Csak egy kép...

Vannak  olyan napok, amikor az álmok valóra válnak! :o)

Szemléletváltás

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel.
Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem mara

d hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt barátaidra.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok. . .

 

Hétfő reggel szerintem sokunknak nehezen indult, hiányzott az a bizonyos turbodisel, hogy olajozottan menjen a gépezet, erre persze még rátett egy lapáttal, hogy két nap pihi után, minden jóérzésű embernek nehezen esik kimenni a ködös-esős reggelbe. Azért elindultunk és a kis fruska olyan szórakoztató volt a reggeli 20 perces hegymenetünk során, hogy bizony a sok magába fordult előre néző pengeszájú embertársunk nem kicsit neheztelve nézett a két némberre. Mert ez a két nőszemély nem átallott kora reggel pocsolyákat átugrálni, nyeherészni, felhőket bámulni és magasröptű beszélgetést folytatni a bálnákról. Aztán csak odaértünk és a mi mosolygós óvónénink dalolászva fogadta követelésem, miszerint azonnal mondja meg, hová ment a középső malac, mert elakadtunk a mondókában. A mosoly az arcomról letörölhetetlen volt. Bementem a postára, három sor, mindenütt kb 10-15-en. Kedvesen megkérdeztem az előttem lévő délceg urat (olyan tipikus revizorforma volt), hogy én átmennék egy másik ablakhoz, mert csekket szeretnék befizetni. A válasz, miért mit gondol maga, én mit akarok? A válaszom: azt hittem nyugdíjat tetszik felvenni, mint a többiek.  Semmi köze hozzá mit akarok, majd eldöntöm ha akarom. Hmmmm. Sok esetben ki kértem volna magamnak, ezt a stílust és hangnemet, gondolom ezt tette volna a velem sorban álló másik 40 ember is. Én azonban mosolyogtam és kedvesen megköszöntem a példamutató magatartását, a türelmességét és a magas szintű másokra figyelését. Amikor kinyitottam a szám, már készült, hogy most aztán majd ő megmondja a betolakodónak, aztán ahogy nyitotta be is csukta. Kifelé menet még csilingelve odaszóltam neki, hogy legyen nagyon szép napja...A többiek mosolyogtak és viccelődtünk, le kell-e meccselni ki a következő, kinek, hogy van az unoka, még a postai dolgozók is vidámabban verték a billentyűzetet. Hejj Eli, ott akkor eszembe jutottál, ez igazi jódogombaság volt...ma már szerda, de még mindig mosolygok mindenkire...ők meg értetlenül vissza rám...mert nem értik a fenenagy jókedvem...én 'assziszem már igen.

Sziporkák sziveim

***

Ha csak csacsogna és nem akar aludni akkor álomport szórok a szemére, ma este kinevetett és közölte:

"Ez nem is aludó por volt."

***

Az élet nagy kérdései, elképeszt a gondolatok kapcsolása:

*

- "Az elefánton kívül az agyara állatoknak a fogorvos mossa meg az agyarát?

- Miért az elefánton kivűl?

- " Hát mert az elefánt az ormányával meg tudja mosni az agyarát, de a rozmár például nem."

- ....

*

"Mondom, hogy ez nem reklám, mert ebben mozgó képek vannak!"

*

- "Mi az a bónuszvédelem?"

*

" A halottaknak még a bőrüknek sincs színe? "

*

" Ha a rendőr okoz balhét, őt ki zárja börtönbe?"

*

"A rossz gyerekeknek vannak picike börtönök?"

*

"A papa ugye angyalka...azért nem látjuk, mert a felhők fölött vannak, de az angyalkák látják egymást?"

*

***

"Anya ne edd már fekve a joghurtot, mert leakad a torkodon."

***

- Légy szíves ne virslit adj a macskának, hanem macskakaját.

- " De virslire vágyik!"

***

- "Vágnál nekem egy mozdonyt, hogy kiszinezzem?"

- Nem tudok mozdonyt vágni.

- " De tudnod kell, mert én nem tudok!"

***

- "Anya hánynom kell. Feljött a hányinger a fejembe, de lenyeltem a pocakomba.

- Akkor futás a fürdőbe, gyere menjünk.

- " De nem kell hányni, mert csak akkor kell ha a fejemben van, de most a pocakomban van."

***

Két foga is nagyon mozog, amik mögött kibukkant már a két maradandó fog csücske is, ezért kiveséztük a fogtündér sztorit:

- ..."és hoz nekem pénzt a fogamért a fogtündér."

- Igen. Mit veszel rajta?

- "Én neked veszek egy ... egy... egy... lányos rózsaszín felmosóvödröt."

***

 Amit már 4 évesen is tudnak a nők: 

"Fiú barátom nincs az oviban, mert a fiúk buták!"

***

"Lapogatok a mancsommal  és kinyomozom hol van a méz."

***

- "Tomi nem volt ma oviban, mert beteg."

- Mi a baja?

- "Fosik."

- Szonja, ezt úgy mondjuk szépen, hogy megy a hasa.

- Akkor Béla bácsi (az ovi mindenese) nem mondja szépen, mert ő mondta óvónéninek, hogy azért nem jön Tomi, mert fosik."

***

és a már elmaradhatatlan Kira:

Sz: - Kislány vagy?

K: - Nem.

Sz: - Akkor kisfiú?

K: - Nem.

Sz: - Akkor mi?

K: - Kija.

Sz: - Ki a barátod?

K: - ...

Sz: - Mond, hogy Szonja.

K: - Szonja.

***

- Hogy fúj a szél...

- "Ühüm, szép...."

***

Egy számomra kedves gesztusa, ha valami ízlik neki és rákérdezek, hogy finom, a válasz mindig kategorikus "nyam"...azaz finom. 

***

 

 

Van nekem egy őrült oldalam is...

csak elő kell hozni. Volt nekem egy mentorom is a MISI, így csupa nagy betűvel, akinek az volt a fixa ideája, hogy ahhoz, hogy megtapasztaljuk a saját lelki mélységeinket, meg kell tapasztalnunk sok mindent.  Amikor sok évvel ezelőtt ezt a feladatot kaptam tőle, minden tisztelet nélkül azt mondtam neki, te hülye vagy. Mondta, hogy oké lehet, de ez a feladatod és ahhoz, hogy a saját mélységeiden túl megtaláld a saját őrült énedet is. Született egy dolgozat, ami nemrég a kezembe került, nem-nem ezt fogom megosztani veletek, hanem inkább valamilyen vicces formában az tapasztalataimat. Szerintem sokan fogjátok kapkodni a levegőt és közölni,  hogy banyek Lili, Te hülye vagy. Nos a feladat, ismerkedjek meg egy chatoldalon idegenekkel, szűrjem meg őket, a saját igényeim szerint és személyes találkozás után állítsak fel férfitípusokat és elemezzem ki őket. Egy hónapon át éjszakákon át cseteltem és megmondom őszintén annyi perverz állat volt fent, hogy az én lányaim le lesznek tiltva az ez irányú tevékenységekről. Hihetetlen volt az is, hogy pár perc alatt páran úgy megnyíltak, amihez olykor több éves baráti kapcsolatok kellenek, az arctalanság és a technika... A szexőrültek, az aberráltak kiszűrése viszonylag könnyen ment, de azért nem volt annyi vér a pucámba, hogy pár órányi beszélgetés után csak úgy találkozzak idegen férfiakkal. Kedves barátom és nem mellesleg tanulótársam vállalta az előzetes szemrevételezést és nem utolsó sorban egy esetben, gyakorlatilag ő mentett meg, de erről majd később.

Akkor jöjjenek a típusok, ahogy a dolgozatban itt is egyfajta foglalkozás szerinti elemzés jön.

A rádiós hangtechnikus: beülsz vele egy zenés helyre és a 3 órán át tartó beszélgetés arról szól, hogy a háttérzeneként szolgáló zenét elemzi, miszerint melyik évben, hol, milyen hangszereléssel és hogyan adták ki, a zenekar tagjain milyen zokni volt. Az utolsó órában már sokkal inkább figyeltem a körülöttünk lévő embereket, mint a zeneelméletet...szó szerint sikitva menekültem el és kb 1 hónapig nem hallgattam rádiót.

A kisfiú, különös ismertetőjele: sétamániás, én szeretek sétálni bakker, de 20x körbe a Margit szigetet az azért kicsit sok, szerintem. Egyébként anyahiányban szenvedett, pöppetnyit sem zavarta, hogy majdcsak az anyja lehetnék, engem annál inkább. (Nyugi azért nagykorú volt már).

Az intelligens szatír: egyetemi tanár és volt valami női megérzés mert nagyon nem akartam végül vele találkozni, de szó szerint csapdát állított, beállt az én egyetemem elé, és be akart rántani a kocsiba, az önkéntes testőröm mentett meg.(Itt azé kicsit beszartam).

A tűzoltó, ezt muszáj volt, mert annyit regélnek a tűzoltókról. A találkozón is tűzoltópólóban jelent meg, tuti volt neki egy tucat, fél órában ecsetelte a skalpjai számát, majd meginvitált egy röpke gyömöszre a tűzoltóautó tetejére, mert az milyen cool. A mítosz megdőlt...sajnálom csajok.

A csalódott szintén rádiós. A rádiósok lettek a mumusaim, vagy a stigmám. A beszélgetés kb ennyi volt: húú de szép a körmöd (francia manikűr) ilyen a volt menyasszonyomé is.  De jó a kabátod ilyen a volt menyasszonyomé is...a 10 ilyen után álltam fel és elegánsan távoztam.

A filmes operatőr, aki nagyon macsó, tőle ne várjak virágot, pezsit. HD-al érkezik, előirás szerint bőrszerkóban, majd közli, hogy ő kicsi törékenynek gondolt, ketten nem férünk a motoron, mert balesetveszélyes pfffff. Majd miután én felülök a buszra jön utánam és akkorát taknyol (az egója is), hogy fél órán át kezeltem a sebeit. Azért egy csokor rózsát csak elővarázsolt a (ezt figyeld) hátizsákjából.A sebkötözés meghozta gyümölcsét, megírta hálából a filmesztétika beadandóm. 

A nyomozó, aki gálánsan étterembe visz, ügyekről nem beszél (pedig érdekelne), turkálja az ételt és leszólja a Republicot, de honnan a pichából tudta, hogy hol lakom, mert csontra házig szállított, pedig én ugyan el nem árultam senkinek hol lakom. Mínusz pont, hogy nem vette észre a haveromat. :)

A testőr, na ő volt az egyetlen  aki kiszúrta az én saját testőröm és nagyon röhögött. Intelligens, kedves, humoros, hatalmas, komolyan mondom én ilyen picinek még soha nem éreztem magam. A vele való találkozás roppant pozitív volt,  szóval szinglik hajrá...

A laza rockzenész,  ma már azt mondhatom, hogy barátom, az első perctől úgy kezelt mintha együtt nőttünk volna fel. Mindent megvitattunk, egy dolgot nem bocsátok meg neki, a villamoson blicceltünk és elkapott az ellenőr, simán leugrott és otthagyott a pácban. Azért Bundival az első sorban csápoltunk a koncertjén.

Az önmarcangoló professzor,  akiről sokáig nem is tudtam, hogy az, ahogy ő sem, hogy kísérleti nyúl, nem is lett az, ő nem került bele a dolgozatba, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő volt az egyetlen aki megérintette a lelkem. Ő az egyetlen, aki ismeri ezt a blogot és tudom, hogy olvas is. Belelát a napjaimba, sajnos én nem az övéibe, remélem azért révbe ért.

Ennyi, Misinek igaza volt, érdekes utazást tettem,  a férfi lélek nem is olyan bonyolult, képzeljétek mindnyájan az igazit keresték vagy valakit, aki pótolja a saját maguk által képzett hiányt. Tényleg igaza volt a nagy írónak, színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő, soha nem egyeznek, mert mindenki mást akart a férfi a nőt, a nő a férfit.

Mellesleg még jól is jártam, volt olyan az évfolyamon aki 2 hete töltött a kék osztrigában, de-de ő a homoszexuális kapcsolatokat kapta, mindennek ellenére vagy éppen ezért soha senkitől nem tanultam annyit, mint Misitől és azt hiszem vagyunk még így egy páran.

Felszálló ág...

Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.

Lent....

Aki most roppant hepi, az jobban teszi, ha most ki x-el a felső sarokban még mielőtt magammal rántanám az iszapba. Lemerültem, elfáradtam, úgy érzem nincs több energiám. Leginkább csak összegömbölyödnék egy sarokban és jó lenne, csak úgy magamnak lenni. Nem tudom az okát, az idejét sem, mikor voltam ennyire lent, de olyan elemi erővel tör rám, hogy fél óránként bőghetnék. Tudom, hogy az én készülékemben van a hiba,  mégsem tudok felkapaszkodni, jobban mondva nincs aki kihúzzon, végtelen hiányérzet van bennem... Ezzel persze jön a türelmetlenség, az állandó zsizsegés és az intolerancia, sokszor zeng tőlem a ház, mert tehetetlen vagyok és ettől még inkább dühös. Aztán persze mérhetetlenül szégyellem magam. Fizikailag is megnyilvánul,  fájnak a lábaim, estére olyan szinten, hogy csak bicegek és sziszegek, valami olyan érzés mintha lefutottam volna a maratont és mindkét lábam bedurrant volna. Az is dobott rajtam egy nagyot,  ahogy mindenki kereste a számomra is ismeretlen Bencét és megölték...nincs is erre szó, alapból is zilált lelkivilágomat még jobban megtépázta. Azt gondolom ép elméjű ember nem tesz ilyet, meg sem fordul a fejében, hogy féltékenységét egy 11 éves fiúcskán töltse ki, rettenetes. Arról már inkább nem is beszélek, hogy a média is csak a borzalmaktól hangos, nagyon rossz felé haladunk és él bennem a félelem, hogy mi jöhet még. Szóval nem vagyok most jóban magammal, és ha legalább az okát tudnám, akkor tudnék talán tenni ellene, de nem. Egy halom kérdés van bennem és nagyon nincs most erőm a válaszkeresésre.

Altató

 

 

 

Molnár Zsuzsa: Álmos medve

 

Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos szélben,
hosszú pillád hunyd le szépen.
Égen-földön csendes minden,
csillag fénye álmot hintsen.