Biza, nem volt hiány kulináris és szellemi élvezetekből. Maci mama jóvoltából megismerhettük az igazi marhapörköltet nokedlivel és a jóféle kóóbászokat is. Legkisebbikünk úgy rácuppant a nokedlire, hogy kaszásembernyi adagokat nyomott be belőle. A cukrászdalátogatásokat már meg sem merem említeni, gyakorlatilag amióta itthon vagyunk, én gyümölcsön élek, kinyírtak a szolnoki húsok. :) Legtöbbször úgy éreztem magam, mint egy barokk vacsorán, ettünk kifulladásig. Bűntudatom pedig azzal enyhítettem, hogy korpás kiflit ettem, a sok-sok kóóóbászhoz. Természetesen meg kell említenem, hogy mindkét csajom szíve odalett, ugyanis a ház legkisebbik szöszke hercege elrabolta a szívüket. Kira visongva rohant utána mindenfelé, Szonjától pedig folyamatosan azt hallom még ma is, hogy "ez szejintem Bjuninak tetszene", "Bjuni is oviban van," "Bjuni olyan cuki."Pár év múlva biztosan közelharcot vív majd Palotay úr kegyeiért a két csajom. Áldoztunk ám a kultúra oltárán is, a csajokat gyerekkönyvtárba vittük, ahol amint az a képen látszik Kira rögtön megtalálta a tinirészleget, Szonja pedig ki sem akart jönni, amíg az összes könyvet és játékot végig nem nézzük. Ilyenkor kicsit belefacsarodik a művelődésszervező felem, hogy itt a környékünkön nincs ilyen, sajnos még a felnőtt könyvtár is olyan leharcolt, hogy az embernek nincs kedve be sem menni. Remélem ennek ellenére a lányok is úgy fognak, a könyvekhez viszonyulni, ahogy én. Olvasni csakis papira lapon jó, varázsa van, ahogy a könyv illatának és a benne lévő szamárfülnek is. Eljutottam a barátnőm jóvoltából színházba is, inkább le sem írom, mikor voltam utoljára, pedig annyira szeretem. Móra Liliomját néztük meg, egész addig azon aggódtam, hogy semmit nem fogok látni, mert a szemüvegem otthon, amíg nem közölte kedves barátnőm, hogy az első sorba szól a jegyünk. Hááát néhány pillanatban olyan testközelbe voltak hozzánk a színészek, hogy rendesen zavarba jöttem. A színház gyönyörű, a színpadképek fenomenálisak voltak, bennem mégis leginkább egy pillanat egy érzés maradt meg Bitskey Tibor, a nagy öreg. Amíg a többiek fürödtek a tapsviharban, ünnepeltetve magukat, ő annyi alázattal, amennyi csak egy emberbe férhet köszönte meg azt, hogy mi ott vagyunk. Megindító volt. Amíg mi művelődtünk, a fiúk felvigyáztak a törpökre. A fárasztó nap után, gyakorlatilag fél 7 körül kidőlt, mind a kettő, így a nagy horgászok levezetve az aznapi nagy horgászat fáradalmait horgászműsort akartak nézni. Ühüm akartak, mert a kisebbik törp leficeredett az ágyról és nyomott egy laza 50 perces velőtrázós-vergődőset. Mondjuk azt a részt megnéztem volna, ahogy a két medve eldörmögi neki a Tavaszi szélt kánonban.:) Miután őt elaltatták, leficeredett a nagyobb, de ő rá se, ébredt. Este 10-kor mindenki leizzadva fogadott, a fiúk a stresszre éppen sütit ettek, a két csaj meg a szőnyegen aludt. :) Filmet is néztünk, komolyan mondom majdnem bepisiltem a röhögéstől. Úgyhogy kötelező etap Ilyen a formám, Jennifer Lopez a főszereplő. A téma lombikok egyedül, annyira magunkra ismertünk. Görbe tükör ez szerintem minden lombikprogramban résztvevőnek, csak néztünk úgy 3 percenként egymásra, fuldokolva a röhögéstől, hogy Te is így, ühüm, én is. Nem tudom mikor röhögtem filmen utoljára ennyit, de még most is pukkadozok magamban, ha egy egy rész eszembe jut. Szóval nem vagyok nagy filmajánló, de ezt nézzétek meg, lombikosoknak kötelező, kismamáknak szintén, aki pedig jól akar szórakozni ki ne hagyja, muhhhhahhhhahhha :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése