Húúú az anyjamindenit de jó nekem...

Anya jól áll így a séróm???

Höhö , bocsi Szoni, de szerintem nagyon gáz a hajad...

Menekítsetek már ki a tehén karmai közül...

Ne csikizz már Gidus...

Apja lába...:)

Mi lenne ha beállított lenne a kép:)

A sitterünk komolyan veszi a feladatait :)

Enyim, megettem mind....

Ez is enyim, de ezt nem ettem meg...

A fiúk már nem szomjasak...

Csajoshármas...

Hát bakker azon kívül, hogy gyakorlatilag tejben fürdök, a kicsi lány jóvoltából, igaz baráti kényeztetésben is van részem. Az az igazság, hogy ez nagyon kellett már a lelkemnek, testemnek. Kedves barátok vesznek körül, szó szerint körülvonnak a szeretethálóval, tehermentesítenek, amennyire csak lehet. Ha már nincs körülöttem amolyan külső családi kör, itt vannak a barátok. Kezdhetném azzal, hogy elhalmoznak, Maci mama egy hónapra való kaját rittyentett, amúgy gyerekágyas részlegesen, fagyikelyhek vesznek körül, meg orchideacsokrok, babaposiillat lengedez. Nagyokat alhatok, ehetek, a kánikulát követő szellős estéken pedig össznépi sétákat nyomunk. A két gyerkőc tobzódik a szeretetben és a duplán kijáró kezekben...el tudnám viselni ezt még jó darabig. Ma a fiúk ökohorgászaton is részt vettek, mindenki a helyén, így a halak a vízben maradtak. Szonja a madarakat bámulva konstatálta ma, hogy nem tud repülni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek szárnyai. Tényleg meggyógyultam, az arcom lelohadt, a hangom és erőm visszatért. Szonja teljesen jól van. Minimanó még kisit köhög, de eszik rendületlenül, sikerült 1 hét alatt 26dkg-t híznia.

Ahogy azt nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki az elmúlt két hét gyötrelmeit, így azt sem , hogy mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat. Körülölelő szeretet ez, nem kérkedik, nem hivalkodik, egyszerűen létezik. Pont attól szép, hogy nem kellenek magyarázatok nem kellenek szavak. Mindig a legjobbkor a legjobb időben érkezik, amikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább... ahogy Caramell fogalmazta meg, amit mostanában sokat hallgatunk, a kicsi erre nyugszik meg a nagy erre riszál, én meg csendesen bőgicsélek rajta...

Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő tellhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Psszt...csak halkan :)

Idilli a kép, annyira, hogy már-már sziruposan csöpögő. Mindkettő alszik, én meg ama luxust is megengedhettem magamnak, mint a tus és hajmosás. Bundás buciképűnek hív, lehet lassan én verem őt azzá:) Már a fülem is is fáj, de igazából könnyebben vagyok, ennek az az oka, hogy a két csaj jobban van. Már ki merem jelenteni Ahogy azt is, hogy ez után a két hét után akár a Himalája megmászására is vállalkoznék velük. Milliószor összefacsarodott a szívem az elmúlt napokban. Nagyon sokszor türelmetlenkedtem Szonjával, gyakorlatilag folyamatosan arra figyelmeztettem, mit nem szabad. Nem győztem tőle bocsánatot kérni, hiszen hogyan is érthette volna, hogy a légvétel is nehéz, nemhogy még a hátamon is lovagoljanak. Olyan, mint én, amit eltervezett tűzön-vízen keresztülviszi. Tegnap eset már csak ringattam az ölemben és énekeltem neki. Annyira nagy már és én bizony nem figyeltem rá eléggé, annyira biztosan nem, amennyire szüksége lett volna rá. Jöttek is a büntetések. "hagyjál", "ne simogass" "menj innen". Szerencsére rám haragudott és nem a kistestvérre, őt őrzi-védi, mint egy pulikutya: "ne sijjá kijababa jön már anya". Nehéz napok voltak és most a délutáni csendben volt időm átgondolni, hogy ez a betegség is jött, megmutatta állj meg komám, ne így csináld, rossz úton jársz. Át kell szerveznem dolgokat, kell idő csak ránk, nagycsajokra, közös programokra. Most már tudom, hogy meg tudom oldani.
A kicsi, ma 2 hetes, úgy csöppent az életünkbe, mint ha mindig is itt lett volna, ahogy itt is volt velünk. Már most látszik a természetén, hogy apja lánya. Hihetetlen béke és nyugalom veszi körül, neki ez volt a feladata, hogy elhozza nekünk. Olyan egyszerű vele minden, végtelen türelemmel áldotta meg az ég. Az éjjel sokat köhögött, sétálgatunk majd elaludt. Álmában mosolygott, hívtam az apját nézze csak, föléhajoltuk és elkezdett kuncogni, Bundi szerint tuti nagy didikről álmodott.:) Olyan kerek minden körülötte, amilyen ő maga, két csodánk van már.
Többen írtátok, soha nem gondoltam volna, főleg nem 3évvel ezelőtt, hogy mostanra 2 gyönyörű lányom is lesz. Megharcoltam a csatát és tudom, hogy ennek is értelme volt. Sok-sok embert sodort utamba az élet, akik hasonló problémákkal küzdenek/küzdöttek. Már akkor is hittem, amikor még nem voltam pozitív példa, amikor még én is havonta pofoztam fel magam a földről egy-egy kudarc után. Sokakat húztam/sodortam magammal, ma is kaptam egy mailt, az egyik "sorstárs" ikreket vár. Tudom, hogy mindennek rendelt ideje van, nekem nagyon hosszú volt ez az idő, de megérte...most azért megállítanám kicsit...csak nézem, ahogy békésen alszanak...remélem sokáig őrizhetem az álmukat...csak nézem őket...a könnyfátyolon át ízlelgetve a szót...a lányaim...

...

Nem tudom, mit vétettem, de tényleg...k.. szar ember lehettem előző életemben. Erőm alig, úgyhogy csak tőmondatokban:

• Hajnal 1-kor ébredtem, hogy "furán" fáj az arcom, feldagadt. Orrom ugyanazon oldalon nem szelelt, lehajolva lüktetett az arcom. Diagnosztizáltam magamnak egy arcüreggyulladást, bejött.
• Doktornő délben kijött, kiakadt, hogy hogy nézek ki, óránként 10 liter vizet izzadok ki.
• Szonja slájmot hány, vödörnyi mennyiségeket, két hányás között bőg, enni nem eszik.
• A kicsi szörcsög, vagy a porszívóra van csatlakoztatva vagy rám. ezen oknál fogva nem tudott tojni, most aludt el, eddig bőgött, igen ma először alszik.Már fürdette, vetkeztettem, vitaminoztam, masszíroztam..semmi hatás.
• A délutánt már félmeztelen töltöttem miután 9 pólóm kapott valamelyik gyerek valamilyen testnedvéből
• lassan megesz a kosz, mert minden energiám elveszi az életfunkcióm fenntartása
• nem tudom elmondani mit érzek, amikor le kell hajolnom valamiért
  
• A gyógyszertárban, 12000ft-ot hagytam, a kemény 60000 táppénzemből, jham amúgy 120000 (lenne) a rezsink.
• Bundiékhoz ma kivonult a munkafelügyelet, le is vonultatták őket, mondjuk akkor már én is bőgtem a két csaj mellett, hogy jöjjön haza.
• Az előbb felfedeztem, hogy jön egy herpesz az orrom alatt...hurrá...kapom már az antibiotikumot, így a kicsi is, de evvan, remélhetőleg ő is jobban lesz tőle.
• Anyu és apu is elkapta, ne gondolok bele, hogy apunál, mint végstádiumú tüdőrákosnál mi lehet a következménye.
• Sanci barátunk ismét kórházban.
• A derékig érő fűben beszart a fűnyíró.
• A biztosítót ma is hívtam, semmi, majd egyszercsak jönnek, ha jönnek.
• Szoni épp most szólt, hogy fáj a nyunyuja
  

Már nem vagyok optimista és tényleg nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, jham és Náncsi, hullámzik ez vazzeg!!!

Mondom én:)

Táposnégyes

Annyira írnék már másról, hogy végre minden kerek és mindenki jól van, de sajnos ez koránt sincs így. Olyan alattomos kis virulenciát szedtünk össze, mind a 4-en, hogy esküszöm még életemben nem voltam ilyen szarul. Bundás sem. A gyerkőcök is elkapták, igen mindkettő, így Kira is megismerkedhetett sajna az orrsziporszival. A kézi szart se ér, ha meg el van dugulva az orra, akkor nem tud szopni, ha nem tud szopni, nem alszik, helyette ordít. Azt még nem merem megkockáztatni, hogy Szonja kifelé megy belőle, de hátha...mindenesetre ő a slájmmal küzd, attól hány, de rendkívül jól viseli a körülményekhez képest. Több iccaka nem alszunk, már tényleg az energiáim, már amik még vannak végén járok, tegnap este 11-kor úgy reszkettem az ágyban, mint kocsonya. Ráadásul napközben egyedül kell tartanom a frontot, több okból is. Első körben Bundinak vasárnaptól dolgoznia kell, mert több kollégája nem tud eljutni a vízen. Nekem meg a segítségem nem tud eljutni hozzánk a víz miatt. Gondolom a kárszakértő sem tud emiatt eljutni....meg semmi. Ma délelőtt már úgy sétáltam a lányokkal, hogy hazafelé Szoni nem bírt jönni, a kicsi meg üvöltött, ergo, kicsi ölbe, nagy kocsiba fekszik, én meg vánszorgok. Holnap letelik A nagy betegségéből az egy hét, reménykedem, hogy hátha, közbenmeg megszakad értük a szivem, inkább én csúsznék a földön, csak ők jól legyenek. Na nem mintha nem állnék közel hozzá. Ma délután mindkettő elaludt, hajnal 5-től voltunk fent. Elaludtam én is...azt hiszem életmentő volt. Méghogy a gyerekvírus smafu, volt olyan pillanat, hogy azt hittem kinyír, pedig nem vagyok egy penye családból származó. A nagy itt ül az ölemben, "gépezzünk" a kicsi alszik, ma először...Szóval kitartok én, csak valaki mondja már azt, hogy már kifelé mászunk a gödörből...

Szonja üzenete: bbhbbbhghtjzjjuug 44hkilklooiui :)

Veszélyzóna

VARIÁCIÓK EGY PIHENŐSZÉKRE:o)

Cseppet sem lennék meglepve, ha fehér vegyvédelmi ruhás bácsik sárga szalaggal tekernék körbe kis hajlékunkat. Gyakorlatilag 2 napja nonstop ágyban vagyunk. Szonja kórságát sikerült mindnyájunknak elkapni, Törpicur kivételével. Ha azt mondom, hogy überszarul vagyunk, akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Azt hiszem a 3 hete monszuneső sem tett nekünk túl jót. Remélem kismanót továbbra is védi majd az anyatej, kb úgy néz ki a szoptatások végén, mint amikor Tomnak csilingel a full jelzés a szemében. Az éjszakánk Magyar Vándorosra sikeredett, Bundi és Szonja, gyakorlatilag a fellelhető összes fekvő és nem fekvő alkalmatosságot végigjárták az iccaka folyamán, majd hajnal 3 tájt, Kira döntött úgy, hogy jó hecc lenne bokától-tokáig összefosni magát, majd úgy 5-ig szemlélődni. Rózsás hangulatban ébredtünk, nekem már hajnalban is fájt a torkom, Bundinak délután kezdődött. A papirzsepi használatunk 200db/nap, valamint tuti azt hiszi a szomszéd, hogy nálunk a legyek is seggen csúsznak a parkettán, mert átlag 3x/óra megy a porszívónk, mindezt nem a szőnyegre, hanem Szonira csatlakoztatva. Egyébként a csajos tényleg nagyon ügyes, zokszó nélkül beveszi a gyógyszereket, iszik, enni nem hajlandó és kb 5 adag ruhát szedtem ma le róla, mert gyanúsan csillogott.:) Került a csillogásból tesóra is, had szokja a szántást. Egyébként meg miután közöltük, hogy ő a csillagszemű juhász olyan szépen csillog a szeme (is), azóta 5 percenként nézegeti magát a tükörben.
3 hetes monszuneső után ma reggel rájöttünk, hogy mégsem egy másik bolygón élünk, mert kisütött a nap...komolyan mondom, ha ez nincs, akkor lehet már agonizálok a saját ágyamban. Úgy döntöttünk, hogy akkor most mi össznépileg sétálni fogunk és adunk a bacilusoknak (meg számunkra kedves embereknek a bacilusokból) Cirka 2 órát sétáltunk (vánszorogtunk), Szonja hol motoron, hol két lábon, hol a Zapja nyakában, Kira meg szunyókált a babakocsiban. A pincénkben még mindig kb 1m-es víz van, ennek örömére olyan mocsárszag, hogy Hanyi Istókot véltem felfedezni ahogy dagonyázik a kert végében. Iszonyatosan magas a páratartalom, ennek következtében ha véletlenül szelelne is az ember orra, na tuti csak zihálni tud. A füvünk, az a zőőőd gyep, cirka derékig ér, minden házból szép zöld csövön csordogál a víz, szivattyúk búgnak. A városból még mindig ne lehet kimenni semelyik irányba, szerencsémre anyuék még hazaértek, miután ellátott egy heti kajával, hálából ő is kapott a Szonjabaciból. Minden kórság ellenére szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nincs a házban a víz, remélhetőleg hamarosan meggyógyulunk és levonul az ár. Sok-sok ember még mindig a gátakon, küzd az elemekkel, de sajnos itt még mindig a víz az úr....Most pedig megyek és becsatlakozom egy basszussal a már bőszen horkoló kiscsaládomhoz.

Náncsi, aki egyáltalánnem Hárpia, ellenben nagyon Tapir

Náncsi egy fogalom, de tényleg. Valószínűleg ezért a posztért leverné a vesém, de ő még ezt is marha kedvesen tudná tenni. Nem vagyok képzavarban, itt a tapirnáncsiágival, ennyi neve van és kész. 3éve ismerem, innen a hálóról, véletlen persze, vagyis annyira nem is, legkisebbik gyermeke és az én nagyobbam egyszerre született. Együtt vártuk őket, ő überlazán, lévén 5. a kiscsaj a Tapírsorban. Szóval ő már laza volt, mint a rigalánc, szerinted, hazaszökött a kórházból az újszülöttel.:) Azért kb 10 percest ráolvasást fogok kapni, amiért képes vagyok kilétét felfedni, de nem én tehetek róla, hogy orvul meglepett a kórházban és rögtön riszálni kezdte az újszülöttem seggét. Szóval ez a kép nem Náncsi miatt van, itt vegyük úgy, hogy ő a fogas, aki tartja a gyereket. :) Amúgy a lényeg, nagyon csipem a búráját, tisztelem a hitét, a küzdését, azért amilyen ANYA. Tudom, hogy azt vallom, hogy az ember felnőttkorban már nem köt barátságokat, addigra már bizalmatlan tüskékkel vértezzük fel magunkat, de nem felejtem el, hogy mindketten amikor nyakig voltunka szarban és max annyinak tudtunk örülni, hogy legalább nem hullámzik, tudtam, hogy számíthatok rá. Szóval pénteken fogta magát és nem kevés kilométert megtéve a Zurával és Citrom barátnőmmel felfegyverkezve, beviharzott a kórterembe és úgy beszélgettünk, mintha nem is most találkoznánk először. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam meglepve és meghatódva, de ennek hangot sem tudtam adni, csak lestem, mint ződ gyík a venyige alól. Azt mondják utunk során az emberek nem csak úgy keresztezik életünket, senki sem kerül csak úgy magától oda, mindig mindenkit mi vonzunk oda, mert részesévé kell váljon életünknek. Szóval ezúton is köszönöm neki, hogy van, hogy jött, hogy dedeimet is meglepte, természetesen rá jellemző ajándékokkal...Kívánok neki sok erőt és egészséget, a Jó Isten kísérje tovább ezen az úton, magamnak pedig azt kívánom, hogy hamarosan én riszálhassam, az ő 6. Minitapírját.