Jelentem túl a második napon....

hozzá kell szoknom. Azt hiszem nagyon bután csináltam, amolyan ide nekem az oroszlánt is stílusban. A kollégák közölték is, hogy nagyon menő ez a hurrikán állapotom, de adok én majd ebből lejjebb is. Elvileg  7-15h között dolgozom, de tegnap sikerült este 7-re hazaérnem. No comment. Vagyis, de kommentálom, ugyanis az történt, hogy az idősekkel a vágyaikról beszélgettünk és nagyon szerettek volna szalonnát sütni, én meg megtettem, igen a hatezer fokban és igen a 33 idősnek és bár büdösen, kormosan és bedagadt lábakkal jöttem haza, pingvinként totyogva, megérte. Ennyi mosolygós arcot és jóízűen falatozó embert már régen láttam. Ennek örömére ma sikerült elaludnom, valamiért nem sikerült félkómásan beállítanom az ébresztőt a telefonon. Futva és reggeli kávézás nélkül, de beértem. A lányok meg teljesen jól elvannak, a bébiszitterként funkcionáló nagynénijükkel. Ma voltam a kórházban is, sajnos tesóm ismét bekerült (erről majd egy másik posztban), majd egy kolléganőnek segítettem be. Ma sikerült időben haza is érnem, hullafáradtan. Naná, nem szokta még a paraszt a szántást, egyenlőre nagyon furi, hogy minden reggel mennem kell, fel kell még vennem a ritmust, de belejövök, mint kiskutya az ugatásba, ezt azért megígérhetem.