2011. március 10., csütörtök

Kire ütött ez a jány?



Őszintén szólva ezen poszt ügyén ezt nem nagyon tudom megválaszolni, lehet valami genetikai gixer :) Sem Bundás, sem én nem vagyunk táncos lábúak. Sőt ha igazán mélyen akarom ezt elmezeni, akkor olyan közhelyek jutnak az eszembe,mint falábú vagy elefánt a porcelánboltban. Az én hasonlatomban a tánc szó rám való ragasztása egyfajta lötyögést jelent, azt is leginkább itthon a négy fal között. Bundi meg táncos helyeken, teszem azt egy lakodalomban úgy válik Fred Asterré, hogy már csöppet sem szomjas és ilyenkor beleköltözik a brúgó a lábába, na ez olyan hajnaltájt érkezik el nála, amikor őt lelőni, engem viszont már táncba vinni nem lehet. Szonja már kicsi korától a tánc és a zene szerelmese, élénken emlékszem még arra az időszakára, amit most Kira mutat be, feláll és a zene ritmusára örül rugózásba kezd, hihetetlenül aranyosan. Szóval a táncos zenés összejövetelekre hamarosan lesz riszapartnere nagyobbikunknak. Szonja meg már igazi nő, megy, kipakolja a szekrényt, elővesz egy szigorúan pörgős szoknyát és rázzai is, pörög-forog a szédülésig. Olykor a frászt hozza ránk, mint ahogy az a videón is látható egy-egy kontrollálatlan mozdulattal. A nyáron lakodalomba megyünk, hát kétségem sincs afelől, hogy ki lesz a parkett ördöge az tuti. Ha az intézeti farsangon 4 órát nyomta nonstop, akkor szerintem a lakodalmat reggelig fogja bírni, ráadásul ő lesz a virágszóró kislány, így ezen oknál fogva nem lesz gond a pörgős rucival sem. Tegnap össznépileg az okmányirodában voltunk, ugyanis Bundinak a jogosítványa járt le, a lányoknak meg személyi igazolványt csináltattunk. Azért kicsit vicces, hogy az óvodában kérik,valamint külföldön is, hogy nem-e csempészgetjük valamerre a gyerekeinket. Szóval a hosszú folyosóról Szonja a táncparkettre asszociált rögtön és közölte dolgunk végeztével az ügyintézőnénivel, hogy ő nem jönne haza, még táncolna egy kicsit. Sajnálom, hogy kisvárosban élünk, mert így sajna nincs esélyem sehová sem elvinni táncikálni, pedig nagyon élvezné, így csak azt halljuk napi 20-30 alkalommal, hogy kapcsolj nekem zenét, mert táncolni szeretnék. Örülnék neki, ha megmaradna az önkifejezés ezen formája a kis táncoslábúnk életében még nagyon sokáig.

Nincsenek megjegyzések: