2011. július 2., szombat

Mindent elmondó pillanat...

A közösségi oldalon láttam először ezt a fotót, rögtön magával ragadott. Minden benne van ebben a 3 kockában, amit olyan sokan próbálunk megfogalmazni. Érzések, a bizalom, a szeretet, a születés misztériuma. A gyermeki lét tisztasága, az anya felé irányuló ősbizalom. Ilyenkor mindenkiben előtörnek az érzések szerintem, a már édesanyákban éppúgy, mint a leendő édesanyákban. Olyan misztérium ez, amit magunk sem érthetünk, csak nézzük kerek párás szemekkel és tolulnak fel bennünk az érzelmeink. Mert minden gyermek csoda, egyszeri és megismételhetetlen, egy örök szerelem. Tudom, hogy Nektek is beugranak icipici életképek. Nekem Szonja, amikor jön és meséli, milyen volt, amikor még picibaba volt és a pocakomban volt, közben bújik a mellkasomra. Kira, amikor leguggolok és csak annyit mondok, gyere, már rohan is fülig vigyorral, kitárt karokkal a karikalábain. Tudom, most szentimentális vagyok, de annyira jó lesz visszaemlékezni a nehéz napokon minderre. Sokan sokmindenben kiteljesednek, nekem Ők ketten az életműveim. Minden lelki nyomoron átsegítenek és hiszem, hogy a sok-sok év várakozás éppen azért volt, hogy meg tudjam becsülni mindazt amivé lehetek velük/általuk. Egyetlen mosolyuk, egyetlen apró simítás tőlük, a hajuk illata többet ér nekem, mint az egész öröklét. Még ma is minden este nézem őket, ahogy angyali mosollyal, teljes nyugalommal békésen szuszognak. Elérhetnék bármit, mégis semmi nem lennék nélkülük...

2 megjegyzés:

julcsi írta...

Gyönyörű volt ez a post!!!
Teljesen egyetértek veled!!!
Puszik!

cucka írta...

Pontosan erre gondoltam ma én is... néztem a tökéletes mozdulataikat, a csillogó szemüket... és újra rájöttem: most vagyok a legjobb helyen... és ha ők nem lennének, sosem tudnám, hogy mennyire...

köszönöm Lill, olyan jót bőgtem most. Ölellek!