Az az igazság, hogy a legkisebb tapsifüles a családban és itt most nem Boogieról beszélek mostanában elkápráztat. Ama bizonyos fejlődési ugrások Kicsi Kiránál rohamtempóban és leginkább egyszerre történnek. Így történhet meg az, hogy egyébként kizárólag a nem és mindenféle tagadó társai alapszavakra specializálódott gyermekem, ma fogta magát és felsorolta a komplett Teletubbies családot. Onnan esett le, hogy járkált fel-alá éppen azon tobzódva, hogy miért is nem megyünk ki dagonyázni a 8 fokba, csipőre pattintott kézzel, mint valami helyre menyecske és kántálta, hogy Lala ó, Lala Ó. Kérdeztem, hogy hát ez meg mi, erre előhozta Lalát és Pót, gyorsan meg is tanulta, hogy ez Lala ó helyett Lala és Pó. A szemem akkor kerekedett ki, amikor hozta a tvhasúak tesóit is, kezembenyomva, hogy Tinky és Dipsy. Mondom csajos, akkor Te most tényleg tudsz beszélni?! Erre jött megint az eeee és öööö. Aztán hallom, hogy a nővérével társalog és közli vele, hogy jó kérem. Annál a résznél amikor közölte, hogy cica, az életben nem hallottam tőle még a c betűt rájöttem, ez a gyerek csak VELEM NEM BESZÉL!!!Szóval itt tartunk, a kisebbik csemetém oly mértékben degradál le, hogy nem hajlandó szülőanyjával a verbális kommunikációra. Épp ezen puffogtam, amikor robogott felém, miközben kiabálta, hogy kaka, na mondom az én vérem, csak beszél....ühüm, mert teleengedte a buggyost és vészhelyzetben képes addig süllyedni, hogy szóba álljon velem. Itt el is érkeztünk a 2. attrakcióhoz, miszerint biliző egyeddé vált. Egy kósza gondolat folytán levettem róla a pelust, megnyitva a EB napján a mi kis helyi EB meccseinket. Nos az első nap 5:1-re verte a pisis bugyik száma a biliben landolásét. A második nap kérdezgettem, hogy nem kell pisilni, nem kell pisilni, aztán néha kellett és ügyesen szaladtunk. Mivel nem mondja, hogy pisilni kell, onnan tudjuk, hogy odacsattint a praclijával a célszervre és vijjog, mint egy rohamkocsi. A második nap már csak 3 bugyit lengetett a szél a teraszi szárítón. Tegnap pedig egyet, ha már focinál tartunk, becsülettel be kell valljam, hogy az az egy gyakorlatilag az én öngólom, ugyanis annyira megörültem neki, hogy kérdezés nélkül az ebédnél rohant a bilire magától, hogy a nagy népünnepély hadában elfelejtettem lehúzni róla a bugyit, ő meg délcegen leült és csurgatott. Természetesen minden sikeres akciót meg kell néznünk a menet a következő, feláll jobb kézzel mutatja a produktumot és közli, hogy taaadamm, mi feladatunk pedig családilag,(ha valaki nincs ott, körbehordozza a házon és mutogatja mindnekinek mint ősemberek az elejtet vadat) megdicsérni, körülujjongani és 1/2 dl aranysárgának tapsolni össznépileg, gyakorlatilag mi vagyunk a saját 3 személyes korosztályos pompomlány csapata. Ezek után szemérmetlenül bepucsit és jöhet a törlés. Este aztán kap egy Micimacis pelust és onnantól azt verdesi ha pisil, azért éjszakára még korai lenne levenni, hiszen tanuló szobatiszta még, de ügyesen fejlődik. A délutáni alvás alatt is taperoltam a fokhagymacikkeit, de nem pisilt be. Van ám tovább is, az esti komfort bealvós ciciről nem hajlandó lemondani, bárhogy erőlködtem, visitott, mint malac a hurokban, ezért a következő rituálét találtam ki, 50%-os sikerességi rátával, beülünk a fotelbe, simizem a hátát, ringatom, duruzsolok és elalszik.Szeretem ezt a vehemenciát benne, amiből most Málna cica kap a legtöbbet, szegény macsek közel áll a skrizofénizmushoz ugyanis nem tudhatja, hogy a kis dömper, most éppen megfogja és fojtogatni vagy puszilgatni készül-e, naná, én sem tudom, nemhogy a macs. Imádom benne ezt a hedonizmust, ahogy kétpofára gyűri az epret, ahogy indiántáncot lejt visongva egy túró rudinak, ahogy annál jobban nevet, minél magasabban van vagy éppen repül vele a hinta. Csupa öröm, csupa boldogság, olykor meg csupa dac és csücsörítve-hisztizve mindennek ellenáll. Szeretem..úgy ahogy van...most éppen kócosan leizzadva alszik, a piliszka lába csupa horzsolás, itt-ott karmolás...alszik, azzal a békével, ahogyan csak egy ilyen pici lány tud...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése