2010. november 21., vasárnap

Sokmindenen...


elgondolkoztam az éjjel, most kivételesen nem a csajok tartottak ébren, hanem a saját gondolataim. Komolyan, még most is olyan mérges vagyok, hogy csak úgy csattog a billentyűzet a kezem alatt. Lehet nemsokára füstöl is.:) Úgyhogy most idehányom Nektek, kezdjetek vele valamit, mert nekem beletelik még minimum egy hétbe mire felülemelkedem a történteken. lehet vissza sem kellene mennem dolgozni, vagy csak egyszerűen egy hülyével akaszkodtam össze, miközben a segítő szándék vezérelt. Kezdem az elejéről, átjött a szomszéd G. had telefonáljon már, mert az anyukájának elromlott a vezetékes telefonja. A végén az ügyintéző azt kapta, hogy jobb helyeken 5 percig sípolják kifelé az ilyen szóáradatot. Halkan megjegyeztem, hogy milyen már az, hogy a vonal túlsó végén lévő őt szíve szerint tuti elküldte volna a p-be vagy minimum rá... a telefont, de nem teheti, mert neki ez a munkája. G. csak fújta magáért, hogy ez szolgáltatás amiért fizet ect. Aztán rátértünk G. három éves kislányára A.-ra. Nagyon-nagyon régen munkált már ez bennem. A kislány szeptember óta ovis, reggelente hány, itthon is az oviban is, minden nap, majd az oviban kinyitnak neki 1-1 hányás után egy ágyat és lefekszik szopja az ujját, tekeri a haját, himbálózik majd elalszik. Most jöttek a betegségek itthon van, minden kezdődik előröl, a gyerekekkel nem játszik, aki közeledik hozzá azt megveri, Szonját is, azóta nem is akar Szonja játszani vele. Nekimegy a felnőtteknek is, mosolyogni még nem láttam. ezzel kontrasztként hihetetlen okos, mert apuka fixa ideája, hogy a gyerek a Harvardra menjen, okítják is rendesen. Én csak pár kérdést tetem fel, igen előjött bennem a szakma is, nem tagadom és sajnálat a kislány iránt. elmondtam, hogy tudod G. láttam már tönkremenni életeket, azon, hogy a szülők az ő beteljesületlen vágyaikat ruházták a gyerekre tűzön-vízen át, ha az én gyerekem varrónő lesz, azt sem bánom, csak boldog legyen. Másrészt meg persze mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de lépjünk már a realitások talajára, miből??? Esetlegesen nem lenen érdemes megmutatni egy pszichológusnak a kicsi lányt? Fizikai tünetek az önhánytatástól nyelőcső, fogzománc stb? Óvónénik mit mondanak? Hát leszedte rólam a keresztvizet G., hogy ha meggebed is odamegy a gyerek és kész. Én vagyok a cinikus, meg a kioktató és minek nekem két gyerek, egynek kell megadni mindent, amit csak lehet, ha kell idézem "micimackót a habokban". Erre jöttem én, hogy nem az kellene, hogy a kis lelke rendbe jöjjön? Majd kinövi, erre nincs idő dolgozni kell, mert milyen nagy szó, hogy G-né, már a 2. főiskoláját és nyelvvizsgáját csinálja és jól keres. Következő szóval jött, hogy jó nekem, csak sétálgatok, meg a szomszéd barátnőm is, aki 3 gyerekkel van egyedül itthon, férj külföldön dolgozik. Neki meg senki nem segít az oviban, amikor MINDEN reggel a tenyerébe hány a gyerek. Mármint fizikailag nem segít. Megmondom őszintén nagyokat kellett nyelnem, ennyire makacs, egoista, intoleráns emberrel ritkán találkozom, vagy csak kijöttem a gyakorlatból. Kiakadtam na, annyit mondott, hogy ne tudjam meg milyen érzést, hogy otthagyják a gyereket az oviban, aki üvölt és hány és ők is bőgve mennek dolgozni. De könyörgöm eltel 3!!! hónap. Aztán jött a bezzeg, hogy örüljek, hogy nekem ilyen barátságos, kedves gyerekem van stb. Igen örülök, de ez nem változtat azon, hogy szeretnék nekik segíteni. Szégyellik ezt, elszigetelték a gyereket, szerinte nincsenek korlátok, közben meg a gyerek még a csapot sem nyithatja ki egyedül. Apuka fegyelmez, anyuka nonstop kompenzálva ölben hurcol. Annyira látom, hogy mi a gond és annyira nem befogadóak. Reggelig vívódtam és azt hiszem feladom, elvek: annak segíts aki kéri. Tegnap felajánlottam egy pszichológus ismerősöm, kíváncsi vagyok élnek-e vele. Sajnálom ezt a törékeny kicsi lányt, itt megy tönkre a szemünk előtt. Nem értem az óvónéniket, akik ezt betudják beszoktatási problémának, vagy alszik a gyerek és nem zavar így senkit? A folyamatos Szonja- A összehasonlításból is elegem van. Szonja ugyanabba az oviba megy, 50% az esély arra, hogy egy csoportba kerülnek szeptembertől....nem tudom.. nem tudom....most tényleg nagyon várom a visszajelzéseiteket...Bundi is velünk beszélgetett, főként hallgatott egyetlen egy mondatot mondott, G-nek "Feltételezd, hogy Lili valaha is ártani akarna Nektek?" Erre a válasz kategorikus nem volt. Lehet nem kellett volna semmit mondanom, de akkor az nem én lennék...egyetlen egy dologban reménykedem, hátha elindult valami... hátha léptünk egyet a megoldás felé...mert nagyon nem jó az ami most van...nagyon nem...remélem kijön ez a kicsi lány a csigaházból...nagyon remélem...

2 megjegyzés:

Hencsi írta...

Istenem,szegény pici lány!Nem érdemlik meg azt a gyereket...inkább nem mondok most semmit,mert csak kisípolnád.

julcsi írta...

Nagyon Szorítok hogy rendbe jöjjön a Kicsi Lány Lelki világa!!
Nagyon rendes tőled hogy próbálsz segíteni,bár sokan azt mondják hogy más életébe beleszolni nem lehet,de szerintem vannak olyan helyzetek amikor erre szükség van!!!
Te megtetted amit lehetett,a segítő szándék vezérelt!!! A Többit a szülői felelősségre kell bízni.

Ölellek:Julcsi