Dögrováson

Hát igen, a kórházból hazatérve, az ember sok mindenre számít, de arra nem, hogy a második este bőgve hívja a barátnőjét és nem azért, mert az újszülöttel van baj. Az esti szopival egyidőben, Szonja az apjával fürdött, .... a háta és az egyik karja tele volt kiütésekkel, az ehhez társuló orrfolyással és köhögéssel és a mért hőemelkedéssel rögvest diagnosztizáltam egy bárányhimlőt. Nem kicsit akadtunk ki, főleg én, e másnap megnyugodhattunk, csak egy baci...Azóta nonstop orrot szívunk, csepegtetünk, lázat csillapítunk és valamelyikünk zsebkendővel üldözi a nagyobbik dedet. Szerencsére nem fertőz, de nem is hiszem, hogy el tudnám őket különiteni, a nagy és okos nővérkét, aki mindenben segít nekem, tuti nem.

A ma már 1 hetes kicsi Kira, továbbra is nyugodt, szemlélődő baba, egy esetben csinál csak ramazurit, ha netalántán picikét éhesen ébred. A védőnő szerint, ha nem tudná, hogy egy hetes, akkor tuti 2 hónaposnak mondaná, fejét tartja, sőt hason átfordítja. Input-output rendszere tökéletes, mondhatni klasszisokat döntöget, pelenkásilag. Sikeresen végig tojta már a családot, szőnyeget, mi egymást. Éjszaka 1x ébred, szóval panaszom egy szál se, szerelmes vagyok mindkettőjükbe....most ennyi telt tőlem, pihenek én is kicsit...mindeközben meg Bundás küzd az elemekkel, mert nálunk megint a víz az úr...nem is írok róla inkább, minden baj ellenére határtalanul boldogok és fáradtak vagyunk :)

Garami kisasszonyok...

akik éppen mindketten édesdeden alszanak, komolyan mondom, mint valami Csipkerózsika álom. Bundás az előbb röhögött, hogy mindenütt gyerek van:) Szóval ők ketten, ez a mai poszt, mert mindenképpen külön posztot érdemel. Hihetetlen módon hiányzott Szonja, így nem volt kérdés, hogy bejöjjön hozzám, vasárnap mellett döntöttünk, de megmondom őszintén vagy 35x hívtam Bundást, hogy hol vannak már?! Aztán megjelent a kis szöszi buksija és már repült is felém, újabb bőgés jött. Kereste picibabát a hasamban, aztán amikor kitoltam neki megmutatni, nem győzte simogatni, puszilgatni, szeretgetni és bújni. Torokszorítóan szép pillanatok voltak. Picibaba meg csak pislogott rá érdeklődve, hogy ki ez a kócos szöszi, aki engem macerál. Olyan hihetetlenül nagy mellette Szonja, éles a kontraszt és a cselekedetei is. 5nap alatt itthon teljesen elhagyta a pelust, biza éjszakára is, mert ő már nagy nővérke, akinek kistestvére van, Szonja rang szerint "Picibaba Tesó Gajami Kija baba". Persze vannak apró kis történések, miszerint azért mégiscsak sok(k), hogy húgi nem hajlandó vele épitőzni és nem eszik sajtoskiflit ha egyszer éhes. Rendesen bevontam a nagylányt a munkálatokba, lelkesen pelusozik, jól bedobta magát a tesó a hozott ajándékkal is. :) Itthon engem virágcsokorral várt, újabb bőgés, majd otthagyott és rohant a kiságyhoz megnézni a testvérét. Mérhetetlenül büszke vagyok rá és remélem, hogy mindig megmarad ez az idill, a szürke esőbe ez a rózsaszín köd, ami körül vesz minket. Délben velem aludt el, úgy, de úgy szorítja a nyakam és ébredésekkor már nem azt halljuk, hogy anya-apa, hanem Picibaba? és már csattog is be hozzá...jó ezt megélni...

Szüléstörténet

ühüm, dedeede, hajnal fél kettőkor. Mégis mikor máskor?:) Tegnap kipenderítettek minket a kórházból, de csak szépen sorjában...
Először is, nagy köszönet Náncsinak és Citromnak a blog vezetéséért, még ha nem is sikeredett nagy igaz tv híresre :)
Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, a kommenteket, telefonokat, sms-eket, egyszóval mindent, nagyon-nagyon sokat jelent/jelentett.
Kezdjük akkor csütörtöktől:
Szerdán éjszaka nem sokat aludtam, ha mégis, akkor tuti valami orbitális baromságot álmodtam. "Természetesen" sík egy tiszta idegként indultam el reggel, és biza' amikor Szonját otthagytuk a szüleimnél, még a mécses is eltört, nem csak nálam, de a nagylányomnál is. A kórházba érve kissé vicces szitu alakult ki, ugyanis a nőgyógyászati részre már nem tehettek, mert mindjárt szülök, a gyerekágyra pedig még nem, hiszen még nem szültem meg. Ezen egy röpke félórát elmélázott a személyzet, majd a doki közölte, hogy akkor szülőszoba és nst, ennek fényében kiderül, hogy mikor dobnak az asztalra. Gyorsan kiderült, hogy még aznap, hiszen Kira ügyesen jelezte, hogy meg akar születni, elkezdett fájni a hegem. Rózsika néni, egy tüneményes szülésznő kezelésbe vett, kiküldött még pár papírért Bundáshoz, akit Szonja és akkor még pocaklakó Kirakeresztapu támogatott.(Őszintén megmondva nem tudom melyikük votl idegesebb, én ekkor már hót' nyugodt voltam) Visszafelé becsengettem a szülőszobára, ahol Rózsika néni közölte, hogy "ne csengess drága, Te itt laksz":)
Itt vettek érdekes fordulatot az események, kísértetiesen előhozva Szonja születésének eseményeit. Az orvosom ismét ott volt, én egyetlen szülőszobásként szintén nem találtam jobb programot, a műtős team azonban igen, legfőképp pedig az anesztes. 2.5 órát vártunk, jelzem ezalatt Bundit leküldte többször cigizni, telefonálgattam, fecsegtünk.Hites uram ha ideges, mindig hülyeséggel és humorral próbálja leplezni, szerintetek, mennyire lehetett az ha csúcsponton oxigénmaszkal a fején hörögve fetrengett, miközben én a szülőágyról fényképeztem?:) Az itteni fotózkodás egyébként az utolsó pocakosképről (is) szólt. Harangszóra jöt a telefon, hogy készül a műtő, naná a dokimnak déltől uh-java, kb 150 beteg várt rá. A legfontosabbakat megcsinálta és 3/4-1-re ért be a műtőbe. Ha ő ott van biztosan nem történik meg, hogy az anesztes 5x szúrja meg a hátam, közölve, hogy hájas a gerincem és közben forgatja bennem a tűt, közben odasziszegtem a műtősfiúnak, hogy b+ nekem legalább van gerincem, de ennek. Ennek eredményeként felment a vérnyomásom, mint később kiderült ez volt a szerencsém, ugyanis az asztalon a béjbi elnyomta a főerem és elkezdtem szédülni, hányingerem lett, még annyit tudtam kinyögni, hogy el fogok ájulni. Mondanom sem kell, az anesztes doki leszarta, engem pedig az idegesített, hogy így velem és nem a gyerekkel fognak foglalkozni.Ellenben az anesztes asszisztens lazán (engedély nélkül) belémnyomott egy szurit, a műtősfiú elmozditotta az asztalt, a műtősnő fellocsolt és ment is a buli, jobban lettem. Az anesztes doki pedig az "alattvalói ellenszegülésére" otthagyta a műtőt, leszartam,de komolyan. szeerncsém volt a profi személyzettel. Ráadásul az érzéstelenítése se volt tökéletes, mert a gyomorszájam és a szegycsontom ki akart szakadni a helyéről. A kicsi ziccer után életem második legfontosabb eseménye is megtörtént 2010. május 27.-én 12.23-kor, kiemelték a kicsi Kirát, aki éktelen üvöltéssel köszöntött mindenkit. Több meglepetést is okozzott, egyrészt kisebb babaára számítottak, másrészt gyönyörű rózsaszín volt a bőre, sehol magztamáz és egyéb cuccok. Valamint olyan éhes volt, hogy a "odavigyázz milyen dzsukel kiscsaj, mindjárt leharapja a csecsemős ujját" vagy "ez kosaras lesz 55 centi apám" "Tibor ezt a gyereket maga a száján köpte ki". Nagyon gyorsan odadaták, majd már a szobámban úja levetkeztették és rárakták a mellkasomra, rögtön szopizott is. Mi meg össznépi bőgést rendeztünk, még Modi mama is, a csecsemős, akinél Kira született és milyen fura az élet, akinél én is születtem majd 34 évvel ezelőtt.
Nem tudom elmondani, át- vagy visszaadni azt amit érzek, hogy itt van ez a pici lány, aki visszaadta miden hitemet, hogy itt van a nagy lányom, aki ölelgeti-puszilgatja a tesót, hogy itt van Bundi, akit megajándékozhattam velük...csoda a születés...az ég a földdel összeér...ahogy mi 4-en is örökre összetartozunk...köszönöm a Jó Istennek...

