naná, hogy a legkisebb. Egyszerűen szemmel nem bírjuk követni és bizony Isten eszembe jutott, hogy hiperaktív. Ezer fokon ég, a több mint két év alatt és mióta két lábon járó egyed lett komolyan mondom, hogy én még sétálni nem láttam, csak futni. Egy étkezést nem ül végig, az imádott vishlii-jével is körbe-körbe fut. Hudini módjára mászik ki a babakocsiból, ha próbálnám kicsi korlátozni. Őszintén mondom néha megrémülök ettől a kis örökmozgótól, a reggel 8-as ébredéstől, este 8-9-ig, mint egy búgócsiga, pakol. lomol, ugrál, hurcibál. Arra is a héten jöttem rá, hogy nem nem tud beszélni, hanem nem akar bakker. előszedett egy könyvet, betolta nagyanyja arcába, majd végigszámolta 10-ig, szépen, tisztán, az aki eddig a nem, aham és a jó szavak különböző hanglejtéseit használta. Eddig virágnyelven énekelt, ma meg előadta az így ketyeg az órát, szöveggel-pantomimmal. Sőőőt rászóltam a nővérére, hogy hagyja már abba a fejhangon vonyítást, mire közölte felnézve rám, mind a 92cm-vel, hogy Csssssss halkabban. Apropó centik, minden valószínűség szerint szöcske volt előző életében, mert azon túl, hogy 1.5 méteres magasságokból leugrik, ma nem voltam rest és lemértem, hogy helyből mekkorákat ugrik, a legnagyobb és ez nem elírás 148cm volt, ha nem magam látom és mérem, nem hiszem el. Egyébként volt rá időm, mert kb 2 órán át gyakorolta a rajtam való keresztülugrást. Félelemérzete 0, ha nem inkább mínusz. A tőle telhető legtermészetesebb módon kezeli azt, hogy ő a családunk legkisebbik tagja és hogy huncut mosolyával mindent megtehet, mert olvadunk tőle, mint vaj a napon. Hihetetlen rugalmas, gyakorlatilag ha nem puszilgatnám folyton a két cikk foghagyma seggét azt gondolnám gumiból van. Dacol, cirkuszol és ellenáll, célérésre krokodilkönnyeket hullajt. Menne egész álló nap, talán még a világból is ki, ha itthon kell hagynom valami miatt vagy dagadtra sírós patáliát csap vagy meg kell szöknöm. Olyan derűvel nevet visítva-gurgulázva, hogy attól még egy öngyilkosságra képszülőnek és mosoly szalad az arcára. Mesefüggő, nem tudom hányszor látta már a Miki egér karácsonyát, nap 1x tuti, mert addig pihen, egyébként pörög a tö(r)pörtyű. Közben meg bújik, puszil, a nyakunkba szuszog. Imádom és csodálom azt az energiát és kitartást, ami benne van, nekem nem jutott a tizede sem. Aztán este egyszer csak felborul és 10 mp alatt elalszik, mi pedig sóhajtozva pihegünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése