Esős farsangolás

Az a helyzet, hogy a farsang nálam eléggé nagy mumus, én a kiszebábbal legszívesebben azt égetném el, hogy ne legyen többet maszkabál. Valami rettegés fog el a jelmezek, abban is a festett bohócok láttán kap el pánikroham. Az utcánkban az egyik ház ablakában egy ilyen bohóc a huzatfogó, meg kell mondjam, hogy majd minden reggel beszólok neki, amikor rám vigyorog, én meg frászt kapok tőle. Kiráék farsangi kavalkádját meglehetősen jól abszolváltam, ugyanis rá még kellőképpen hat az anyai nyomás (hízelgés, rábeszélés) ezért 2 perc alatt sikerült lezsugáznom vele, hogy mit szólna ha Minnie egér lenne az idén, beleegyező lendületével már szaladtam is a kasszához és jelmezügy megoldva. Még az én bármely kreatívkodásra erős parkinzonizmusba hajló kezemnek is megoldható volt az a kihívás, hogy orrot és bajuszt rajzoljak neki, ígyhát teljes öröm és boldogság volt az ovifarsangon, Minnie Kira tündökölt. Még azon sem akadtam ki, hogy bizony teljes harci díszben abszolválta a délutáni alvást. Azóta is napi mosásban van a cucc, mert ebben tündököl itthon is.

 

Szonjával és osztálytársaival már korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. Mégpedig azon laza oknál fogva (igazgató néni sokat csuklik) hogy nekik előre volt vetítve egy buli egyéni jelmezben és egy városon keresztüli osztályjelmezzel spékelve a dolgot. Mivel kettős probléma rajzolódott ki, sos ötletként lementem az intézet raktárába és kitúrtam  30db helyre kis otthonkát, hozzá színbe díszharmonizáló fejkendővel, gondoltam mindenki hoz otthonról egy seprűt vagy felmosót és kész is a 2.b-s takarítóbrigád. Rohadt büszke voltam fantasztikus problémamegoldó képességemre egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nálam sokkal, de sokkal kreatívabb gyerekek alkotják az osztályt és mély degradálásnak élték meg, hogy mit akarok tenni velük. Kettő mondatban rendeztek le. 1. Ők nem lesznek takarítók. (Nagy duzzogva elfogadtam) 2. Ők Kínai sárkény akarnak lenni (Mi a picha? Teljes rémület). Az első sokk után felmostam magam az előzőleg farsangi kelléknek szánt felmosóval és ofinéni rémült segélykiáltásaira szervezkedni kezdtem. Kardinális kérdés volt a sárkány feje, de egy anyuka magára vállalta (jóvanna, nem kicsit könyörögtem neki). Csütörtök délután ott álltunk az osztályban 15m-nyi összevarrt lepedővel és szerencsére kreatív lurkókkal, 2 óra alatt kész volt a sárkány. Nagyon büszke voltam a végeredményre, amihez mondjuk csak annyi volt, hogy bőszen csattogtattam a tűzőgépet és koordináltam a helyzetet. (Szerintem k... jó főnök lennék). Másnap azonban rájöttünk, hogy cirka egy évre előre dolgoztunk előre, hajtott a tatár, de egész nap zuhogott, ergó dirinéni lefújta a felvonulást. Úgyhogy a lurkók jövő évi osztályjelmeze megoldva, csak át kell festeni a kettest hármasra :) Azt meg csak megcsinálja valaki.:) Azért nekem még maradt egy égető problémám, miszerint Szonja egyéni jelmeze, felvázoltam neki a lehetőségeket (felsoroltam ami jelmez itthon van) miszerint, elefánt, cica, bohóc (brrrrr). Kinyögte, hogy Minion akar lenni, mondom a süti, nem bakker a sárga kis cuki gnóm. Dobtam egy hátast és bevetettem minden rábeszélőkémet, de olyan, mint az anyja, ragaszkodik az elképzeléseihez és az elveihez. Szóval első körben vettem egy citromsárga nylon harisnyát, amiről felvéve kiderült, hogy sokkal inkább hajaz a piszkosfehérre, de leginkább semmi köze nincs a citromsárgához. Citromsárga póló csak felnőtt méretben volt, de ki nem szarja le, kicsit mélyebb lesz a dekoltázsa és szevasz. Kantáros gyerekméretű munkásruha sehol nem volt, lévén tiltva a gyermekmunka kishazánkban, ergo  kantár csak szoknyán volt kenjük be sárral alapon jó lesz az is. Citromsárga sapit pólóból alkotott egy kolléganőm. A nagy probléma a gülüszem volt, gondoltam jó lesz alapnak papírtörlő guriga, le is tekertem egyik hajnalban itthon az 500 lapost. Hungarocell golyót szerettem volna bele, de nem volt csak tojás alakú (250ft/db arán WTF?). Azt ugye faragni kellett, de nagy volt a papírtörlő gurigába, ergó WC-papírt is letekertem. aztán némi probléma még akadt, mert utólag fújtam le hőálló ezüsttel a keretete, ami befogta a szemet és hogy mégis fehér legyen hibajavítóval festegettem. (Nem röhög!). A gumi nagy lett, csálé, a szem kancsal, de a mi gyerekünk ugyebár. Mindenképpen pozitívumként könyvelem el, hogy felismerték, hogy nem a Szörny Rt-ből egy figura, hanem egy Minion. 

Pénteken még van egy farsangos buli, Kira Pom-pom csapata, (ezt figyuzd:Buborékhercegnők Pom Pom Girls, (hova tojjak hirtelen)) nyit meg egy farsangot, de oda kész a ruha. (Levegő kifúj, homlok letöröl). Nem...rohadtul nem akarom tudni, hogy jövőre minek akarnak öltözni...mindemellett mélyen tisztelem és fejet hajtok (meg kicsit irigykedve nézem) minden kreatív anyuka előtt.

Amazon

Mostanság volt egy hosszabb időszakom, amikor visszarepültem az időben, egészen a tiniévekig, nem nem a fotós játékról beszélek, ami éppen virágkorát éli a közösségi oldalon, sokkal inkább a filmélményről. Xena, az amazon, vagy is van nekem egy itthon, klónban, miniben, Szonja álnéven. Ámulok és bámulok és nem értem. A félévi bizijében a sok nagyhasú ötös mellett ott szerepelt, hogy felnőttekkel tartózkodó és zárkózott. Asszem' iskolában valaki kicseréli. Nemrég dokinénink közölte, hogy hanyag a tartása, ugyanis korát bőven túlfejlődve nő a cicije, ezt takargatja, cirka 16 tejfogától megszabadult. Nos, nem csak a tartása hanyag, éles frivollal szájal, duzzog, visszabeszél, veri a húgát, ordibál és főnökösödik. Elég éles motivációs beszédet tartottam neki a tojáshéjról ama bizonyos fertályán. Kicsi vagy még, hogy dirigálj és inkább a leckéd néznéd meg ésatöbbi, a válasz a szájtépésem után annyi volt, hogy ő akkor most nem szól hozzám. Na b+ (már elnézést). Gondoltam előkapom az adu ászt, jóidösapját, aki a maga mérhetetlen nyugalmával gyorsan leszedett engem a plafonról és közölte gyermekével, hogy kap egy hónapot, amikor igazán nagylány lehet. Ergo anya semmit nem csinál meg helyette, nem nézi át a sulistáskát, a leckét, a tornacuccot, nem készít ki neki ruhát, nem lő be sérót és nem figyelmeztet a fogmosásra. Eltelt egy hét ebben a szellemben, majd fel robbantam, de nem szóltam semmiért, persze azért ellenőriztem. Lehazudott egy fekete pontot, mert itthon maradt a szorzótábla, 5x vágta rám a szobaajtót bőgve és egy hete nem mosott fogat, mondván miért rágó nincs? Nem mondom, hogy nem fújtatok, mint a bika a végső meccs előtt, de próbálom magamra erőltetni, hogy hallgatok, mint süket disznó a búzában. Igyekszem szem előtt tartani, hogy lassan 8 éves létére serdül, elfogadom, hogy facebook oldalt csinált magának, csak pillogok a nevek láttán akivel irkál, Gergő, Bence, Roli. (nem adom a lányom pasik) Lényeg a lényeg rágom a kefét rendesen. mert az én szememben kicsike még, közben meg dehogy, érvel, nem is akárhogy, dönt, közöl, népszerű, menő mai szlenggel élve és nekem ezt az önállósodást most még nehéz elfogadnom, egyetlen vigaszom, hogy Kirát még tutujgathatom. Azt hiszem, hogy férjuram mondta vágott mellbe leginkább.: "tudod mit, nem értem mi bajod, hiszen pontosan ugyanolyan, mint te." :)

Az egész azzal kezdődött...

...hogy KeriZsóka több hónap után újra hazaérkezett a hófödte hegyekről. Ilyenkor mindig kicsit zajosabb az életünk, négyesben szervezünk programokat. Persze mindig van valami meglepetés is nála, valami ösztönös jelleggel talál ki meglepetést a lányoknak. Most sem történt ez másként, két pár jégkorcsolyával érkezett, a lányok majd ki ugrottak a bőrükből örömükben. (én meg a rám öntötte bőrkabát ajándéktól, de ez most nem tartozik ide).

 

Olyan kettő nap után untuk meg össznépileg, hogy a lányok jégkorcsolyában, élvédővel szántják a nappaliban a parkettát, valamint csak fürdéshez hajlandóak levenni, így gyorsan megszületett a döntés, hogy jégre velük. Nem volt nehéz megtalálni a korcsolyapályát a szomszéd városban, ugyanis cirka 100m-es sor kígyózott a pénztár előtt. (Itt kell megjegyeznem, hogy a tündéri beengedő bácsi kivételével a helyi jéghoki csapat játékosai látnak el minden funkciót a pálya körül, nem kis esztétikai élmény nyújtva a hölgylátogatóknak.) Szóval egyikük elkiabálta magát, hogy akinek van korija az mehet a másik pénztárhoz, nem volt kérdés, kilogosztikáztuk és már ott is voltunk, kb 10-en összesen. A lányok még nem voltak jégen, ezért gyorsan kitaláltuk, hogy amíg esnek-kelnek egy fél órát addig elfogy a sor és mi is beáldozzuk magunkat, kölcsönzünk korit. A csajokat beengedtük a pályára és 2 perc elteltével szemünk-szánk elállt. Semmi óvatos duhajkodás, semmi anya gyere, keri gyere, semmi seggreülés, szántották a jeget rendesen, szóval abban megegyezhetünk, hogy tényleg tud az jégkorizni, aki görkorizni :). Kira fél óra elteltével már annyira pofátlanná korizta magát, hogy a 190 cm-es fiúkat kerülgette a jégen. Amikor kezdett alkonyodni és mi ketten a pálya szélén meg rohadtul fázni, eldöntöttük, hogy bemerészkedünk, maximum méri majd a Richter skála az eséseinket. Nagy-nagy bánatunkra nem volt már kölcsönözhető kori, így beszereztünk egy síelő pingvint a csajoknak, amire mondjuk konkrétan szükség nem volt, de marha jól nézett ki. Meg kell dicsérnem az ottani Havasi Jeti büfét, mert nagyon jót kajáltunk, igaz átfagyott végtagokkal és éhesen nekem már jöhetett volna fagyott rénszarvasláb is. A cirka 3 órás program sikerét mutatja azt is, hogy 2 éve szerintem először sikerült Kirát olyan szintre lefárasztani, hogy csorgó nyállal aludt 5 méter megtétele után a gyerekülésben. Szonja pedig korcsolyalevétel után droidként küzdő bádogember stílusban vánszorgott el a gépjárműig :)

Summa summarum irtó jó buli volt és ha kikecmergünk a vírusos torokfájásból újra jégre szállunk :)

Azért vannak a jó barátok...

 

Az a jó még az ünnepekben, hogy ilyenkor messzi rokonok is betérnek az otthonunkba. Bár vélrségi kötelék nincs közöttünk, Mártus és gyermekei mégis a rokonaim, testvérem ő bárhonnan is nézzük. A teljes életem végigkísérője és nagyon jó, hogy közel a negyvenhez a gyermekeink is nagyon jól kijönnek. Azt hiszem mi annak idején, cirka 35 évvel ezelőtt, mi nem voltunk ennyire csajosak, mint ők. A mostani ittlétük javarészt körömfestéssel és csillámtetkózással járt és annyira jól érezte magát a 4 kiscsaj, hogy még egy bónusznapot rádupláztunk. Sőt megbeszélték, hogy nyáron több napig leszünk együtt, már elég nagyok ahhoz, hogy valamerre együtt hatosfogatként elmenjünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen barátnőm lehet, hogy elküldte nekem az ég.

Moment....

Testvér

Vers az Egyetlenhez

Nem a szívem csücske, de nem is az oldala,
nem a hajszálerek vékony fonala,
nem is a szívem közepe,
hanem a dobbanás vagy Te.

Szükségem van rád, mint a fecskének a szélre,
vagy a virágnak a nyári napsütésre,
a hangra a szónak, melyek Téged dicsérnek,
mert a lelkem testvére a Tiédnek.

Különös Szilveszter

Mindenki nyugodjon le, nem tervezek videót felrakni, amin éppen Zoltán Erika, de lehet Pap Rita vagy Modern Hungária slágert énekelek, sőt táncoló hóember sincs  csak eme ominózus dalba. A mi szilveszterünk abban volt különleges, hogy 8 év itthoni pohárkoccintás után először édes kettesben szilvesztereztünk. Persze a lányuknak sem volt rossz dolga a szomszédban dzsanboriztak. Kollégáimmal, barátaimmal egy nagyobb társasággal voltunk a szomszéd faluban. Jól esett, még annak ellenére is, hogy hitösuram élvezve jogosítványom előnyeit átadta nekem a volánt. Hajnalhasadatával  (sokkal inkább volt az már reggel) a kissé illuminált csapatot, már több körben fuvarozhattam haza. Nem nagyon emlékszem ám ilyen hideg éjszakára és arra, hogy ennyit táncoltam valaha is. Jó volt ebben a közösségben köszönteni az új évet, szinte mindenki ismert mindenkit, konfettiesőben köszöntött ránk 2016. Mit kívánok az új évre, nincsenek nagy kéréseim és nagy vágyaim, ha ugyanolyan lesz, mint az előző, én már boldog leszek. Ne adjon semmit ha úgy gondolja, cserébe én csak annyit kérek, hogy ne is vegyen el semmit abból, ami a múlt évben volt.

Karácsonyi pihende

2015-ös fogadalmam volt, hogy az idei karácsony nem lesz rohanással teli, hogy 24.-én este csak ippenhogy beessek a fa alá kriszmöszölni. Büszkén mondhatom, hogy az idén sikerült,az egész karácsonyt végigpihentünk, maratoni monopolykkal, gazdálkodj okosannal. Egy kis üröm került azért a gépezetbe, mert apjuk egy meseszép egyedi telefonnal lepett meg egy hűtőnyi dobozban :) ami sajnos gyári hibás volt, így ünnepek után vissza kellett vinnünk. Egyedisége révén nem volt másik belőle, bár meg kell valljam ketten kb 1.5 órán át próbálták újraéleszteni, de nem járt sikerrel, így visszakaptuk a pénzt. Tudom, hogy nagyon cinkes ez majd negyvenévesen, de még a könnyem is kicsordult. A lányok természetesen egyik ámulatból a másikba estek az ajándékok bontogatásakor (ok valósághűen ábrázolva, úgy tépték lefelé a fél iccaka általam csomagolt ajándékokról a papírt, mint ahogy veszett foxi rázza a lábtörlőt.) A slágerajándék az intelligens gyurma volt, mi felnőttek is órákat játszottunk vele. Kira keriapus ajándékával is volt némi malőr, ugyanis a hőn áhított fehér cica plüssgombócot kapta meg tőle, ami sikeresen landolt Szonja éppen száradó 3d-s zöld trutymákába, 3 órán át  próbáltam Kira aggódó tekintete felett megszabadulni tőle, az utolsó etap a 90fokanddomestos volt, de semmi, a macska ződ. (Építő ötletet az ecetesollón kívül nagy örömmel várnék.)

A fánk is egyedire sikeredett az idén, ugyanis új összefüggést fedeztem fel, a még földben lévő kiválasztott fa, kivágva cirka 1.5 méterrel tűnik magasabbnak. Gyakorlatilag nem ismertem meg, csak a céduláról amit ráagattam és nem kommentálnám bővebben férjuram 10 perces szösszenetét, röviden annyi : "az már k...élet, hogy ehhez teherautót kell hívni, mert nem fér be a Renaultba" nem volt igaza, mert (szerintem) befért, itt a bizonyíték:

 Jobb sarokban részlet a Zuram gondterhelt fejéből és ekkor még nem is sejtette, hogy faügyben most jön még csak a java. Első körben, le kellett vágni a tetejéből, mert nem fért be a lakásba, majd jött az állítható fatalpba való beállítás, minden férfi álma. A vicc, hogy törzsileg simán beillet volna tűzifának, de retinámba égett az a kép, amikor súlyos baltacsapkodások és "rohadjon meg minden fenyőfa" erdőirtásra bújtás után arra léptem ki, hogy életem párja FLEXeli a karácsonyfát...minden ötletet és csillagszórót lealázott. :D Én meg azt hittem Karácsony tiszteletére összepisilem magam a röhögéstől. 

Szóval azt hiszem nem is mi lennénk ha nem vennék viccesre ezt a karácsonyi hacacárét, de nekünk igazából az együtt lét, a négyesben alvások, a délutáni nagy játékok adták meg mindazt, amire szükségünk volt. Kirának volt csupán némi hiányérzete, ugyanis szerinte felháborító, hogy Jézus születésnapján nincs szülinapi torta.