Félév-élet

Oké-oké nem gondolom, hogy június esős időnk van, de ez a félév mégis jelentős, elsőszülöttöm megkapta az első értékelését. Természetesen nagyon büszkék vagyunk rá, ennek ellenére nem hiszem, hogy attól lesz belőle boldog ember, hogy mondjuk 100%-on teljesít. Okos, ügyes, de ha éppen nem ez lenne azt sem bánnám. Azt tartom fontosnak, hogy szeresse amit csinál, hogy élvezze ezt az újfajta létet és közösséget, amit számára az iskola jelent. Nehezen indult és bár én anyjaként tudom mennyire introvertált, lassan a tanárnénik-.bácsik is rájönnek, Nem lepett hát meg, hogy példás magatartása mellé odabiggyesztették, hogy társaival kissé távolságtartó. Az sem, hogy félénk sutyorgását  beszédzavarnak nézték, és nem dagad benne a versenyszellem sem. Ő nekem így kerek egész és tudom, hogy ez egy folyamatosan változó állapot. Egyre inkább azt látom ebben a hatéves tüneményben, hogy valahonnan régről és nagyon mélyről jövő bölcsesség csillog a szemében. Ő az aki azt mondja, hogy a legjobb dolog az életében a testvére, mert ő az egyetlen ember aki egész életében mellette lesz. Ő az akit mindig ölelget a barátnőm, mert szeretetenergiája van, jó ölelni, mert csordultig van szeretettel. Ő az akivel komoly felnőttes dolgokról beszélgethetek minden este a gyerekszoba félhomályában. Imádom az éppen lepkevírusos mosolyát (húga szerint hamarosan be fog bábozódni). a gurgulázó nevetését, a kis gödröcskét az arcán, a ráncokat az orrnyergén amikor fintorog. Csodaként élem meg, hogy bár nem adta könnyen az ég, de én lehetek az édesanyja. Őt látva hiszem, hogy sok kis ember, sok kis helyen tényleg megváltoztathatja a világ arcát. Eljátszottam a gondolattal, hogyan fogom látni őt 20 év múlva, jöttek is sorban a képek, hogy orvos lesz, tanár, festő, ügyvéd, de ez mind nem fontos, (per pillanat fagyi árus akar lenni, de a téli időszakra még nincs opció) legyen bármi, de ha ugyanezt a tiszta tekintetet látom, és hallom a kacagását, nekem az lesz a minden. Hiszem, hogy minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy gondoskodjon rólunk, mikor világra jönnek a gyermekek mindent megváltoztatnak. Szonja nekem elhozta a békét, a nyugalmat, az elcsendesülést, az odafordulást, minden apró pici lény szeretetét, az irgalomba és tisztaságba vetett hitet. Azt, hogy ebben a gyarló világban is eredendően jók vagyunk. Elhozta a küzdést, hogy tisztának, jónak lenni embert próbáló feladat, hogy elbotlunk, felállunk és újrakezdünk, Legfőképp a reményt hozta el, minden egyes reggel új reményét, amit én minden erőmmel igyekszem megköszönni neki.