Gyengék gyámolitója

Igazi Ikrek jegyű a legkisebbünk. Mostanában egyre többet állok meg egy pillanatra, annyi újat, annyi szépet mutat, hogy sokszor bepárásodik a szemem. Lassan berendezkedtünk az apa-nélküli létre, felállt egy újabb rend, aminek legelső eleme, hogy a kishölgy kihagyja a délutáni alvását. Teljesen intenzíven éli meg a napokat felturbózva, igazi kis futrinkaként, soha le nem merülő elemekkel. Az áprilisi nyárnak köszönhetően, ma például 32 fokot mértünk, kis pirospozsgás, állandóan a kertben nyüzsgő, mindenre rácsodálkozó, mindent kipróbáló. Idegenekkel rendkívül visszahúzódó, leginkább lehajtja a fejét, vagy szó szerint belémbújik, kell 10 perc a feloldódásra, de akkor levakarhatatlan. Egy esetben válik közvetlenné, ha nála gyengébbel találkozik, akit gyámolítani kell. Így történt meg az először a Szonja babazsúrján, hogy a meghívott vendégek között, egy 4 éves autista kislány csak álldogált és nem mozdult az anyukája mellől. Mindaddig amíg ezt meg nem látta Kira. Onnantól kezdve matricaként tapadt a kislányra, kézenfogva vezette mindenfelé, hurcolta neki tucatszám a játékokat és célt ért. A kicsi lány, lassan, de folyamatosan feloldódott, a buli végén már a többiekkel táncikált. A másik eset, amit sikerült lencsevégre is kapnom, egy játszótéri pillanat. Mostanában szokássá vált, hogy Kirával együtt megyünk Szoniért az oviba, onnan pedig lekocogunk a játszótérre a csajokkal. Az egyik ilyen délutáni érkezésünk után a csöppcsaj, célirányosan elindult egy picike felé, aki éppen zavartan álldogált és nem tudott bekapcsolódni a nagyok játékába. A kis szeretetbuldózer odaérve első körben elkezdte ölelgetni s megszeppent delikvenst, majd kézenfogta és odavezette a csúszdához és önfeledt játékba kezdtek. Szeretném ha ez a zsigerből jövő szeretet adás a leginkább rászorulóknak megmaradna a lelkében. Közben meg persze  rácsodálkozom arra, hogy a szeretet ereje, az empátia mire képes egy majd kétéves életében, sokat tanulok tőle...szeretem!