Hát akkor jöjjön 2013! :)

Karácsonyi levél...

Drága Lányok!

Rendhagyó karácsonyunk volt, de azt hiszem egy életre felejthetetlen. Már egy nappal korábban elkezdődött, hiszen apa akkor ért haza. Semmit nem von le az élményből az sem, hogy órákat kellett várakozniuk és semmiképpen nem akartatok elaludni, amíg haza nem ér. Kira téged hamar elnyomott a buzgóság, de Te Szonja nagyon kitartó voltál, olyannyira, hogy hozzád bújtam úgy aludtál el, a szépséghibája a dolognak, hogy én is. Így történt meg, hogy a nagy várakozásban, édesapátok be sem tudott jönni a házba, mert nem ébredtünk fel össznépileg a dörömbölésére. Szerencsére én felriadtam, hogy hol van már és hívtam, akkor már az összes motyója a teraszon volt, lassan készült megágyazni Ricsi mellett:) Reggel aztán nagy volt az öröm és a boldogság, hogy végre megérkezett. A napot rajta lógva töltöttétek, én pedig a konyhában, megfogadtam, hogy többet ilyet soha, hogy ebből a nagy örömködésből kimaradjak. Nagyon vártátok már a Jézuskát, idén először az angyalok csak a fát hozták, ünnepi díszbe Ti ketten, egy kis darufunkciós apai segítséggel öltöztettétek. Kicsi Kira azt hiszem nem is Te lennél, ha nem szedted volna a díszeket vissza és nem borítottad volna fel a fát egy nagyobb dísz leráncigálásával. A késői ünnepi ebéd elfogyasztása után Szonja veled templomba indultam, hiszen szerepeltél, igaz kockára fagytunk, de volt az úton hó és fények, a templomban pedig melegített a szeretet. Bevallom végigbőgtem az Istentiszteletet a műsoron pedig annyira büszke voltam Rád. Hazaérvén már nem bírtátok tovább, hogy még nincs semmi a fa alatt, így magunkat nem, de a szívünket ünneplőbe öltöztettük. Ahogy elkezdtétek tépni a csomagolást az ajándékokról még csináltam két homályos fotót, aztán leraktam a gépet, mert tudtam ezek a pillanatok úgyis örökre belém vésődnek. Kira ahogy hangosan kiáltottál, hogy Dójás könyv és az angyali mosolyod. Szonja ahogy az utolsó neked szóló csomagnál közölted, hogy ebben csak a régen vágyott baba lehet, mert a Jézuska szeret minket és biztosan elhozta Neked, az a mérhetetlen hit és öröm, hogy valóban megkaptad.(Azóta is fel-alá galoppzik és mászik a lakásban) Kincseim, amikor ezeket a sorokat olvassátok, már tudni fogjátok, hogy az ajándékot bizony mi csempésztük az alá a fa alá, amit szintén mi tettünk oda. Remélem azt is tudni fogjátok, hogy a legnagyobb ajándék Ti vagytok nekünk, a csillogó szemek, a mosolyok, a csibészkedések. Lassan 5 éve vagyok anya és lassan 3, hogy kétszeresen is, mégis, amikor szólítotok ezzel a számomra legszebb három betűvel sokszor belém hasit, hogy Úr Isten, ez tényleg nekem szól és ez a két tünemény tényleg az én két pici lányom?! Ennyi év után is hihetetlen, hogy tényleg vagytok és az enyémek. Nagyon szépek az ünnepek, így, sallang nélkül, csak együtt. Jó látni, hogy érzékenyek vagytok, hogy a meghatottságtól és a papa hiánytól kicsit pityergő mamát két oldalról simogatjátok, otthagyva még a friss szerzemény játékokat is,  aki persze ettől még jobban pityereg...Jó azt is látni, hogy értitek az ünnep lényegét, hogy mi együtt mindannyian. Jó együtt játszani bármit és ezerszer megenni a gyurmafagyit is jó, Ki nevet a végénben kikapni egy 5 évestől kétszeresen is jó. Jó együtt pogácsát sütni a vendégeknek...Jó együtt hullafáradtan összebújva egy rakáson aludni...Jó pizsiben lenni délig és játszani habos kakaóval a kézben. Jó nekem is leülni az édesanyám mellé és talán megértetni vele, hogy együtt lenni jó és ennek az együttnek ő is a részese. Hálát adok a sorsnak, hogy még velünk lehet. Ilyenkor kicsit jobban fáj a hiánya azoknak, akik nem ünnepelhettek velünk, hiszem, hogy fentről néznek minket és ők is mosolyognak. Drága Kis Virágaim, tudom nem vagyok mindig jó anya, olykor felemelem a hangom, sőt az elmúlt időszak apukátok nélkül nagyon nehéz volt 2 esetben is ti törölgettétek a könnyeim és velem sírtatok. Ígérem, hogy igyekezni fogok benneteket ilyennek megtartani amilyenek vagytok, édesek, őszinték, lelkesek, hisztisek, bújósak, számomra tökéletlenül tökéletesek. Köszönöm, hogy minket választottatok és azt is köszönöm, hogy ennyit tanulhatok Tőletek, hogy ebben a nagyon nehéz és embertelen világban két apró gyertyalángként mindig utat mutattok nekem, mert általatok is tudom a szeretet örök. Szeretlek benneteket Anya.

ÁLDOTT KARÁCSONYT

"Becsomagoltam egy szép dobozba,
cseppnyi szívem szeretetét.
Ezt adom idén a világnak,
s szórom belőle szerte szét.
Neked is jut, csak tárd ki szíved,
a szeretet, az végtelen.
Ha úgy érzed, te is szeretnél,
hát szeress együtt én velem..."

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK SAJÁT, PÁROM ÉS A KÉT PIZSAMÁS FAÖLTÖZTETŐ ANGYALOM NEVÉBEN! :)

Szerelmetes magzatom...

Szonja szerelmes. A fent látható 8 éves fiatalemberbe, aki egyébként keresztapja csemetéje. Meg kell mondjam szégyellem magam a fenti ügyben, mert nem igazán vettem komolyan az elején. Jókat mosolyogtam rajta, amikor elmesélte pironkodva. Azt gondoltam kicsi még, de tévedtem, mert a szeretet és a szerelem nem korfüggő. Amikor látom őket együtt, azt is látom persze, hogy fürtöském rajong, ölelgeti, puszilgatja, sőt szépen őszintén, ahogy nagyon sokan nem tennék el is mondta szíve választottjának az érzéseit. A fiatalember nagyon diplomatikus volt, közölte vele, hogy nem szabad, a köztük lévő korkülönbségre hivatkozva. (Azért kíváncsi lennék 20 évesen is így vélekedne -e) Nem törte le teljesen, sokkal inkább az, amikor nagy szerelméről beszélt az ovis barátnőknek, akkor kinevették, hiszen törékenyek még ezek a barátságok és rosszul érintett, hogy vihognak rajta. Aztán amikor naponta azt hallgattam, hogy aaannnyyaaa beszélj már keriapuval, hogy hozza le Martint, vagy éppen most mit csinálhat Martin, suliban van? Azért tartom ezt a szívecske sütit a kezemben, hogy ne felejtsem el Martint, és egész délután tartotta. Reggel úgy kel, hogy Martinnal álmodott. Aztán eljött az a pont, amikor komolyan leültünk egy anya-lánya beszélgetésre. Elmondtam neki, hogy néha van úgy, hogy nem egyformán érzünk, hogy van akinek valamiért fontosabb a másik. Aztán előhoztam példaként neki, hogy vegyük Ricsikét, aki belé szerelmes, pontosan úgy, ahogy ő Martinba és belé meg ő nem. Szóval van úgy, hogy  fentről nem úgy irányítják a szálakat, hogy lehetnek fontos kapcsolatok és érzelmek és lesz majd egyszer egy olyan találkozás, amikor mindketten ugyanazt fogják érzeni, meséltem arról, hogy egy ilyen találkozásból születtek meg ők, akik továbbvisznek minket. Nem tudom mennyit értett meg belőle, hiszen a felnőtteknek sem egyszerű ez a szerelmesdi. Minden esetre korát meghazudtolóan kérdezett vissza és magyarázott, abban pedig megegyeztünk, hogy a szerelem egy nagyon-nagyon szép dolog és lesz benne még része, ahogy olyan csalódásokban is, mint ez a mostani, szeretném felvértezni, mert szerelmesnek lenni jó. Ahogy jó látni a tiszta érzelmeit, ahogy tényleg kirakja a kicsi szívét az asztalra, ahogy őszintén hisz abban, hogy mindenki jó. Martinba egyébként úgy 3 évtizeddel fiatalabban azt hiszem én is szerelmes lennék, de most marad nekem a kissé éltesebb korú :)

Nőci...

Emlékszem, amikor Szonját vártam mindenkinek hangoztattam, hogy oké-oké, hogy nekem kislányom lesz, de én egy igazi vagány kiscsajt szeretnék, nem ám olyan habos-babos rózsaszín hercegnőt. Aztán én terveztem és Szonja végzett, nem kell bemutatnom, Hello Kitty, na meg a rózsaszín. Igazi nőci, na de nála van még egy nőcibb a családunkban, nem, nem én a másik kiskorúnk. Egyszerűen árad belőle a nőiesség és a báj. Én pedig nézem, hogy honnan a fenéből, milyen génekkel szívta ezt magába? Aztán rájöttem, az én anyai nagymamám volt ilyen, még nagybetegen is kellett a púder és a klipsz, mert a nő, minden helyzetben nő. Elnézem ezt a kis törpördögöt, aki kikotorja a szájfényt (és miután a felét megeszi) végigkeni vele az arcát. Aki képes alkoholos filccel "kilakkozni" a körmeit. Aki illegeti magát a tükör előtt, miután a fél szekrényt kirámolta és szoknyát aggatott magára. Majd megfordul és kérdez, Nézd, szép? Mi pedig napjában 100x válaszolunk rá, hogy igen Kira szép. Ha egy gombostűfejnyi folt kerül a ruhájára azonnal át kell öltözni, de nem ám csak az érintett ruhadarabot, bokától tokáig, a zokni-bugyi kombó váltása sem maradhat ki és naná, hogy neki kell választani váltóruhát. Van, hogy 5-6 hajpánttal a hajában közlekedik, bezzeg én egy nyamvadt hajgumit nem tudok a hajában tartani 3 percnél tovább. Megesik hogy aszfaltkrétával fest szemhéjat és Sudokrémmel (úgy 250g/alkalom) ápolja a bőrét. Olykor pedig rappert meghazudtolóan 8-10 lánc van a nyakában, amiben ha éppen nem túl kecsesen elvágódik, csak közli, hogy hoppá és riszál tovább, ugyanez működik az én ruháimmal is. Én mégis a tartását irigylem leginkább, ahogy pakolja a virgácsait ha leül akkor meg teljesen kész vagyok a lábtartásától ezt tanítani kellene :) Annyira természetesen nőies, amire naponta rácsodálkozok, ahogy a rugalmasságára a hajlékonyságára is. A na minden percében nő...és olyan furcsa ezt mondani egy 2.5 évesről...de mindenkit az ujjai köré csavar a csábos nézésével, az ölelő karjaival...a nőciségével...szóval lehet reszketni pasik....

Hát nem pont igy képzeltem...

A fülfájós rénszarvas

Akkor még nem sejtettük idén az utolsó nap az oviban...

Karácsonyi ajándék Szonjától a Hóembertappancs szerintem csúcs :)

Az van, hogy nagyon fáradt voltam már ezzel az óvoda témával. Mert azért azt tegyük hozzá, hogy nem a legjobban kedvel koncepció számomra az, hogy hajnalban keljek (nekem hajnal a 6.30), ehhez társul egy 4.5 éves, aki nagyon nem akar felkelni, valamint egy 2.5 éves aki azon nyüszög, hogy feküdjek már vissza mellé. A tejszínhab a fagyikehelyben az, hogy mire harangszóra felöltöztetem 40x-i figyelemezetetés után, hogy vackoljon már össze,  a Bóbita csoportost, én is kabátban kilincsre tett kézzel startolnék,  akkor jön, hogy annnyaaaa kakálni kell. Majd havazni, kutyát simogatni, kesztyű fel-le venni,  orrot törölni, és a cseresznye ama bizonyos kehely tetején, hogy az ovi 1 km-re van hegymenetben. Ez ügye napi 2x, akkor az 4. Szóval hétfőn azon nyüzsögtem itt jóanyámnak, hogy bakker én már úgy várom a téli szünetet, amikor nem kell időben kelni, kimenni a mínuszokba, lihegve gyalogolni, mert mindig késésében vagyunk. Látom ám anyun is, hogy fáradt, este dől el, mint a krumpliszsák, mert Kira az amúgy is takarékon lévő energiáit, képes  az ovijárataim alatt mínuszra szívni. Aztán kedden a megtett km számához  hozzá dobtam még kettőt, lévén ugye randim volt. Aztán este 10-kor Szonja szó szerint visítva kelt, hogy fáj a füle, még soha az életben nem fájt neki, persze öszvér módjára nem volt hajlandó fájdalomcsillapítót bevenni, de viszont kiadni az esti kakaóját annál inkább. Cirka 1.5 órán át kellet simogatni az arcát, mert a füle 4cm-es körzetében nem tartózkodhattam. Hajnal kettőkor jött a rájátszás, szerencsére ekkor már bele tudtam diktálni a fájdalomcsillapitót, így a pirkadattal nyugovóra tértünk. Aztán mivel Kira végigaludta az éjszakai előadásunkat, a szokásos oviidőben ő ébresztette a családot. Letárgyaltam óvónénivel, hogy vigyen már valakit el Szonja helyett az aznapi színházra és hogy a doki után jelentkezem. Doktornéni közölte, hogy egyrészt be van vérezve a füle, valószínűleg belenyúlt, ez gyulladt be, valamint gyulladt a torka és zörejes a tüdeje. Kaptunk antibigyót fülcseppben és szirupban megspékelve némi nyalánksággal úgy mint köptető, fájdalomcsillapító és társai, jövő héten kell visszamennünk. Szóval ma idén utoljára felcaplattam az oviba, hazahozni a csajos cókmókját és egy kis karácsonyi kedvességgel meglepni az óvónénit és a dadusokat. Hazaballagtam, és konstatáltam, hogy 1 héttel hamarabb megkezdtük a téli szünetet, amiért ugyan nyekeregtem a hét elején...mondjuk tényleg nem így képzeltem. A kishölgy javuló tendenciát mutat, jól elvagyunk, de ki nem mehet, így bent szedik szét a házat kettecskén, egyenlőre jól bírom, de jönnek még itt az én idegszálaim szétszedései is. Szóval erős a gyanúm, hogy visszasírom én még az ovit a szünet ideje alatt. Tanulság, jól vigyázz mit kívánsz, mert lehet palacsintát akarsz, amit végül is megkapsz, csak a tölteléke sz@r.

Vallomás...

Az az igazság, hogy napokig gondolkoztam, hogy megszülessen-e ez a poszt vagy sem. Kiteregessem-e ide a szennyest, vállalva, hogy sokan megbotránkoznak majd rajta és elítélnek, de végül arra gondoltam, hogy igen, mert ez is én vagyok. Az ügy egyszerű...bepasiztam. Tudom-tudom cincog az egér, mert nincs itthon a macska és én azt mondtam, soha meg akármeddig várok, de ez van. Mivel szinte sehová nem járok az óvodán kívül, hol máshol történhetett volna, mint ott. Már régóta szimpatizáltunk egymással, egymásra pillogtunk, köszönő viszonyba kerültünk és néha-néha még beszélgettünk is. Minden nap azzal az érzéssel mentem be az óvoda kapuján, hogy hátha ma is láthatom. Igen ezt nevezhetnénk egészséges flörtnek, de itt már többről van szó, mert a napokban elcsattant az első puszi és még kettőt alszom és megtörténik az első hivatalos randevú. A tenyerén hordoz, hiszen már az első randira is egy gyönyörű levélben hívott meg, mint egy igazi first ladyt. Zavarban volt ahogy ott állt előttem és egyik lábról a másikra állt toporogva. A seprűszempillái gyönyörűen keretezték mogyoróbarna szemét ahogy átadta a meghívást rejtő borítékot. Ott és akkor annyira meglepődtem, hogy saját zavaromban lenyomtam egy cuppanós puszit az arcára. Elvörösödött és hebegett-habogott, hogy nagyon vár majd rám. Én pedig megyek....mert nem minden nap történik meg egy nővel... hogy az Őzike csoport legsármosabb pasija hívja meg a karácsonyi ünnepségre. Csakis őt, egyesegyedül:o)