De még milyen jó duplán. Mert hála a Jó Istennek duplán ünnepelhetem az anyák napját a két kis tündérgombócom jóvoltából. Akik természetesen saját énükhöz híven, pontosan azt adták nekem, amire tőlük egy anyai szív számít. Két szóba könnyek és kacagás. Először a komoly és érzékeny nagylányom csoportjában láthattam egy igazán szívet melengető műsort és bizony-bizony amikor elémállt és elszavalta a nekem szóló verset teljes hangerővel és büszkeséggel csak úgy potyogtak a könnyeim:
Mi voltunk ott ketten, mikor megszülettem.
Anya volt az első, ki átölelt engem.
Mikor járni tanultam, ő fogta a kezem.
A beszéd szavait az ő ajkáról lestem.
A oviba először anya jött el velem,
s hogy ott maradtam játszani, ő sírt helyettem.
Tőle tanultam meg, mi az, hogy szeretni.
Kedvesnek, türelmesnek, megértőnek lenni.
És ha anya egyszer majd öreg lesz és fáradt,
én fogom helyette megvetni az ágyat.
Ágya szélén ülve mesélek is mindig,
hogy szép legyen az álma, amikor elalszik.
Álmában is érezze, hogy nagyon szeretem.
Jóságát, kedvességét soha el nem felejtem!
Természetesen mindvégig titokban tartotta, hogy mit is kapok tőle, hogy mi lesz a műsoron, hogy mi lesz az ajándékom, felnőttesen és félig viccesen annyit jegyzett meg, hogy anya hozz egy 100-as papírzsepit, mert zokogni fogsz. Nem is sejtette, hogy mennyire igaza lesz. Mérhetetlen jó volt látni az örömét, hogy nekem örömet okoz, büszke voltam rá, hogy a műsor előtt még arra is megkért, az egyik szegény családból származó kis barátjának vigyünk harisnyát és szoknyát, mert nincs neki. Mindig mindent észbe tart. Óriási fejlődésen ment át az elmúlt 3 év alatt, igazi komoly nagylány :) Nem is tudok mit mondani a világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy őt küldték nekem az angyalok.
Tegnap délután egy kicsit jobban izgultam, nem másért, mint kicsi Kiráért, bohém természete és az egész napos úton levés okán nem igazán hittem, hogy minden flottul fog menni az esős délutánon. Fáradt és nyűgös volt, ráadásul az utolsó pillanatban értünk oda az ünnepségre. Az első sorban keresztbe tett ujjakkal vártam. Egy tünemény volt, vicces, tréfás, olykor szoknyáját a nyakába kapó, igazi kiscsikó, amilyen ő maga. Nagy elánnal irányitgatta a fiúkat, Boncát szerette volna rávenni a szereplésre sajnos nem sok sikerrel. Ismételni tudom magam, hatalmas fejlődésen ment keresztül, minden kis dalocskát, táncot nagy átéléssel és kitűnő ritmusérzékkel adott ellő. Igazi kacagós pillanatokat okozva. Sokat mondtam már, hogy ellentétes jelleme a nővérével minden nap új és új távlatokat nyit meg a számomra, igazi ajándéka ő az életemnek, a kis energikus mosolygombóc és kezdem már érteni azt is, mire az új becenév az óvodában Kira művésznő, aki az anyák napján egy édes kis süni volt :)
