Szabad akarat

Szeretlek, bármit tehetnél, Szeretlek-másképp mondani. Nem lehet. Nem is tudom miért, szeretnél többet hallani. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül…

Néha azt érzem egy gyermeknevelési csőd vagyok, hogy elrontottam valamit, valahol, vagy elcserélte a csajokat a gólya. Menetrend szerint összevesznek, verekednek és rám osszák az igazságosztó szerepet. Azt gondolom senkinek sem kell jobban körülírni, hogy nincs szarabb dolog, mint a döntőbíró helyzet a vérre menő csatákban, mert bárhogy döntesz, nincs sapka van sapka effektusba kerülsz. Mert ha azt mondod a nagynak, hogy legyen ő a nagy okos és engedjen a kicsinek, akkor jön a persze, mert ő a kicsi, neki mindent lehet. Ha a kicsinek mondod, hogy most Szonjának van igaza, akkor szabad akaratának minden vehemenciájával úgy vágja be maga után az ajtót, hogy még a porcicák is nyávogva osonnak az ágy alá. Konfliktushelyzetek életképe nálunk, hogy mindkettő sír or üvölt, egyik sem tudja már miért, én meg kiverem a magas c-t, szürreálisan leginkább azt kiabálom, hogy, úgy utálok kiabálni. 1000x elmondok valamit és észre sem veszik, hogy nekik beszélek. A jéghegy csúcsa, amikor tehetetlenségemben már én is bőgök, akkor csend lesz majd fél perc alatt alatt azon vesznek össze, hogy ki miatt is sír anya. Nem tudom, mások hogyan és mi módon kezelik ezt a helyzetet, nekem nem egyszerű és nem szégyellem ezt az árnyoldat sem, hogy néha eladnám őket egy zsák krumpliért, olykor még rothadt krumpliért is :). Kényesen ügyelek arra, hogy egyformán érezzék mindketten mennyire szeretem őket és most itt a hangsúly leginkább az egyformán van, mégis leginkább féltékeny énükkel törnek rám, hogy a másikat ezért vagy azért szeretem jobban. Szóval néha kibukom és nem vagyok Miss anya, aki mindig mosolyog, édesen dalolászik, facebook posztos sütiket süt, kismókucizza a gyermekeit és minden kreatív dolgot megcsinál, akinél élén állnak még a legók is szín szerint válogatva a dobozban. Aki befőz és minden hétvégén ropogósra vasalt ruhában nyakig sminkben 12:00-kor tálalja a gőzölgő leveset. Én sokkal inkább szombat reggel rimánkodom nekik, hogy csak még fél órát alhassak, arra is rögtön  rábólintok, hogy túró rudit reggelizzenek. Olykor pizsiben főzök, kócosan és csak délután kettőre van ebéd. Előfordul, hogy nincs itthon tej vagy vaj, sőt felejtettem már el kenyeret venni. Néha nem érek oda időben az iskolához, oviba menet reggelizünk, vagy elfelejtek hetekig rajzlapot venni. Nálunk olykor a szárítókötélről öltözködünk, a gyerekszobában Tátra méretű a plüsshegy és a szekrényt kinyitva bizony egy kisebb papírbolt ömlik ránk. Igen néha sóvárogva nézem a tökéletes anyákat teljes tökéletlenségemben, olyankor a lányok körbefonják a nyakam és biztosítanak arról, hogy nekik én vagyok a tökéletes. Az az anya, aki esténként énekelve táncol velük, aki párnacsatázik, aki  elrappeli az "itt van az őszt", hátha úgy jobban megtanulják, aki azért is szeretnek ha gyenge és sír, csak ne kiabáljak. :) Nem adnám én őket a világ minden kincséért sem...nem krumpliért sem...rohadtért meg pláne nem. :)Néha kibukom rájuk és magamra, minden döcög és nehéz...aztán elég egy mosoly, egy rajz, egy maszatos ölelés, egy büszke pillanat és törlődik minden disznóságuk...éljen a szabad akarat :)