Jut a dolgos hétköznapokra is humorbonbon..

***

"Majd ha apa hazajön, akkor csókolózhattok, de majd csak ha elaludtunk."

***

- Kira epres túró rudit kérsz vagy natúrt?

- "Simásat."

***

- "Anya mehetünk veled Bea nénihez? (kozmetikus)

-  Jöhettek, de nem biztos, hogy Patrik otthon van.

- "Nem baj, akkor majd játszunk magányosan."

***

- Kira lehúztad a wc-t?

- "Ühüm."

- Nem hallottam.

- "De, hallottad."

***

- "Mijért van bubojék a homlokodon?"

- Mert izzadok.

- "Nekem nem van bubjékos."

***

"Némá' söj, egyet ihatok, egyet léccci."

***

"Anya ez a leves most nem finom, de azért Te vagy a világ legjobb szakácsa."

***

- "Ezs mi?"

- Hattyúk.

- "....ez nem is hat tyúk, hanem kijenc."

***

- Szonja hol dolgozik anya? In....(tézet)

- "Indiában."

***

- Ha apa hazajön mindenkinek teljesíti egy kívánságát,  Te mit kívánsz Szoni?

- "Azt, hogy örökre ne legyen hajmosás."

***

"Anya ez a juci leopapapárd mintás."

***

Kira minden második mondata. "Én túl nagy vagyok!"

***

"Anya én arra láttam futni egy legyet."

***

"Fázik a hajam."

***

- "Ditti mit sütsz?"

- Pogácsát sütök Kira.

- "Pojácát?"

***

Kirának letört a lábkörme:

"Ó kitöjött a lábujjam."

***

Csak drasztikusan...

Kevés dolog van, amit mindenki megnéz rajtam, de a hajam az egyértelműen az. Nagyon sokáig kopasz voltam, anyukám már azon kesergett, hogy kellene nekem egy paróka, mert mindenki fiúnak nézett. Aztán három éves koromra szőke lettem, épp, mint Kira, hogy ovi végére bebarnuljak, épp mint Szonja, a fekete akarom mond vörös leves akkor jött, amikor amolyan minivöriként villogtam a másodikos, kötelező fényképeken, háttérben tábla, előttem könyv mindenkinek van egy ilyen kombóban, szigorúan kék köpenyben :) Apukám ebben az időben nevezett el paradicsomszőkének. Akkoriban a vörösség még irtóra ciki volt, és nagy esély volt rá, hogy úgy maradok, mert anyai nagyapám vörös volt és bizony van pár ma is vörös unokatesóm. Az már mellékes, hogy ez mára már inkább áldás, mint átok. Nagyanyám imái mindenesetre meghallgatásra találtak és nem keveset adott Szent Antalnak sem, hogy bebarnuljak :) Ekkora volt olyan hajam, mint Szonjának most.  Gimi végére, már teljesen olyan volt a természetes hajam, mint most. Aztán egy kósza ötlettől vezérelve beugrottam egy fodrászhoz és kaptam egy rövid vörös hajat, közutálatnak örvendett, Bundi konkrétan majdnem sírt, hogy sose fog megnőni, hát nem lett igaza. Persze ez nem volt elég, mert minden álmom volt, hogy legalább egy fél órára legyen már szögegyenes hajam, igen, persze tudom mindenki éppen más hajat szeretne, mint amilyennel éppen megáldotta a sors vagy az ég. Sokáig ez csak álom maradt, ekkor hajtömeget valóban csak igazán elvetemültek vállalnak be. Talán emlékeztek még a bébiszitterünkre, aki időközben fodrász lett és mivel éppen azt a korszakomat  élem, hogy kell egy kis szín az életembe, hát kapva kapott az alkalmon. Szőkenő lettem, de nagyon remélem, hogy csak hajilag, legyőzve a sztereotípiákat. Jó nem is teljesen szőke, hanem melírozott :) Nagyon-nagyon szerette volna kivasalni a hajam, nekem meg ugye ezzel teljesülhetett "az egyenes hajat egy fél órára" álmom. Sőt kicsit tovább is, olyan fél napra. Nem volt egyszerű, cirka 4 órán át dolgozott a szőrrel a fejemen, egy kisebb szünetben beiktatva Szonja hajfrissítését is, aki naná, hogy aranyhaj akart lenni, mert szerinte én az vagyok és naná, hogy egyeneset...és itt újra ismételném önmagam, hogy mindig az kellene éppen, ami nincs :) Azt hiszem nincs már olyan messze az az idő, amikor hupikék hajjal fog hazaérkezni...A változás drasztikus, olyannyira, hogy mindenkinek előre kellett köszönnöm, mert gyakorlatilag senki nem ismert meg. Nagyon más, de az első pillanatban tetszett és ez azóta is tart. Nem, nem fogom vasaltatni a hajam kétnaponta, göndör szőke leszek...kell a szín..és akkor jöjjenek a képek...saját felelősségre...:)

 

Ma van a 17., múlt évezredi fotó :)

Minél régebb óta vagyok házas, annál biztosabb vagyok benne, hogy a dolgok nem csak feketék vagy fehérek. Nem azt mondom, hogy kizárólag én vagyok a hibás a házasságunkban felmerülő problémákban, csak azt jelenti, hogy valahol lennie kell néhány szürke foltnak is. Egyikünk sem tökéletes. A jó házasság az olyan, hogy még akkor is, ha szörnyű dolgok történnek, egyszerűen nem tudod elképzelni az életed senki mással. Ezért kötelezitek el magatokat, ezért tesztek fogadalmat egymásnak. Ez az, amiért jóban vagy rosszban mindig tovább próbálkoztok. Nem csak a szerelemért harcoltok, amiért harcoltok, az nagyobb, mint bármelyikőtök. A családért küzdötök, amivé váltatok. Harcoltok kettőtökért, és ezért igazán érdemes.Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel.

Jelentem túl a második napon....

hozzá kell szoknom. Azt hiszem nagyon bután csináltam, amolyan ide nekem az oroszlánt is stílusban. A kollégák közölték is, hogy nagyon menő ez a hurrikán állapotom, de adok én majd ebből lejjebb is. Elvileg  7-15h között dolgozom, de tegnap sikerült este 7-re hazaérnem. No comment. Vagyis, de kommentálom, ugyanis az történt, hogy az idősekkel a vágyaikról beszélgettünk és nagyon szerettek volna szalonnát sütni, én meg megtettem, igen a hatezer fokban és igen a 33 idősnek és bár büdösen, kormosan és bedagadt lábakkal jöttem haza, pingvinként totyogva, megérte. Ennyi mosolygós arcot és jóízűen falatozó embert már régen láttam. Ennek örömére ma sikerült elaludnom, valamiért nem sikerült félkómásan beállítanom az ébresztőt a telefonon. Futva és reggeli kávézás nélkül, de beértem. A lányok meg teljesen jól elvannak, a bébiszitterként funkcionáló nagynénijükkel. Ma voltam a kórházban is, sajnos tesóm ismét bekerült (erről majd egy másik posztban), majd egy kolléganőnek segítettem be. Ma sikerült időben haza is érnem, hullafáradtan. Naná, nem szokta még a paraszt a szántást, egyenlőre nagyon furi, hogy minden reggel mennem kell, fel kell még vennem a ritmust, de belejövök, mint kiskutya az ugatásba, ezt azért megígérhetem.

Holnap....

Holnap újabb szakasz kezdődik az életünkben, mindannyiunknak. Fura ambivalencia van bennem, várom és közben maradnék. 6 évet voltam itthon velük és igen siratom ezt az időszakot, elraktározva belül mindent, ami már soha nem lesz, a késői esti sutyorgások, a reggeli, délelőtti lassú ébredések, az egész napos együttlét. A mérleg másik nyelvén pedig ott van, hogy újra feladatok, újra emberek között. Hat év alatt minden megváltozott, kicserélődött, 1-2 ismerős arc maradt csupán. Jó lesz érzem, hiszem és nagyon akarok most fecske lenni, remélem sikerül. Szóval reggel új emberként ébredek (vakarom ki magam hajnalban az ágyból) ismét dolgozó nő leszek, azért bevallom, ma délután amikor pakoltam össze a cuccaim reggelre könnybe lábadt a szemem. Képletesen bezártam egy szakaszt az életünkben és próbálok az új felé tekinteni, bízom benne, hogy menni fog, hogy nem felejtettem sokat, hogy újra pörögnek majd a fogaskerekek. Még nem fogom ám fel, pénteken épp mondta az egyik kolléga, hogy majd hétfőn megbeszélünk valamit, mire  én csípőből mondtam, hogy hétfőn tudja, hogy nem hordok ebédet, nem jövök, mire 5-en röhögtek körbe, hogy dolgozni se?! Kaptam pár sms-t, hogy nem elfelejteni és betyárbecsületből ha nem érnék oda, higgyem el felköltenek.Azért izgulok kicsit,  drukkoljatok :)

 

Kirának tetszett a hely(em)

Az udvart is átrendezték a tiszteletemre :)(a lófüttyöt, teljes átépítés van )

BOLDOG NÉVNAPOT KICSI KINCS!

Ennyire örült a kis szerelmétől, Boncától kapott virágnak :)

Becsomagoltam egy szép dobozba,
cseppnyi szívem szeretetét.
Ezt adom idén a világnak,
s szórom belőle szerte szét.
Neked is jut, csak tárd ki szíved,

a szeretet, az végtelen.
Ha úgy érzed, te is szeretnél,
hát szeress együtt én velem...

Időtöltés dögmelegre, ahogy Szonja mondaná :)

Na ki lehet Ő?

Az egész úgy kezdődött, hogy a lányok a kreativitásukat úgy élték ki, hogy az egész lakásban falfirkák születtek, ama csepp a pohárban az volt, hogy egy nap egérlyuk, sajt és komplett egércsalád várt a gyerekszobában a falon. Aztán a mama szobájában egy komplett égbolttérkép az ágy fölött. Szóval úgy gondoltam, hogy le kell ülnöm dedeimmel face to face és anyai szigorral popsikicakkozást ígérek be, ha még egyszer valamelyik rajzlapnak használja a falat. Hozzájuk vágtam úgy negyven darab rajzlapot és közöltem, hogy na erre lehet kifulladásig. Közben nézegettem azt a nagy zöld táblát a falon. Ami eredetileg arra funkcionált, hogy a Zuram a saját maga által gyártott késeket, kardokat saját gyönyörűségére kiállítsa. Aztán úgy két éve, amikor Szonja szülinapi partija volt leszedtem, mert veszélyes. Aztán ő visszarakta...igen tegnap leszedtem újra és kiraktam a sufniba, másfél havonta 1 hétig látja, úgyhogy önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy én inkább nézem a csajok alkotásait. :) Szóval így lett nekünk falfirka helyett, firkafalunk. Persze tudom, hogy nem éppen a nappali falának közepére illik és apjuk tuti visszaharcolja majd a késeit, de szükségmegoldásként nem rossz, aztán azt hiszem festés után majd a szobájukban kap helyet megelőzve a frissen festett falon a freskóikat.

Amíg el nem felejtem, Szonja puszit küld mindenkinek!