Túlcsordulva....

Halkul a föld, elernyed a gond, szelíden jön az álom. Nézem. A sarjam. A vére a vérem. Ajkán röpke mosoly. Minden kincsem itt van a szívemben, s minden érzés ami belőlem vibrál, a TE ajándékod.

Ők ketten, Te Bennem Mi :)

 

Egy ember, akihez
mindig mehetsz,
egy ember, aki mellett
a bajban segíthetsz!
Egy ember, melyet
elfeledni sosem lehet,
mert ez a testvéri szeretet!

Ki segít neked,
ha kéred,
mindent megtesz érted!
Az ember, ki mellett
ott kell, hogy legyél,
mikor már csak
hozzá köt az egyetlen út,
a családi vér!

Vicces este...

Pirkadatkor ennyit látok belőlük a kötelező puszi és öleléskiosztás után

Kira odaáll mama elé, odatartja a tenyerét, majd közli:

- "Csapj bele öcsi!"

***

Orvososat játszanak:

- "Kira kuruttyol a hasad és dubdubol a szíved, szerelmes vagy."

- "Igen, szejejmes vagyok."

-"Kibe?"

- "Boncába és Bencébe."

***

"Anya akkor várlak mesét olvasni, ott leszek lefeküdve az ágyamon."

***

"Ugye milyen cuki vagyok ebben a sapiban?"

***

Reakciók a kijelentésemre, hogy vége az őszi szünetnek:

Kira: "Hipp, hipp, hujjjá."

Szonja: "Uncsi...mikor lesz megint szünet?"

***

Mérik egymást a magasságmérőn, Kira rosszul húzza be a vonalat, így Szonja emiatt 5cm-rel rövidebbnek tűnik, mint az előzőmérésnél. Ennek okán kétségbeesve rohan hozzá,:

-" Aaanya zsugorodom!"

***

"Miért csip meg a szúnyog, mert ő úgy puszil?"

***

Reggel megyünk oviba és  kukorékol egy kakas.

- "Anya kukojékol a kakas."

- Igen kicsim, felébredt és igy ébreszti az embereket.

- "Miért nekik nincs ébresztő órájuk?"

***

Kira már megint (mindig) azt piszkálja amit nem lenne szabad, mert veszélyes.

- Kira légy szíves nem nyúlj hozzá.

- "Nem nyújok hozzsá, csak megigazsitom."

***

Kira kicsit elforgatva vette fel a nadrágját:

- "Anya felhúzstam a gatyámat, de nem jó menetirányban van."

Bújócskázunk:

"Nem találtatok meg,mert én remekül tudok bújni."

***

Pro és kontra bónusz post :)

Először egy barátnős telefonálás után, ami közben egy anyázás sem hangzott el, fel sem tűnt a gyanús csend találtam 50 Sudokrém kéz és láblenyomatot....MINDENHOL A LAKÁSBAN...

..majd dühöm elpárologtatására előadták magukat...

 

A pillanatkép pedig rendkívül nyugtatóan hat kissé megtépázott idegrendszeremre :)

Véletlen?!

Sajnálom,hogy hét közben szinte semmi időm nincs ideülni, amikor este lerogyhatnék a gép elé vagy csak néznék ki a fejemből, akkor rendszerint elalszom, igen van úgy, hogy már kilenc előtt, sőt olyan is előfordult,hogy a lányok előtt. Jobban mondva nem emlékszem rá, hogy Szonja mikor feküdt le aludni. :) Az egész hét húzós volt és péntek környékén már kezdtem azt érezni, hogy nagyon, de nagyon elegem van a rengeteg papírmelóból, és jönnék már inkább haza. Aztán mint mindig pénteken, amikor már mindenki elhúzott a hétvégét ünnepelve én még borítékoltam az éppen akkor ámenre kész lett iratokat és robogtam a postára. Ahol sorbaállás közben megláttam egy tucatnyi kis mosolygós angyalkás könyvet, rögtön eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a Mikulás csomagjába. Kikaptam kettőt, gyorsan kifizettem és bedobtam a táskámba. Éppen futottam volna az oviba a csajokért (mostanában tiszta Forrest Gumpnak érzem magam, mondtam már?) amikor még jött egy hölgy fontos iratokkal, amit ugye jó lenne a páncélba zárni. Igen visszamentem az udvarról, és elraktam. Felrobogtam az oviba, ahol amíg Kirát öltöztettem fel, naná, hogy Szonja beleturkált a táskában és első blikkre megtalálta a két kis mosolygós csillogó tündért és jó testvérhez méltón azon nyomban meg is osztozkodtak rajta. Egész úton hazafelé a választott könyvüket nézegették és természetesen azonnal el kellett nekik olvasni, amint beléptünk az ajtón. A lányok  pedig csak kérdezgették, hogy miért mosolygok...nem tudtam elmagyarázni, én ugye véletlenszerűen kikaptam két könyvet a kupacból...Szonja az Emíliásat választotta, ami mint a meséből kiderült a segítség tündére. Kira Dorkás könyvét olvasva már meg sem lepődtem, ahogy belekezdtem Dorka a bátorság tündére....és még mondjátok, hogy nincsenek tündérek, dehogynem kiválasztották maguknak a lányokat általam... a legjellemzőbb tulajdonságaik alapján...

Tök jó buli

Tegnap éppen gyanútlanul vágtattam haza a zöldségesből, amikor is hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam felhívom a barátnőmet, csináljunk már valamit ebédfőzés helyett, amikor is 5 méterre szembejöttek velem a kisfiával. Mivel ezt égi jelnek tekintettük (annak a szart, mehetnékünk volt) gyors vágtában összedobtunk  néhány szendvicset ebéd gyanánt. Szonja megfésülte Kirát mondván jön a szerelme is (omg) és rohamtempóban felöltöztek, ilyet még sosem láttam tőlük. Majd kb 10 percet még kint tobzódtak, amíg ideértek a többiek. Az úticél Szilvásvárad volt, a kocsi hátsó sorából trióban hallgathattuk végig Shrek szamarát, hogy "ottvagyunkmá". Felfelé kisvonatoztunk, a nagyréten volt egy szuper játszótér ahonnan kemény ígéretek árán lehetett kicsalogatni a népet. Lefelé nyomtunk egy két órás gyalog etapot. Igen ám, de kiderült, hogy lent éppen tökös napok vannak, tökfaragással, versenyekkel, szellemekkel, boszikkal. Én nagy antihelloweenes, belementem a tökfaragásba megadva magam, de nem volt már tök. Ekkor mentve a helyzetet szembesétált velünk tiniszerelmem és kiscsaládja és a viszontlátás örömeképpen nekem adta a tökét (höhö). Innentől kezdve cipelhettem magammal ősárgaságát. Ekkor futótűzként terjedt a hír, hogy szellemvonatok indulnak felfelé, annak minden jelképével együtt. Naná, hogy mentünk, töksötétben, heringként funkcionálva. Ráadásul csak a fél hetes "expresszre" volt már hely, de egy borgőzös és parókájában nem látó bakterrel eltépettem a fél hatoson a jegyet. (Khmmm). Felfelé tüzek, tökök, csontvázak és szellemek voltak mindenfelé. A Nagyrét a rettenet rétje lett hát mit mondjak, beszarás volt szó szerint. Csak a fákon villózó fények, füstgép, sikolyok. Szonjánál és Boncánál el is tört a mécses, úgy megijedtek. Mit mondjak, még nekem is állt a hátamon a szőr, annyira hatásos volt, ahogy a vámpírok ugráltak le a fákról. (Amúgy is utálom még az ilyen filmeket is). Sovány malac vágtában visszamentünk a vonathoz, ahonnan már vigyorogva nézték a tűztáncosokat. Kivéve Kira vadmalacot, aki visított, hogy ő bizony vissza akar menni rettegni (kire ütött ez a gyerek?) Borgőzös bakterbácsink helyzetet mentett, ölbekapta a delikvenst, aki kiosztott neki 1-2 puszit és bevonultak a tömegbe. Leérve közölték, hogy tényleg tök jó buli volt, de ez a szellemes sztori nem volt éppen tőlünk szellemes ötlet...szerintem sem. A Szilvásvárad vége táblánál már mind a három koszos-maszatos pocok elégedetten hortyogott hazáig.

Szonja féle videó, a telefonon találtam, azért itthon már elemében volt a hős(cincér)  :D

Mindenszentek....

“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”

(Marjorie Pizer)