Mózes 7:63

Tegnap óta megint mocorog bennem valami....(nem, nem vagyok terhes) :) Szóval tegnap volt egy elgondolkodtató beszélgetésem. Pár szó volt csupán, de valahogy rosszul érintett. Van egy kolléganőm, nem egy helyen dolgozunk (tágas és sokoldalú a cég), de tegnap hivatalos ügyben mennem kellett hozzá  (is). Beszélgettünk, kérdezte mikor jön haza Bundi, ő párja is kint van, kb 30 éves a lány. Aztán áttért arra, hogy neki nagyon elege van ebből, hogy 2 havonta látják egymást és ez már lassan 10 éve így megy. Aztán én is meséltem, hogy nem könnyű, meg igen milyen szar érzés, hogy 1.5 havonta látják az apjukat. Annyit válaszolt rá, hogy ő ezért nem fog gyereket szülni. Hát én leforrázódtam, persze szidhatnám az államot, a rendszert, a helyet amiben élünk. Nem mondom, hogy nem rossz így élni, de még kósza gondolatként sem fordult meg a fejemben, hogy emiatt ne szülessenek gyerekeim. Rágtam magam egy sort ezen és győzködtem, hogy persze sok mindenből kimarad az apjuk, de kérdés nincs arról, hogy mi ehhez a léthez alkalmazkodjunk. Hány és hány gyerek nő fel csonka családban, de én hiszem, hogy adott helyzetben minden jobb, mint meg sem születni. Közben meg persze, hogy bennem is motoszkál, hogy olyan helyzetbe kényszerítettük bele a lányokat, amiben nem volt választási lehetőségük és ami nem jó. Furcsa ambivalencia ez, de nem tudnám elképzelni, hogy ne legyenek, számomra nem furcsa, hogy én megyek velük orvoshoz (Szonja éppen beteg), oviba, fociedzésre, és remélem számukra sem, mert ebbe a helyzetben szoktak bele. Mint mindig, most is szembejött velem a válasz egy kiposztolt videó formájában. az én gyerekeim is pontosan így reagálnak a régen várt találkozásra, ígérem egyszer én is megörökítem. Addig meg még morfondírozok ezen egy sort....gyűjtöm az érveket pro és kontra...

Kicsikét szűk a világ nekem....

...keresem benne még a helyem. Kb. 2 napja ebben az élethelyzetben vagyok, nem is vagyok, hanem inkább lebegek, mert bár halálosa lefáraszt a hajnali kelés, a munka, a csajok hurcolása, az itthoni háztartási dolgok, mégis kevésnek érzem. Van bennem valami belső zsizsegés, hogy akarok valamit, ami csakis rólam szól. Persze mondhatjuk ezt önzőségnek is, de hullafáradtságom ellenére, még is visz valami belső lendület, hogy ennél többet, máshogy, máshol. Gondolom, hogy valami változás folyik bennem, mert amíg pár napja még alig vártam, hogy végre csönd és nyugalom legyen körülöttem, most a nagy csöndben elönt a magány és a rám telepedő kezdődő depresszióm kénytelen vagyok egy tábla csokiba fojtani. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, nehéz velem, főleg olyan esetekben, ha még saját magam se, vagyok tisztában azzal a folyamattal, ami éppen bennem zajlik. Sajnos hanyagolom a blogot is, mert mit is írhatnék le minden nap, hogy hajnalban kisebb agymenés közepette, mint egy zizzent trió indulunk a hegyre az oviba, hogy általában 15 perc múlva 10 sajtos kiflivel robogok az intézet felé a brancsnak viszem a reggelit és 7-kor beesem az ajtón és legközelebb arra eszmélek, hogy 3 óra van és jön újra a köröm. Ezt még megspékeltem azzal, hogy hétfőnként ovifocira viszem a csajokat leendő iskolájukba, a 2007 és 2008-as korosztály mehet, de mivel kicsiKira lefutotta a 2007-es korosztály, úgy hobbiból, az edző bá' közölte, hogy a következő hétfőtől ő is mehet, 2010-es születés ide vagy oda. Azt kicsit frivolul megjegyzem, hogy Kira csatár lesz, Szonja meg kapus, anyai véleményem szerint. :) Az oviba felrobogva szinte minden nap az a kép fogad, hogy az 1-es és a 4-es csoportban sincs már nebuló vagy ha van is éppen akkor bőszen falatozza az uzsiját, leszámítva 1-1 ágyat a placc közepén, ahol még durmol két kölök, naná, hogy az én lányaim. Nem túl lelkesek az ébresztésre és hazafelé is morognak, én meg azon, hogy menjünk már, mert rendszerint bevásárolva érek haza cvekker cvekker hátán, és minden nap azt várjuk, hogy mikor lesz már péntek délután, lelkesebben számolom, hogy mennyit kell még aludni, hogy végre ne az úton érjen minket a hajnalhasadás, hanem álomföldön. Melóban is vannak nem is kicsi csatáim, de fel vagyok vértezve egyenlőre, sőt decemberben pszichodrámát fogok tanulni, azt, hogy hogyan fogom ezt kivitelezni még nem tudom, sőt előtte még szeretnék kibulizni egy szabad hétvégét is magamnak, amikor kikapcsolnék egy kicsit, már ha lesz olyan vállalkozó szellemű (lúzer), akire rá tudom két napra lőcsölni a csajaimat. Kicsit döcögve íródott ez a bejegyzés is, közben diót hoztak, pucoltam, 15x homokot sepertem, amit felhoztak a gumicsizmával, volt ivászat, pisi, kaka, bicófújás, kutya- és macskaetetés, 3 telefonhívás, kaptam 8 kavicsot és 9 virágot. Tudom kicsit sem lett pozitív hangvételű ez a bejegyzés, de nálam már azzal is oldódik a probléma, ha kionthatom ide magamból.

Garami művésznők beszólogatnak

***
"Öcséém marhára kiszívta a bőröm a ragtapasz."

***

"Én először hideg tejet iszok, aztán meg friss meleg kakaót, mert a hideg tej nem jó a torkunknak."

***
"Ezt figyuzd, hogy falik a kicsi!" (Kira gyorsan evett)

***

"Anya apának, meg Kirának fürödni kellene, mert bűzölög a lábuk."

***

"Én ismerek egy ismeretlent."

***

- Kira le fogsz esni!
- "Nem fogok papaszkodok." (kapaszkodok).

***

- "Anya, minek kell cicitartó?"
- Hát, hogy ne lógjon a cicink.
- "De neked a cicitartóban is lóg."
- Pffff.....

***

Kira sétál: "hihihi hahaha, így csináj a bojóc."

***

"Anya olyanra csináld a kakaót, mint mama, olyan öreg langyosra."

***

- Kira nem ugrálj az ágyon!
- Nem ugjájok, jugózok (rugózok) nincs a jevegőben a lábam."

***

- "Anya nem érem utol Kirát, gyorsabban fut, mint én."
- Hát igen, ő gyorsabb.
- " De helyben futásban én vagyok a gyorsabb."

***

"Veszel egy nagyítót, amivel minden babát látunk?"

***

Már nem vagyok szerelmes Leventébe...meguntam."

***

Amikor anya nagyon röhög...

Ma a csajokkal érdekes köveket gyűjtöttünk, kihasználva a szép időt, hazajöttünk, lesuvikszoltuk és azt játszottuk, hogy egyvalaki kirak valamit, a többiek pedig kitalálják. Az alábbit fotót nem mertem kitalálni, de hála az égnek a gyermeki fantázia még nem piszkos, íme Kirus műve és a megfejtés: "Nézsd anya ojjó!"

Mantrázgatok...

"Tetteink, erőfeszítéseink, mindaz a munka amelyet becsülettel, szeretettel felvállalunk, visszahat ránk. Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, gondol, mond, cselekszik. Fizikai testünket megszülte édesanyánk, de szellemi, lelki énünket mi magunk szüljük mindennapi erőfeszítéseinkkel. Merd kibontani vitorláidat a szélben! Ne félj! Ha haladni akarsz, éld életedet padlógázzal! A bátor lendület téged is erősebbé, nagyobbá tesz, és csak így törheted át repülésedet lefogó korlátaidat."

Öreg járgány szivatóval indul...avagy a kóros kialvatlanság mellékhatásai

Vagánykám, avagy micsoda pasi ez a csaj

Aki hajnal hatkor is vigyorexel indul. :)

Az a helyzet feleim, hogy most van ippen nyugodt 5-10 percem, amíg a két csibész éppen a fürdőkádban mossa le az óvoda porát. Apropó óvoda, tündibündi mind a kettő idézet az óvónéniktől. :) Kira bigacsiga (csigabiga) csoportos és "Kiszvijág a jeje". Azt a poént ő még nem értette, hogy a daduska néni a kisvirágot mákvirágnak hívja :D . Nekem még az esik nehezemre, hogy hajnalban kelek, tényleg szívás, főleg a ma reggeli 6 fok, amikor fel kellett túrni a szekrényt melegebb cuccokért. Szerencsémre van itthon egy szorgos kismanó (anyukám) aki mire délután négy tájban hazaérünk, csilivilivé változtat mindent. Ami nagyon szép is, kb 10 percig, mert a csajok addigra lakják be újra a lakást. :) Vessetek rám követ, de azon agyalagyák közé tartozom, akik szeretnek dolgozni, mondjuk úgy 10 körül jobban menne a munkakezdés, dehát ez van. Aktív tagként a társadalomban (höhö politikai pálya rulez) lótuk-futok egész nap, pezsgek na, meg a lábam is úgy este 7-re. 10 körül meg a nyakam zsibbad, kb akkor ébredek fel az esti film reklámjára, no meg arra, hogy elzsibbadt a nyakam a kanapén.Nem tudom, hogy a kóros kialvatlanságom-e az oka, de mostanában kb a fejem is elhagyom, az egyetlen előnye annak, hogy kisvárosban lakom, hogy mindenki ismer, így a dolgaim előbb-utóbb az intézetben kötnek ki, ahol dolgozom. A heti lista:

• A virágboltban felejtettem az egyik szatyrom, amiben  pirospaprika és kóla volt
• Egy megrendelésre mindenhova a saját házszámunkat írtam, hiába no egy utcában lakom és dolgozom. Azért viccesen nézett volna ki, ha az udvarunkra borítanak egy raklapnyi kötszert és fertőtlenítőt.
• A kolléganőmnek úgy vásároltam bérletet, hogy otthagytam a város laboreredményeit, igen egy köteg véreredményt, rájöttek ők is hol dolgozom.
• Ha meglát a zöldségesünk, mélyen sikolt, én vagyok az egyetlen aki darabra és számlára vesz mindent  a klienseknek, 10db szilva, 4 db körte és ezt figyeld 3 db szőrös barack, 5 db kopasz barack.
• Mindig elhagyom a céges névtáblám, rendszeresen bedobálják a postaládába.
• Ma pánikhangulatot keltettem, azt hittem az ÁNTSZ szállta meg az objektumot, közben meg Jehova tanúi voltak, mentségemre szóljon, hogy az öltöny-nyakkendő kombó tévesztett meg. 
• Olyan tempót vettem fel, hogy mindig futok, ha kollégával ügy intézem, az úgy három méterre szalad mögöttem, tény, hogy vicces látvány lehetek.
• Ma a 21 éves masszőr srác volt az alany, holnap azzal lesz tele a helyi rádió, hogy "némá' a Zura kint robotol, ez meg beújitott egy tacskót."
• Egy szuper pékség nyit hajnalban, 2 hete péksütit reggelizek. (pffff disznó).

Mindennek tetejébe nyertem egy álomfogót, ami meseszép, leszámitva, hogy nekem ez a (nem) alvás dolog, amolyan 22-es csapdája. Írok a Jézuskának 3 napos, "addig alszol, ameddig akarsz" kupont kérek karácsonyra.

A kedvenc színemmel :)

 

Hajnalodik....

kiugrom az ágyból....na Micimackóval ellentétben én erre egyáltalán nem vagyok képes. Jól el is terveztem, hogy ezen a hétvégén addig alszunk, ameddig csak lehet és rákészülünk a hétfői ovikezdéshez kötődő "laza" fél hatos kelésre. Igen volt olyan a héten, hogy 6.40-kor keltem és 7 előtt egy perccel estem be az intézet ajtaján, a szó legszorosabb értelmében. Hol van már az éjszakai bagolyságom, este 10 körül itt-ott összecsuklom. Szóval a hétvége átalvása nem jött össze, ugyanis ablakcsere van nálunk, és a jómunkásemberek korán kelők. Tegnap 7.30-at beszéltünk meg, hogy jönnek, 7.10-kor keltem, ők meg 5 perc múlva itt voltak, meg is jegyezte, az egyik srác, hogy őt köntösben még senki nem várta, én meg égtem mint a rongy, ma pedig időben felkeltem. (szájhúzogatás). A csajok teljes extázisban vannak az ovi miatt, szó szerint órákat számolunk vissza, hogy mikor mehetnek már, azért kíváncsi leszek arra, hogy meddig fog tartani ez a nagy lelkesedés. Szonja mondjuk már most iskolába szeretne menni, Kira meg természetesen nagycsoportba, hiszen ő már túl nagy. Én meg be vagyok rezelve, mert mindent átszámolva, latolgatva, legkésőbb 6.10-kor (Jézusmária) el kell indulnom velük, hogy felérjünk és én még 7 előtt (erre mondjuk nem vennék mérget) beérjek dolgozni. Visszagondolva mindenre elszaladt ez a nyár, mintha most jöttünk volna csak haza az évzáróról. A legjobban az szomorít el, hogy annyi mindent szerettünk volna még megtenni az utolsó így együtt töltött nyáron és annyi minden nem valósulhatott meg, ezért vagy azért. Szonja igazi nagylánnyá cseperedett, éppen írni tanul, saját magától. Kérdezgette a betűket és pár napja arra értem haza munkából, hogy egy szívecskékkel telerajzolt papíron a következő szerepelt, nagy nyomtatott ákombákomokkal : "Anya Apa nagyon szeretlek titeket." Emellett megtanult görkorizni a nyáron, de a bicajozás csak pótkerékkel megy, úgy bedől egy-egy oldalra, mint egy kérdőjel. Nem kispálya az sem, hogy mérhetetlenül büszke az 5db csontfogára. Puzzle kirakásban úgy elver, mint a huzat :) Kira sem az én pici lánykám már, igaz ugyanolyan kis bújós, velem elalvós, ő a nyáron úszni tanult meg, magától, én csak kérdezgettem, hogy leér-e még a lába, mire egyszer azt válaszolta, hogy nem tudom, már úszott a mély vízben. :) Egész nap mozgásban van, aztán akár csak piciként valahol a lakásban kiterül és elalszik. A HK lázuk nem csillapul, látszik az ovis összekészíttetett dolgaikon is, nőnek, mint a (bolond)gomba, okosak, szépek....így is van ez rendjén...