóból az olvasó nyúl, mert mindkettőnek könyvet hoz reggelre. 

 Mivel olyan viharok csattognak fölöttünk, hogy a kandallót újfent be kellett izzítani, így minden valószínűség szerint a szabadtéri programjaink ki lesznek lőve. Sebaj, olvasni lesz mit. :) Azért a nyavalygásom és a húsvétbojkott ellenére jó egy kicsit itthon lenni, azt hiszem most telítődtem bent úgy igazán, egyre kevesebb időm jut a kliensekre ugyanis ellenőrzés ér ellenőrzést, azt hiszem az elmúlt 18 évben mióta itt dolgozom nem volt összesen annyi, mint most az ez első negyed évben. Szóval kedveskéim tessék pihenni, nyugisan ejtőzni, menni locsolkodni or várni a locsolókat...Pusszantás!

Csajszik alkották az oviban, tojgli Szonja, nyuszkó Kira remekműve :)