Minden szülő őszinteséget vár a gyerekétől, de saját maga ritkábban él ezzel a luxussal...
Gyakran mondjuk a gyereknek, hogy „ami piros, az tilos”. Majd rángatjuk át a piroson az óvodába, mondván késésben vagyunk. Mindig igazmondásra buzdítjuk, de amikor esetleg felveszi a telefonunkat, azt suttogjuk neki, „Mondd, hogy nem vagyok itthon!”
Olyanról nem is beszélek, hogy esetleg eldöntött dolog a válás és a szétköltözés, de a gyerek hónapok óta azt hiszi, hogy apa éjszakánként az irodában dolgozik, mert sok a munka. Vagy mostanában azért nem látogatjuk a nagyit, mert hosszabb utazásra ment, miközben meghalt. Szavakkal egészen sokáig át tudod verni őket, de az érzéseiket nem tudod becsapni.
Nem arról beszélek, hogy romboljuk össze a gyerek hitét a Télapóban vagy a Jézuskában. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy van e jogom őszintének lenni a gyerekkel kényes témákban, mikor ezzel rossz érzést okozok neki.
Szerintem nincs jogom hozzá. Ugyanis ez a kutya kötelességem. Természetesen a józan ész mindenek felett áll, de az „Őszintén az Ő szintjén” alapelv és az egyenesség mindig célra vezető.
Ne a pénz és a hatalom szeretetéről, hanem a szeretet és az őszinteség hatalmáról beszélj neki. És ne csak beszélj róla, mutass is példát, mert ha egyszer majd azt kérdezi tőled, hogy „Miért nem voltál velem őszinte?”, az lesz életed egyik legrosszabb napja.
Ha mégis hibáztál, ülj le ültesd magad el és mond azt, ezt elszúrtam, hibáztam és kérj bocsánatot, ne úgy beszélj vele, mint egy mini felnőttel, hanem , mint egy emberrel, olyan emberrel, aki sokkal többet tud mindenről, mint Te, mert Őt még nem rontották el a társadalom torzulatai, neki még a fekete fekete, a fehér pedig fehér. Ne szégyelled a könnyeid sem előtte, hisz egy felnőtt nem rendíthetetlen óriás, esendő éppen annyira, mint gyermeke.
Érezni fogod, ahogy egyre közelebb kerül hozzád, apró pici jelekből.gesztusokból,egy pillantásból, az öleléséből.
Aztán azt veszed észre, hogy a kicsi minden szembe jövő felnőtthöz odaszalad és feltétlen bizalommal, mosolyogva átöleli.Látod abban az idegenben, sőt olykor el is mondja mennyire jól esik ez neki.
Később amikor a nagyobbikod tér haza az első kirándulásról már meg sem lepődsz, hogy az összes zsebpénzét ajádékokra költi, senkiről nem megfeledkezve.Hangsúlyozza, hogy olyan meglepetzést hozott neked, amitől nagyon boldog leszel. :)
Apró pici megerősítések abban, hogy sok-sok botlásod ellenére jól csinálod. Szép hétvégét Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése