2011. szeptember 10., szombat

Ovikori rapszódia 25478. rész

Jelenet a sorozatból

Donna Espanza Szonjára de Flores, a hősünk minden napra tartogat valami meglepetést. Előző rész tartalmából :borzasztó jelenettel hagytuk abba, miszerint Donna Espanza Szonjára de Flores mostantól röviden DESZDEF szülőanyja Liliánya de Kivagyok Azovitól az őrület határán áll, a kis Szonjára rapszodikus vehemenciája miatt.Mindeközben a Kicsi Kiránya de Flores sem könnyíti meg a helyzetet egy masszív takonykórral. A jelenet csúcsa, Don Flores, aki messzi kakaóbab ültetvényeken rendkívül hathatós gyakorlati tanácsokat ad...khmm...mindeközben Szonjárán különleges smile stigmák jelennek meg, amik nem zárják ki az önkezűséget sem. Mindezt fokozza a szimbolikusan jobb felhason megjelenő jellegzetesen zöld színű virágalakzat.

A mai részben: Szonjára minden eshetőségere megígéri szülőanyjának, hogy nem fog sírni, hiszen minden valamirevaló szappanoperában a férfiak sírnak, ezt hűen be is mutatja Don Konrádusz de la Vega, ahogy eregeti könnyeit a kispadon, közvetlenül a vonatjel árnyékában. A későbbiekben egy szívbemarkoló jelent : nyikorgó bóbitusz de csoportusz ajtó, egyedül falatozó fültövéig májkrémes Szonjára, kissé kócos fejen megcsillan az ablakon beszűrődő napfény. Szemkontaktust felvesz, szemlesüt, fej lehajt, pengeszáj, erős koncentráció a könnymenetes létre és halk mantrázás: "megigértem anyának, hogy nem fogok sírni" Snitt. Szálló haj a szélben, a boldogság hintája és soksoksok anyai dicséret.

25479. rész
Szonjára, bevonul, mint egy hős matador lánya, majd 11-kor édesanyja fejvesztve rohan érte a csörgő telefon után. Közben felkölti Don Corleónét, hogy beteg a keresztjánya. Kiadott magából mindent...alul...nem feszengett tovább...de toalettuszba ám :)Anya és lánya visszatér hajlékába.

25480.rész
Donna Szonjára reggel aprócska hattyú halál nyitóképpel kezd, a még sosem hallott szlogennel: "nem akarok menni óvodába", a nagyobb képi hatás kedvéért, kompletten felöltözve, felhajcsattozva belevetődik az ágyba. Odaérvén a banánfák alá újabb fordulat, ő már ide eleget járt, menne a nagycsoportba Ronyaldához, mindezt továbbfejlesztve a következő rész elején már Kittinyával járna iskolába, úgy hogy közben nem rakjuk ki a "három évvel később" feliratot.

A délutáni szélviharban Szonjára szülőanyja hangosan dobogó szívvel kopog felfelé az ösvényen. Szonjára kócosan, kissé csipás szemekkel fogadja mosolyogva, A felügyelő elmondja,hogy hősnőnk megtagadta az élelemfelvételt (nem szereti a gyümölcslevest), valamint bojkottálta a kis költségvetésű jelenet kellékeinek mozgatását. (nem pakolt össze). A rövid párbeszéd után kéz a kézben szó nélkül elindulnak hazafelé...az úton a szanaszét dobált szalvétákat körbe-körbe kavarja a szél (ezt a részt a rendező a Forrest Gumpból nyúlta le) Vége felirat...

A hétvégén a nézők 48 órában láthatják, hogy mi lesz szegény Stóóól Bucival. Szonjára addig Kirányával féltékenységi és verekedős jeleneteket gyakorolja, majd hétfőn folyt köv. Mint minden szappanoperában, remélhetőleg hősnőnket is megtalálja a heppppppi end :)

1 megjegyzés:

Dius írta...

Azért alakul ez.. kis hősnő hamarosan megleli helyét a banánfák alatt, és majd élvezi az ottlétet, és élvezi azt is, amikor érte mész. :) Kell ez a kis helykeresgélés.. és amúgy is olyan "Szonjás" ez, nem?