2012. február 5., vasárnap

Lecsúszva...






Nyugi, nyugi most nem a nyakig a szarban helyzetünkről szeretném itt rátok dobálni a szavakat. Az az igazság, hogy bár katasztrófa nem, de egy kis hó nálunk is esett. Először egy nagyobb túrát szerettem volna tervezni a csajokkal, de a kellemes -8 fok hatására le lettem szavazva. Gondoltam oda se neki, összeverbuválom a bandát és elmegyünk csúszni, stílusosan a templomdombra. A szomszéd csajok közül az egyik beteg, így elég nagy kiszúrás lett volna, ha a két tesót magunkkal visszük, de a frissen ébresztett keriapu és fia benne volt a mókában. Beöltöztünk hát rendesen és nekivágtunk. Szonja kicsit nyúl béla volt, mert csak apjukkal és keresztapjával mert csúszni, de kamikaze Kira nagy lendülettel siklott a lankán, őt csak a szemébe sütő nap zavarta. Egy fának való nekiszáguládást Martin produkált és hiába kiabáltam az apjának, hogy röhög nem sír, az csak viharzott lefelé hozzá. A kedvem még az sem rontotta el, hogy szétment a kabátom cipzárja a buli elején, igyekeztem nem engedni a fagyos hangulatnak. Rá kellett azonban jönnöm, hogy a pasik lusta disznók ha arról van szó, hogy teligyerekes szánkót kell húzni, de arra bezzeg nem restek, hogy odavágjanak a hóba a szobor mellé, hogy még a talapzat is rengjen. Szó mi szó, csúszott az ebéd és nem volt gond az utána következő össznépi sziesztával sem, soha rosszabb vasárnapot! :)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kira egy bátor hős !
Imádom ahogy ott ülnek a kapuban..
:o))