Képek

Asszem ide nem kell szöveg:)

Hírek

Meglátogattuk Citrommal és urammal Lilit és Kirát. Lili szép mint mindig Kira kisasszony pedig egyenesen gyönyörű, kis pufipofi imádnivaló csudababa, még ha épp teljes erőből ordít is:) Persze, lehet, hogy az ordításnak az oka az volt, hogy megérkezvén azonnal lecsatlakoztattam a gyermeket az anyjáról, mert  sürgős baba babusgathatnékom és szagolgathatnékom  támadt.
Arcra a csajos tiszta anyja /most, hogy így már a gyerkőc apját is volt szerencsém látni, tuti biztosra merem állítani, hogy Lili önbeporzással szaporodik:D
Képet majd Citrom segítségével kanyarítunk ide a későbbiekben.

Náncsi

Kira megérkezett!

Ma 13.30kor megszületett Garami Kira kisasszony. 3720 gramm és 55 cm Lili szerint gyönyörű rózsaszín,és nagy:)
Bundás hősiesen végignézte a nagy eseményt és minden valószínűség szerint nagyon boldog, bár őt nem tudtam meginterjúvolni.
Kira, aki lehetne Krisztián is ha fiúcska lenne /Lilinek ez a fiúnév ugrott be, mikor közölték, hogy egy fiú nevet is meg kell adnia.. félreértések elkerülése végett: ez még a szülés előtt volt:)/ nagyon szép hangterjedelemmel rendelkezik már most. Hangbéli adottságait leginkább akkor szereti megcsillogtatni, ha éhes.. Lili szerint mióta megszületett éhes, ugyhogy pillanatnyilag a gyermek vagy cicizik vagy szirénázik... na jó ez "költői" túlzás, amikor Lilivel beszélgettünk épp aludt:)

Mivel kedves barátném nem hallgatott rám, és nem volt hajlandó akkor szülni mikor épp el voltak zárva a világtól, így sokkal izgalmasabb tudósítást nem tudok összehozni, csak akkor ha sokat hazudok.. /pedig olyan jó tűzoltós, katasztrófavédelmis Vujity Tvrtko-s Naplós tudósítást kanyarítottam volna!!:( :DD
Lényeg, hogy minden rendben ment, és ez a kicsi csajos a világ legtutibb szüleit választotta, a lehető legjobb helyre pottyant a menyből:)
Isten éltesse és áldja meg Őt és a családot!

Náncsi

Történések, holnaptól 4 tagú család leszünk

Ma jó kis viharos napunk volt ippenhogy megúsztuk a viharokat itt is, ott is, ma még nem is sejtettem, hogy holnaptól minden megváltozik. Most meg itt ülök és csak nézek ki a fejemből, sodródom az eseményekkel. Egy ismerős csajjal találkoztam a mai nst-n. Nem is érzete, de fájásai voltak, nagyon félt. Aztán jött egy szülésznő és közölte, hogy bevisz a szülőszobára, ott csináljuk az nst-t. Volt 20 percem elmélkedni, hogy nemsokára itt leszek és várom Kirát. Aztán jött dokibá és az uh. A kicsi lány tökéletesen jól van, az nst rendben, aztán jött a heg. Meg a döbbenet. Nagyon vékony, mert nagyot nőtt a kicsi lány az elmúlt 1 hétben. Kérdeztem, hogy akkor hétfő?? Nem, nem hétfő, HOLNAP! Holnap? Akkor pénteken megcsászároz doktor úr? Nem, már holnap....Hát szerintem azt az arcot fotózni kellett volna rólam.
Olyan misztikus, előre tudni, hogy ez az utolsó éjszakánk együtt, ilyen szimbiózisban, hogy még a pocakomban van a csöpp. Igazából keresem most a szavakat és csak kapkodom a fejem, mint aki most akar még mindent egyszerre megcsinálni. Bundás hasonlóképpen van, már kellett neki adnom egy feszültséglevezető felest. Lehet rám is rámférne:)
Ennyi telt most tőlem, megyek készülődni, elvégre stramm kis anyukának kell várnia a kicsi lányt.
A blogot átadom Náncsi barátnőmnek. Arra kérlek benneteket, hogy kommenteljetek, mert a chat ablak csak bizonyos számú üzenetet tárol.
Köszönöm, hogy eddig velem voltatok és előre is köszönöm mindenkinek a drukkokat, nagy napunk lesz holnap! :)

Új élet szakadt ki belőlünk
málnaízű lett immár a hajnal
csikódalok érnek a papíron
eltakarjuk szétterített hajjal

Kicsi lányunk szemét nézzük
egymást látjuk benne
izzó, égő szerelmünkből
született emberke

Csikódalod dúdolgatom
hívogatlak csendben
megmérhető bánat feszít
megigéztél engem