2015. január 10., szombat

Szünet vége zanzázva :o)

Már majdnem azt akartam írni, hogy nem történt semmi a szünetben a nagy alvásokon és zabálásokon kívül, de ahogy elnéztem a fotókat, azért volt némi esemény a házunk táján. A karácsonyi dömping magába szippantott engem is. Az intézetben egymást érték a karácsonyi műsorok minden nap jött valaki, olykor többen is, vagy éppen az idősek és én mentünk rendezvényre. Balázs Puli nekem felejthető élmény volt, nem igazán hiszem, hogy a bakancslistámon szerepelt volna. A közeli kis falu karácsonyi kis kézművessége annál inkább, persze Kirát sokkal inkább a színpadon futkosás kötötte le, mintsem az alkotás, de egyöntetűleg jól érezte magát a kis triónk.




A kis ovisok látogatása az időseinknél engem mindig meghat, annyira jó látni a törpék és az öregek szemében ugyanazt a csillogást, ilyenkor igyekszünk mi is valami kedves ki meglepetést alkotni nekik és bár mindenki tudja rólam, hogy képzőművészeti tehetségem leragadt a pálcinkaember szintjén azért a színes rénszarvascsordánkra nagyon büszke vagyok.


A szilvesztert itthon töltöttük valahogy soha nem volt kedvem kötelezően jól érezni magam egy nagyobb társaságban, boldog-boldogtalant ismeretlent összecsókolgatni és tűzijátékot lövöldözni. A lányok rendkívül jól bírták a kiképzést, hajnal fél 1-kor még Kirával a nyakában apjuk fel le rohangált a kertben, amerre őnagysága irányította, attól függően, hol lövik éppen a tűzijátékokat. Richárd kutyánk szerencsére nem egy ijedős egyéniség fel s alá rohangált velünk ő is, boldogan csaholva. Én azzal ünnepeltem, hogy egymás után megnéztem két filmet is egészen hajnal 5-ig. Igyekeztem semmilyen újévi fogadalmat tenni, csak csendben bízni abban, hogy valóban egy boldogabb új év elé nézünk. 


A szünet utolsó napjáig bíztunk abban, hogy el tudunk menni korizni, de ez sajnos nem jött össze, mert annyira rapszódikus volt az időjárás, hogy egyik nap nagyon hideg volt, másnap pedig már olvadt nagyon a jég. Az utolsó napot azért mégsem szerettük volna itthon tölteni, úgyhogy moziztunk. Megnéztük a Madagaszkár pingvinjeit, mese ide vagy oda, azért ez a kis film  humorában és 3d-ben valóban nagyon élvezetes volt. 


Ha már Pláza, akkor az nálunk egyenlő a szokásos guruló lóval is, Kira már maradandó élményt nyújtott a bácsinak, természetesen névről ismeri. A kis merész prücsök (a kutyafáját neki) úgy gondolta, hogy felgaloppozik a mozgólépcsőn és a gondolatot nála, mint mindig tett követte. Úgy 3-5 fokot ment és  45 fokot dőlt hátrafelé, amikor utánaugrottam, de esélytelen volt csibéstől, lovastól lejutni róla, mert éppen csak elkaptam őket, így apjuk is riadóztatva lett. Épületes látvány lehettünk egyébként, a bónuszpont pedig az volt, hogy csak felfelé ment a mozgólépcső, a lefelé jövő éppen javítás alatt állt, így nem kicsit izzadva a lépcsőházon át kellett lejönnünk paripástól Bundi kellően fel is volt paprikázva. Szonjára jellemzően az egész akcióból semmit nem vett észre, nyugalomban galoppozott a saját paripáján.


Időközben már letudtuk az első hetet, mindenki a saját munkahelyén, leszámítva apjukot, aki egyenlőre nem tudott visszamenni No.-ba ugyanis a megrendelő nem fizette ki a cégét, ezen oknál fogva nem vették fel a munkát és nem is fogják amíg ez az egész el nem rendeződik (ha elrendeződik egyáltalán) és meg nem kapják a fizetésüket. Azért azt el kell mondanom, hogy ez nekem nagy könnyebbség, mert   hozza-viszi a lányokat és délután négyre már mindnyájan itthon vagyunk, úgy hogy nem kell loholnom a-ból b-be. Szóval jelenleg itt tartunk...ha nagy vonalakban is, de sikerült időben utolérni magam itt a blogon is.

Nincsenek megjegyzések: