2017. május 24., szerda

Az utolsó levél....

Drága Tesóm!

Azt mondják mindennek rendelt ideje van, ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak. Ideje a búcsúzásnak. Tudom, hogy ezt az utolsó levelet már nem adhatom a kezedbe, ezeket a sorokat már nem olvashatod, mégis hiszem, hogy gondolataim megtalálnak téged. Azt mondják a szeretet örök, sem idő, sem tér nem állíthatja meg, még a halál sem. Elmentél...egy pillanat volt csupán, bennem meg itt maradt számtalan gondolat és érzés. A saját sorsát mindenki maga irányítja, szerettem volna ebben segíteni neked, de nem ment. Nem tudom, jó testvérek voltunk-e!? Talán...de az egyetlen testvérem voltál, kicsit apám, kicsit az aki vigyázott rám, kicsit az akit folyton idegesítettem.. A míg kicsi voltam sokat kellett velem lenned, teher is lehettem. Eltávolodtunk...én azt hiszem tudom miért, de te biztosan mást mondanál. Végtelenül sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, hogy belenyugodtam, beletörődtem. Végtelennek tűnt az idő , mégis hirtelen vége lett. Remélem legalább icipicit érezted, hogy szerettelek, szeretlek. Azt is, csak remélem, hogy mindent úgy teszek most, ahogy szeretted volna. Nehéz....nagyon nehéz...felfoghatatlan, hogy nem emelhetem fel a telefont, mert a másik végén nincs aki beleköszönjön. Nem tudlak megölelni, nem tudok bocsánatot kérni azért, ha valaha is megbántottalak volna. Nem tudom elmondani, hogy az unokahúgaid mennyit emlegetnek  téged, "a bátyót". Hazudnék ha nem írnám le, hogy volt bennem düh, mert itt hagytál, mert úgy éreztem cseppet sem vagyok fontos neked, mert kapaszkodtam feléd, de te nem nyújtottad a kezed. Nem tudtam lebontani a falat, amit magad köré építettél, tudom erősebben kellett volna próbálkoznom, de azt hittem van még időm. Nem tudom van-e valami a halálon túl, találkoznak-e a lelkek. Ha igen, akkor tudom, hogy most apával vagy, olyanok voltatok, mint a borsó meg a héja. Remélem most már ketten vigyáztok ránk fentről, igyekszem mindent úgy tenni, hogy büszkék legyetek rám. Vigyázok anyára, ahogy eddig is tettem, ezt is megígérem.

Szeretettel és utolsó el nem ölelt öleléssel.....húgod


1 megjegyzés:

Vivien Vincze írta...

Sajnálom! Őszinte részvétem!