Szonját és tele vagyok érzelmekkel. Még emlékszem és hiszem, hogy örökké emlékezni fogok arra a pillanatra, amikor azt a rózsaszín kis csomagot a kezembe adták. Csodáltam, szerettem és arra gondoltam merre viszi majd ugyan a sorsa. A kicsi csomag azóta nagyot nőtt és nemsokára iskolás lesz. Megvettük hát az iskolatáskát, az elsőt. Próbáltam visszaemlékezni arra, az enyém milyen volt, de nem sikerült. Azt a füligmosolyt és boldogságot azonban nem felejtem ami az ő arcán volt. Hihetetlen számomra, hogy máris iskolás. A diákigazolványát, amin már az iskolája neve szerepel percekig forgattam. Büszke vagyok rá, de éppen ennyire féltem is. Az óvoda óvó köre nincs többé. Jön az igazi a nagybetűs élet, a tanulással, a teljesítménykényszerrel. Véget ér a játék, új társak és új barátok jönnek. Éppen annyira várom, mint ő. Azt hiszem felkészültünk mindketten, lélekben és testben egyaránt, várjuk az első csengőszót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése