Sirámolás

Hát bakker, ez a munkahely, egy akkora csalódás nekem, hogy hihetetlen. Oké, hogy kiesett 3év, de komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy hamarosan újra itthon lehetek, szerintem sírva járnék be dolgozni. Persze tudom, hogy most a hormonjaim is a csúcson járnak, de akkor is több a soknál, amit egyesek meg nem engednek maguknak. Mint valami Maslow elmélet, fiziológiás létszükséglet lett a munkahely, mint olyan, ezért többen gyomorforgató dolgokat képesek véghezvinni. Hétfőn ennek lettem szenvedő alanya, ugyanis egyik toleráns, empatikus, mindenek fölött ápolónőnek NEM való kolléganőm, úgy leszedte rólam a keresztvizet, egy kérdését, miszerint elfelejtette-e kinyitni az egyik bejáratot, hogy majdnem a fal adta nekem a másikat. Biza eltört a mécses, és hallottam amikor a többi kollegina szerette volna csitítani, de csak olaj volt a tűzre, egyre arrogánsabb , ordítóbb és bunkóbb lett. Sikeresen összeveszett még 2-3 emberrel, majd sértett pulykaként járkált fel s alá. Pár óra múlva pedig odajött, hogy nem haragszik rám, rám????!!! Na banyek, erre varrjak gombot, engem üvöltöttek le, én kértem elnézést ha megbántottam volna, bár nem értettem mivel és nagy kegyesen megbocsájt, miután lehord mindennek. Na most vagy tényleg nem egy rendezvényen voltunk, vagy nagyon elmentek neki otthonról, vagy én maradtam le nagyon a morállal, vagy szimplán egy fapina (bocsi). A lényeg nem is ez, adott helyzetben valószínűleg egy ilyen reakcióra jól odamondtam volna neki a magamét, hogy térjen már észhez. Gondolatilag azért lehet, hogy téptem a haját:) Ezen felül azonban rájöttem, hogy semmi értelme még csak szócsatába sem keveredni, fejlődök na és ez azért jól esett, őt pedig sajnálom, hogy ennyire sekélyessé és idegbeteggé vált. Azért a tüske az ott van, ott is marad, mert azt hiszem, soha senki nem beszélt még így velem, főleg nem ok nélkül és ezt az adott szituációban nem csak én láttam így. Tanulság az nincs, csupán annyi, elég volt nekem ennyi, hogy kiszabadultam itthonról, nincs is jobb dolog, mint itthon lenni a kölkökkel, még ha olyan huncutak is, hogy kihagyják ippen a mai alvást és szalad a ház.

BB alias Blogbarátok

Sokszor rájön az ember, hogy mi a jó a blogolásban, hogy a virtuális kapcsolatok, személyes élményekké szövődhetnek, ennek a képeit látjátok fent, hogy elhiheti az ember, hogy léteznek még barátságok, amelyek felnőttkorban köttetnek. Látni a két lányon Zitán is Szonján, hogy lassan oldódva, de milyen jól játszanak, miközben mi beszélgetünk. A fiúk is nagy egyetértésben pálinkáznak, én 28 hetesen folyok szét habtestemmel a parkettán. Az utolsó találkozásunkkor még padlócirkáló volt mindkét csibe, most pedig nagy egyetértésben futkostak. Jó érzés tudni azt is, hogy 3 óra úgy elszalad, mintha csak most érkeztek volna, Szonja nehezen engedi haza Zitát, akit bizony nem kellene marasztalni. A szuper fotók Hencsinek köszönhetőek, Garami kisasszony exhibicionizmusa is megnyilvánul, maradt még kép bőven róla, állandóan futott a vaku felé, úgyhogy egy darabig ezzel szórakoztatlak Titeket. Tőmondatokban, jó volt nagyon, köszönöm, hogy itt voltatok ismét Velünk, remélem hamarosan újra Veletek lehetünk.
A másik fél élménybeszámolója, itt:
http://kicsizita.freeblog.hu/

Hun a tavasz?

