2011. szeptember 20., kedd

Futnak a napok...



Hát szombat reggel kicsit eseménydús lett, Szonját csütörtök-péntek nem vittem oviba, mert köhögött-folyt az orra, gondoltam nem fertőzzük ott az ovistársakat. Hitös uram, miután bevásároltam a megrendelt székelykáposztához, mégis inkább húslevest kívánt, így a napfelkelte már a piacon ért, közben meg hívogattam és átváltottam síkideg üzemmódba, mert nem volt elérhető. A piacon persze ott voltak a kofamamik, akik na kinek ha nem nekem öntik ki a lelküket és küldenek egy kis ezt-azt a lányoknak, ukrán ehetetlen rágógumiból már van itthon egy szakajtóra való. Szóval úgy sitty-sutty még ott se hagyhatom őket. Miután mindenki baját végighallgattam, hazagaloppoztam. Apjuk negyed óra múlva érkezett, innentől délig dobozoltunk és mostam és mostam és mostam. Mivel Szonja megkapta a hőn áhított trambulint, addig toporgott körülöttünk, még össze nem raktuk, majd ki nem takarítottuk, mert sikerült felszentelni az ebédre elfogyasztott húslevessel. A trambulin rohadt jó, ideális és legális gyerektároló eszköz. Vasárnap már azon hadakoztunk, miközben zsinórváltásban fogadtuk a vendégeket, hogy nem mehet bele, met beteg, természetsen Kira is elkapta tőle. Hétfőn reggel, már az orvosi rendelőt szedte szét a két nőszemély. Hááát nem gyenge cuccot szedtek össze az tuti. Antibiotikum, ésatöbbi ésatöbbi. Két napja nonstop orrot szivok és törlök szimultán, közben ügyintézek, és msook, mert egy-egy köhögőrohammal jön a hányás. Most éppen alszanak mindketten, én meg lerogytam ide, na nem mintha nem lenne mit csinálni, de fáradt vagyok és kapar a torkom már nekem is. Óvónéni épp mondta, hogy ma egy még keményeb virus tört ki az oviban, fosnak-hánynak (bocsi).Remélem ezt legalább megússzuk. Mindennek ellenére örömbódogszág van, mert itthon van a Zapa...a csajok úgy vonulnak utána mindenhová, mint két kiskacsa :)

Nincsenek megjegyzések: