Idegtépő tulajdonságok

Az az igazság, hogy a rózsaszín cukormázon túl vannak ám idegtépő tulajdonságai is az angyalkáimnak. Kira a 2 hónaposok nyugalmával adja át magát a manipuláció édes érzésnek Vizszintundoritisze van mostanában. Vagyis a popója megérinti a kiságyat és még mielőtt a feje érintené a kispárnáját már görbül is a szája és könnymentes ordítozás veszi kezdetét. Kétnapja felfedezte, hogy tud sikítani, hááát remélem, hogy odébbhajózik eme területről, mert az az igazság, hogy csak ő vigyorog rajta. Mostanában nem kell nagy Sherlocknak lenni annak aki a nyomunkra szeretne akadni, ugyanis kétféle nyomvonalon eredhet a nyomunkba. Egy sávban olyan csikot húzunk magunk után, mint a csiga, másik sávban pedig tejfoltokat. Mindkettő kiindulási pontja kicsi Kira szája. Azt már nem mesélem, hogy gyakorlatilag nonstop fehér foltok vannak a ruhámon, savanyútej szagot árasztok és rosszabb napokon végig vagyok fosva. A kis makimajom, aki állandóan rajtam lóg, csak akkor nem akar szopizni, ha éppen egész iccaka aludt és reggel én már kidzurrani készülök, megszégyenítve a magyartarkákat. Szóval a kicsinek a fiziológiás szükségletei hagynak némi kivetnivalót maguk után, de ennél azért erősebb eset a nagyobbik csibe. Szonja ugyanis beszél, nem keveset és amitő mostanában kivagyok, hogy olyanokat kitalál, ha megkérem pl arra, hogy pakoljon el, hozza ide ezt vagy azt, öltözzön stb, akkor a következő általa kreált sablonmondatot hallom: "nem szabad, apa mondta". két éves bakker, mi lesz még később...Amásik amitől viszketek, hogy mostanában mindent becéz, rendszeresen hallom a következőket: kenyérke, csokika, tejcsike, a biztosítékot mondjuk a pisike és a kakika vágta ki nálam. napja fellépőről be tud mászni a kádba, ezt meg is teszi, sőt tegnap homokos tengerparotot csinált, ezzel csak az a bajom, hogy úúútááálok kádat súrolni. Vannak új mániái is,mindenáron biciklizni akar, de csak kormányozni tud, a tolása meg nehezített, mert folyton a kontrát nyomja, mint ama bizonyos Gazsi, aki a bicikli kontrázást umcaumcával tudta le. ezenkivűl nonstop a lábamon tapicskál, kiebrudál a gép elől, ébreszti a húgát, csakis utcai ruhában homokozik, folyton ő akar és tölt is az üvegekből, üres a konyhaszekrényem mert abban főz, sőt az egyikbe beköltözött. Ha valami nem ízlik neki, idejön kinyitja a tenyerem és beleköpi,ha nem köp, akkor minden kaját a számba gyömöszköl, a vizzel gurgulázik és nonstop kezet és fogat mos. Szóhasználatai , amitől kiver a víz: "nemáááá" "hess anya" "üüümm" "ühüüümm".Egyébként meg egy Benedek Elek veszett el benne, nagy mesélő a lelkem, olyan sztorikat kitalál és vetít ezerrel, hogy azt hiszem ebből lesznek még problémáink. Na persze, az előbb amikor felhívta az apját és kérdezte Bundi mit csinálok, rögtön közölte, hogy "anya gépezik" :)
Amúgy mindezt kéretik nem komolyan venni, csak amolyan hétfő reggeli kitörésnek...:)

Pillanat...

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”

(Márai Sándor: A négy évszak)

Sokszor előfordul velem, hogy szeretnék elmondani, megértetni, átadni valami olyat, amit szavakkal nem nagyon lehet. Ott és akkor abban a pillanatban el kell raktároznom, meg kell élnem. Lehet ez egy hang, egy kép egy érzés. Ági újra fotózni volt nálunk, már a pocakon túl. Nyűgösek voltak a lányok, az egyik homokozott volna, a másik aludni akart. Gyűltek az esőfelhők is. Ági mégis kért próbáljuk meg, csak 10 percet. Valóban annyi volt, és 10 perc alatt csodák születtek általa. Új pillanatokat mutat meg nekem a lányokról, apró mozdulatokat ami felett talán átsiklanék. Maradandó emlékek ezek, létünk pici boldogságpillanatai. Szépen apránként megmutatom majd Nektek is. A ma esti megríkatott, annyi szeretet, annyi óvás, annyi remény és élet van egyetlen pillanatban, amit soha nem tudnék körülírni. Szembesül az ember a gyermeki lélekkel és olyan súlyként nehezedik rá a felelősség, hogy hogyan lehetne mindezt megtartani, hogy órákig erre gondol. Aztán eszembe jut az, hol vesztettem én el mindezt vagy talán bennem sem volt. Új utakat mutatnak ők nekem, új rezdüléseket saját belsőm megtalálásához, soha nem tudom megköszöni nekik eléggé, hogy hozzánk érkeztek haza.

G. Szonja a Jómunkásembör

Azért kedves már minibugyiban szaladgáló haverjaim, mégiscsak több a soknál, hogy két éves kor fölött az embernek már mit meg nem kell tenni némi paraszolvenciáért. Anya például egész nap elnézi, ahogy dolgozok és dolgozok. Ugyanis már reggel kijelentem neki, hogy "sokat dolgozok édesem" és már indul is a meló. Sőt mióta merészem bemászom pl a kádba már roppant ügyesen tudom a vizet hurcibálni és felmosni az egész házat. Néha megspékelem némi virágföldel vagy homokkal, csak a szine és a látszat kedvéért. rendkivüli módon élvezem pl ha másokat kényeztethetek, igaz sok időt elvesz, hogy minden baba popsija ki legyen törölve és jó vastagon be legyen kenve kakálás után, azt hogy anya ezután mirt mossa ki őket, mondjuk nem vágom. A kedvencem amikor vendégek vannak nálunk, hááát az valami szuper, lelkesen öntöm a kávét, gyümölcslevet, sört, kinek mi kell, néha jut a pohárba is. Anyának besegítek a mosogatásba és a főzésbe is a takarítás mellett. Képes vagyok 1kg lisztbe 10szelet rántott husit bepanirozni, megspékelve 6-8 tojással. Megy ez nekem, mint Kirának az ágybasz... Mosogatni na zt imádok, az a hab és az edények, amit a szárítóról pakolok vissza a mosogatóba. Anya szerint kb 2 órával lenen csak hamarabb készen ha én nem segítenék. Mondjuk azért az durva amikor inkább ad egy túró rudit, csak ne porszívózzak. Mondjuk akkor meg leamortizálom a tusfürdő és mosóporkészletet, mert azt már tudom fél kézzel is, mondhatni kirázom a kisujjammal.:)
A legjobb mégis az , ha apával dolgozhatok, mondjuk ilyenkor mindig "kicsit" koszos leszek, mert általában vele is rengeteg dolgunk van, összegereblyézzük a füvet és a lehullott almát, füvet nyírunk, összeszedjük és kivisszük a szemetet és a műhelyben kalapácsolunk. Húúa műhely az szuper hely, ott mennyi kütyü van skacok. Igaz mióta kidobtam egy 20000ft-os szerintem gömböt, azóta apa egyre több lakatot szerel fel a szekrényekre. A másik jó dolog, ha mondjuk elmegyünk apa dolgozójába, tegnap vittem neki pájinkát, ezt lelkesen kiabáltam is neki, azt mondjuk nem nagyon vágom, hogy a lisztet miért nem fogadta el és a többi bácsi, min nevetett. Ha kidolgoztuk ott magunkat, akkor leülünk a szigetelőanyagra és megreggelizünk a nagy fenyőfa alatt.
Szóval fiúk-lányok, dolgozni jó, de anya azt mondta, hogy 20 év múlva majd emlékeztet erre...az még soká lesz, addig megyek és dolgozom tovább...

"Legépezlek anya" és "lassabban"

Szeretem fényképezni a lányokat, de tehetségem az nem sok van hozzá, ezt nem is tagadom. Szonja mindenféle eszközzel klikkelget mostanában. Legyen az egy szemüvegtok vagy valamilyen játék. Aztán a napokban megkaparintotta a fényképezőgépet és közölte, hogy most aztán legépez. Szóval a fenti fotót ő készitette rólam. Na azért nem kell azt hinni, hogy egy két éves mini Nánásival van dolgunk, ahhoz mondjuk nem is én lennék a modell. Csinált kb 15 fotót a kezéről, mert befogta a lencsét és ezt az egyet rólam. Nem vagyok önimádó, de nekem határozottan tetszik, ahogy elkapta a pillanatot, ami nekem soha nem sikerül, Bundi meg még nagyobb antitalentum, ugyanis az ő képeim kb hangyányi emberek vannak és több km-nyi háttér. Azért furcsa volt úgy látni magam, ahogy a gyerekem lát, a tükörrel nem vagyok mostanában jóban, valahogy minden fontosabb ennél, az is csak később tűnt fel, hogy a kis csibész a hajamba biggyesztett egy sárga hajráfot. :) Szóval a házi fotósunk most éppen alszik, de remélem, hogy sok-sok ilyen mosolygós képet készíthet majd az élete során... és mindenkinek mondja majd, ahogy nekem is, totál hihetően, hogy "nagyon szép vagy anya", nagyon jó ezt hallani, mert remélem azért lát szépnek, mert szeret.

***

Lassabban, ez érdekes ám számomra, még mindig a megfejtési fázisban vagyok. Kicsinek imádta a hintát, ha reptettük, ha dobáltuk, állandóan a plafon felé mutogatott, hogy fel-fel. A mostani nyár változást hozott, kéri, hogy hintázzunk, de mindig hozzáteszi, hogy lassan, nagyon lassan. Éppenhogy mozog a szerkezet, mihelyt taszajt rajta valaki görcsösen kapaszkodik és kiabál. Igazából nem hinném, hogy tériszony van, mert mindenhova felmászik, talán valami álom lehet a ludas, mostanában gyakran meséli el az álmait. A napokban a postán kuncsorgott, amíg én a csekkeket feladtam és kapott egy kis famalacot. Tényleg aranyos, ahogy egy hosszú rugón fel-le hintázik. Igenám, csak kiérve a postáról ded leült, görcsösen szorította a rugót, dacolva annak funkciójával és magyarázta a malacnak, hogy lassabban.:) Azért csak hazaértünk vele, kerestük neki helyet, így az íróasztal fölé került. Persze mindenki szórakozna vele, hogy hintázzon fel-le, mint pompom, a kis rózsaszín pöttyös házimalacunk, de ded észlelvén a tényállást azonnal robog és megállítja, hogy pszzz lassabban és ezt hajtogatja, amíg el nem éri malacunk a kívánt sebességet. Óvja-védi, én meg nem tudom mire vélni ezt a dolgot, hiszen csak a hintázó mozgással van ez, vagyis csak a hintával és malaccal, bármi mással hintázik. Szerintetek???? A képen a malacóvó ded a posta előtt ücsörögve...
Na megyek, meghintáztatom a malacot, had örüljön ő is egy kicsit:)

Kisgombóc első nevenapja

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Úgy gondoltuk, hogy fullos névnapi ajándékot kap a mi Kisgombócunk, hogy emlékezetessé tesszük neki ezt a mai napot. Reggel rögtön extra szopival indítottunk reggel hétkor és 8-kor már beszuszmákolódtunk a kocsiba. BIza, biza egészen Miskolcig mentünk, ott is a gyerekortopédiára, csipővizsgálatra. MInden rendben, de azért 2 hónapig terpeszrugi javasolt, valamint szuplimált cipő ha elindul a csülkeire. Egyébként a doktornő minden kislánynak javasolja a rugit preventíve. A nem kicsit szocreál épületben végignéztük Vukot és a tásokat a falon, Hófehérkét és a frissen festett sellőlányt és Thomast, ami gondosan körbe volt kerítve hiszen még fogott a festék. Renegeteg sérült, beteg gyereket láttam, ilyenkor mindig kiver a víz és nem tudok elég hálát adni a sorsnak, hogy egészségesek a lányok. Nem szégyellem egy kisfiún el is bőgtem magam, két 3 lábú támbottal járt és a szülei már születésekor lemondta róla, ezt a mellém keveredett ápolója mondta.
Sikerült egy szopit a parkolóban abszolválni, miután a rendkívül egyedi csipőuh nevezetű névnapi programon átesett a kishölgy. Majd családi tuskózáson vettünk részt, ahol az ünnepelt megcsodálhatta, amint a nővérkéje nem akar egy játék fagyiskocsiból kiszállni, valamint az illatszerosztályon magára ken némi felesleges sampont. Hazafelé kellemesen összeizzadtunk, majd újabb extra kaja után, 4 órától egy szál pelenkában héderezve alszik a drágám, miután nővérét hatástalanítottam zajszintileg. (Elküldtem az apjával kocsmázni).
Emlékszem szülés előtt mennyit hezitáltam a nevén, még itt is szavaztattam a népet róla, közben meg ő igazi Kira. Annak minden bájával, a vigyorex mosolyával, az elégedetlenkedő dünnyügésével. Imádom ahogy figyel, a nagy kerek szemeivel, ahog yihegvemegnyugszk a vállamon, ahogy kezét a feje alá téve alszik, mint a nagyok. Teljesen Bundit látom benne, az arcában, a gesztusaiban, görbe lábujjaiban. Még ma is hihetetlen csoda ő nekünk, kicsi fénysugár, ami mindent beborít szeretetével. Sőt már attól sem kapok frászt, hogy a lányok Kircsikének becézik, még ez is jól áll a Mi Kisgombócunknak, az Isten Éltesse Őt, nagyon-nagyon sokáig!

Családtervezés

Nos, ha valaha is itt arról regélek, hogy 3-nál több gyereket akarok, akkor legyetek szívesek emlékeztessetek a mostan szombat délutánra, hogy megjöjjön az eszem. Mondjuk a 3-ban sem vagyok biztos, de Bundi arról sóhajtozik már most naphosszat, hogy milyen jó lenne egy kicsifiú, aki tovább viszi a nevét, akivel horgászhat és pasis dolgokat hozhat. Ennek szellemében hazahozott egy piszoárt és nem kicsit vette durcásra a figurát, amikor közöltem vele, hogy ugyan minek ez nekünk, amikor 3 bugyit és egy gatyát lenget nálunk a kötélen a szél hamarosan, inkább a jövőbe nézve mondjuk tamponba fektethette volna be a piszoár költségeit. Azért felvilágított, hogy ez semmibe sem került, a munkahelyen "találta". Mondjuk már megszokhattam volna, hogy minden sz@rt összeszed, amit kidobnak, mondjuk a békebeli kémia termes kémcsőtartónál még én is meghökkentem, de ragyogó csavartartó lett belőle. :) Nade visszatérve a szombatra.
Szomszédbarátosnémnál temetéses helyzet volt és ugye nem szerette volna vinni a gyerekeit, s mivel Szonját is bevállalja ha nekem olyan dolgom van, meg egyébként is, így bevállaltam a 3 lányt. Így lett az egyémekkel együtt 5, de motorozásilag még egy szem fiúval megspékeltük a dolgot. Naszóval, emelem kalapom minden ötgyerekes, elsősorban Nánicsi barátnőm előtt, mert majdnem sokkot kaptam, de tényleg. Először is mindnek minden egyszerre kell és azonnal és lehetőleg 25 féleképpen, legyen szó egy egyszerű üdítőről vagy a kinti gépjárműpark elosztásáról. Namármost a cocacolásduda k. jó ötlet volt tőlem mndaddig, amíg nem tudatosult bennem, hogy erre a legkisebb fel fog ébredni, na innentől az akadálypályám 5.5kg-os nonstop fáradtan üvöltő, de a zajtól elaludni nem tudó kézisúlyzóval volt nehezítve. A lányok gyakorlatilag mindenen hajbakaptak, még azt sem tudták eldönteni, kint legyünk-e vagy bent, így gyakorlatilag az eredetileg demokrata álláspontom, hamar egyeduralmira változott.
Következtetések: nem birok el 5 gyerekkel, nem bírják, az idegeim, a hangszálam és a fülem sem. Pasiban ne bízz, ha beígéri, hogy besegít, nem fog, tuti akad valami fontos és halaszthatatlan "dolga." 5 gyerekhez már komoly navigáció kell és el nem apadó ötletek és alternatívák, szóval ez nem az én világom, de egyébként édesek...bevállalom őket akármikor (pár órára).
Gyakorlatilag, pedig az új orange mix-es cappy nagyon finom, de se szőnyegből, se pólóból nem jön ki. Valamint ha buktát készültök sütni, ellenőrizzétek a lekváros üveget, ha nincs elég, semmiképp se helyettesítsétek Nesq. csokiöntettel, ami szintén k. finom, de kifolyik. Könyörgöm sütőpapírt minden esetben rakjatok a tepsibe...de tényleg.

...

“Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.” (Kempis Tamás)