Tegnap még kicsit viccesnek tartottam azt az mms-t, ami szép márciusi havas tájat ábrázolt, szolnoki barátnőm jóvoltából. Aztán meg ma miután motorozni indultunk, Szonival, ded gépjárművel, én pedig gyalogszerrel, sportruházatban! Ugyanis tegnap szintén elindultam deddel, de nem bírtam követni, így visszagurultunk (mindketten külön-külön) a babakocsiért. Szóval a sportruházatom Bundás ruhatárára korlátozódik, ugyanis macinaciba nem férek bele már a sajátomba és sportkabátba sem. (dejó, hogy nem cérnagéza a zuram). Amikor meglátott, csak annyit közölt, hogy a boxerét azonnal vegyem le, és nagy mázlista vagyok, hogy nem 45-ös a lábam, így a zokni és cipő a sajátom. Verőfényes napsütésben indultunk el, háááát a felhőknek a hegyek fölött, már gyanúsnak kellett volna lennie. A lényeg, bár nem Szibériában élünk, 10 perc alatt sikerült hóviharba keverednünk deddel, aki cseppet sem tiltakozott az ellen, hogy hazamotorozzunk soványmalac (költői túlzás rámnézve) vágtában. Hazaérvén magunkévá tettünk egy kis jóféle, kóbit, hurkát, savanyúsággal, kétpofára, majd ded hátast dobva hortyog azóta is. Apropó hortyogás, tegnap vendégeink voltak (lesz majd post erről is ha megkapom Hencsitől a képeket, khmmm:)), apjuk a jóféle pálinkával egyenes arányban horkolt, ded meg hozzábújva szintén aludt, de olyan közel, hogy lobogott a füle az apja horkolásától. Bundi tagadja, hogy horkolna, de csemetéje lelkesen utánozza, a Szonja mutasd meg hogy alszik apa instrukcióra.:) Elvagyunk na, de ki nem teszem a lábam, amíg végre már tényleg nem lesz itt a tavasz, mondjuk hóesés nélkül és mondjuk úgy, hogy a hóvirágaimat nem kell bemenekítenem a fagy elől a lakásba, mert azt nagyon nem szeressem.

Aranyköpések:

Szonja, update Norbi módjára, talál egy faháncsdarabot az udvaron, "azonosítja", majd beletuszkolja az apja szájába és büszkén közli vele:
- Tepertő! :)

Bundi meg akart úszni egy gyerekalmozást, erre közöltem vele:(szöveghűség végett vulgarizmus következik!)
Én: de nagyfasz vagy Bundi!
Szonja: fasz
Én: Basszus, hogy beszélek a gyerek előtt.
Szonja: Basszus!
Azt hiszem ezt nevezhetjük negatív verbális szelektációnak Szonja és kismamaagynak az én részemről.

Boltkóros

Eddig hites uramtól én kaptam, eme cseppet sem hízelgő jelzőt, mindaddig, amíg nem vált klónanyává. Nem tartom magam hóbortos és krónikus vásárlónak, nem is lenne miből, a villogó több ezer butikos plázák sem vonzanak, sőt bizony-bizony igencsak lemaradott vagyok a trend terén is. Ellenben kiskisasszonyt nagyon is szeretem öltöztetni, ennek igencsak kedvez a TopRongy Kotozó néven futó, kedvenc turim, valamint a mostanában ránk zúduló ruhaeső. Ellenben Bundi csöppet sem értékeli a fidrifodrikat, harisnyákat, amit igen nehéz ráapplikálni egy minimum polipra hajazó majd kétévesre, akinek bizony már határozott ízlésvilága van és kifinomult érzékel tudja édesapját manipulálni. Bundás pedig rákapott ennek a zamatára, így esett meg, hogy tegnap ded új bilivel lett gazdagabb, ugyanis hátulgombolós becsszóra megígérte neki, hogy ebbe bizony bele fog pisilni, azóta se, de a kisszéknek kinéző macifejes bili, tegnaptól a nappali "éke." Valamelyik nap Szonja kisszandált kapott és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy lábfeje egyáltalán nem balerinára hajaz, ugyanis 21-es lábikója nem megy bele a 23-as szandiba sem. Azon oknál fogva, hogy eddig csakis 3 csattos vagy 2-3 tépőzáras szandijai voltak, aminek ugye az egész lábfeje állítható, na ennek nem és olyan magas a rüsztje, valamint olyan torkos a lába, hogy bele sem lehet passzírozni. Bundi ezt a problémát is oldani akarta, igy vett dednek egy széles kiscipőt, ami telefonos elmondás szerint, nagyon jó rá, icipicit nagy. Ühüm, látván a cipőt, kisebb röhögőgörcs fogott el, ded ugyanis simán használhatja ladiknak, van még pár éve belenőni. :) A lényeg, Bundásom kezd feminim jelleget ölteni, bárkivel eltársalog a babakakiról, gyedről, ebédről ésatöbbi, én meg csak vigyorgok, hogy ki is lett ebben a családban az igazi boltkóros.

A videó margójára....

Az előző bejegyzésben A művésznő és egyben artista, Garami leltáriszámaegyes Szonja. A mellékszerepeket, úgy, mint narrátor, pocsék kameraman, produkcióztatós anya, szövegismétlő és dicsérő, szerény személyem tölti be. A homályban burkolt pelenka és mesecsatorna, valamint egyáltalán nem burkolt Disney reklám látható, mindháromtól szívesen fogadunk honoráriumot. Fogalmam nem volt róla, hogy ilyen debilen gügyögök, ezért külön elnézést kérek, minden vájt fülű , tanult olvasómtól, ígérem énekelni nem fogok. Pusszantás!!!

Csacsogi

Korán keltem, hol az arany?

Banyek, 4-től virrasztok itt, mint valami klimaxos kakas, aki fél, hogy lemarad a hajnali kukorékolnivalójáról. 5-ig fejtegettem, hogy miért is nem alszom, de meguntam roppant érdekes erőfeszítéseimet. Először is idősebbik Garami kisasszony döntött úgy, hogy horkolásra jobban tud aludni, így bevándorolt idesapja mellé. Majd fiatalabbik Garami kisasszony úgy döntött, hogy indulhat a hajnali boogie, és járt egy rockyt először az oldalamon, majd mivel erre próbáltam megfordulással reagálni (ergo bálnamentő akció a szárazföldön) a hólyagomon tempózott ütemesen, elindultam pisijáratra. Aztán meg besütött a majdnem telehold, levertam a cumisüveget, ki kellett fújni az orrom, szomjas lettem, leesett a vércukrom, erre be is dobtam egy kis mézespuszit, milyen jó is arra hivatkozni, hogy 2.6 lett a terheléses cukrom. Majd melegem lett, illetve elváltva fáztam. Megijedtem, hogy lemaradok egy újabb meteorról. Dede, tegnap iccaka az volt nálunk, csak nem tudtuk, úgyhogy 2 dolog tartotta izgalomban a várost, a 100ft-os puszedli és kávéscsészeakciója, meg az éjszaki ribillió. Megőrzöm az utókornak, 23.20 égtelen dörgés, olyan, mint villámlás után, de sokkal hosszabb, felébredtünk rá, ded kivételével, Bundi 2ugrással a teraszon volt, nappali fényesség, majd aludtam is tovább, tudva, hogy minden ok. Vágod? Átaludtam életem első és minden jel arra mutat, hogy egyetlen meteorját. Mit mesélek majd az unokáimnak??? Nagyanyád látván, hogy nem a mi házunk robbant fel, átaludt egy történelmi eseményt???!!! Szóval voltak nagy találgatások na, de Szellő Pista tegnap este mutogatta a híradóban, meg, hogy nem tudni hol csapódott be, dede mi tudjuk Szlovákiában, ami tőlünk ugye 6km. Amúgy meg ez olyan izé, nekik van jó sörük, ruszlijuk, Margot csokijuk, Parenyicájuk, eurójuk és most már saját meteoruk is, ez az tán a gazdasági válság. Na ok, nem lihegek tovább ezen a témán. Amúgy szimplán a hormonoktól vagyok ilyen szerintem, apró példácska erre, szakadó esőben elmegyek vásárolni, ernyő nélkül és rohadtúl sajnálom magam, eázik a cipőm, lévén lyukas. Bemegyek a cipőboltba, fél órán át próbálok egy cipőt és otthagyom. Miután hazaérve ázott hajú, zoknijú egyedként belépek az ajtón, rögtön zokogásba török ki, hogy nihhinccs cippőm szipp és ne mmehhhrtem megvenni szipp, mert nem költöm a phééénnzzzt orrfújás. Bundi értetlenül les, nagyokat pislogva, mint a vett malac. Visszazavar megvenni a cipőt, de nem, jobb nekem itthon a cipőnélküli világfájdalmammal. Murphy, tegnap elmentem megvenni, nem volt már a méretemben, tanulság, fogd a cipőt, ne agyalj, kismamaként ez duplán érvényes. Remélem csak a tavaszt érzem ilyen felemás módon, ugyanis tegnap ennek örömére már a Szonja géppark is előkerült. Egész télen bent tenirozta a mociját, tegnap elindultak anyaklónnal sétálni és az ebédért, Bundi mindig extrabiztosra akar menni, így hozták a a babakocsit is. Következő élőképet láttam az irodaablakból: Ded lila-rózsaszín crossmotoron kb 25-el robog befelé az intézet lejtős udvarán, két lábbal hajtva (sose csinálta még így) muslicacsalogató vigyorral az arcán. Mögött a Zapja, lehabozva, babakocsit tolva rohan. Kéééész! :) Mikor délután hazaértem, ded alvás helyett darabokra szedte a lakást, Bundi fekve nézte, miközben azon gondolkozott, hogy lehet féket/hámot szerelni a motorra, ugyanis ded rákapott az ízre, afféle minitalmácsiként 2.5 órát nyomta. Nyárra lesz egy sikkes uram:)