Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az
kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek
tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy
valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében,
rám tűzzön a melegen mosolygó napsugár.
2 megjegyzés:
már a kép látványától is feltöltődik az ember...
e.
Szívmelengető kép! :)
Megjegyzés küldése