Dughatnám homokba is a fejem....

de nem tehetem, mert az már nem én lennék. Tudom Ti is bármerre jártok a világhálón szembekerültök vele, a romakérdés, a rasszizmus, a stigmák alól nagyon nehezen kitörő romák. Igen mi itt élünk Borsod szívében, egy gyönyörű tájon, ami megy tönkre, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, ahol a legtöbb a roma. Tény, hogy az oviban már a fehér bőrű gyerekek száma a kevesebb, épp a napokban kellett elmagyaráznom Szonjának, hogy a kis barátai egy részének miért fekete a bőre. Tény, hogy nem a bőrszín a probléma, hanem a viselkedés. Némelyik anyuka a 7. gyerekével várandós 24 évesen és szó szerint olyan büdös annak a gyereknek az egy méteres környéke, amelyik éppen Szonja csoportjába jár, hogy nem játszanak vele a többiek. Az is tény, hogy nagy részük nem tudja használni 4-5 évesen a kanalat, nem tudja mire való a szalvéta, a wc-be gurigástól dobálja a papírt. Van amelyik beszélni sem tud. Van azonban olyan, aki normális családban nevelkedik, okos, kedves, illedelmes. Egyben mindnyájan megegyeznek, hihetetlen módon ki vannak éhezve a szeretetre. Nem tudom elhinni, hogy van olyan kisgyerek, aki péntek délután megkapja az uzsonnáját és a következő étel a hétfő tízórai az oviban, volt úgy, hogy 8-kor, én mentem le az óvónéni kérésére kekszért, mert egy kisfiú szó szerint üvöltött az éhségtől. Aztán van egy kislány, 5-en vannak testvérek, ő a középső, anyukájuk lelépett egy másik romával, a gyerekeket itt hagyta az apának és a nagymamának. Szegények, nincs vizük, a kútról hordják, nincs mosógép sem, gyanítom sokszor ennivaló se. A nagymama minden reggel elindul az öt gyerekkel, akik értelmesek, illedelmesek és patyolat tiszta ruhában járnak, az apjuk dolgozik. A kicsi lány sokszor akart már lejönni hozzánk játszani, de valami miatt a nagymama soha nem hozta le. Hát elhoztam én, tudni kell róla, hogy piciként megégette a kezét, az egyik kézfeje rendkívül heges-csúnya, én is csak onnan vettem észre, hogy folyton dugdosta, ma sikerült meggyőznöm, hogy ez nem szégyen, csupán egy apró kis hiba, ami fel sem tűnik senkinek. Igen ma is elhoztam, dúltam-fúltam, mert az egyik kedves szomszéd megjegyezte "nem vagy normális, hogy egy cigányt beengedsz a portádra", muszáj volt visszasziszegnem, hogy "különb, mint Te". Ma ahogy néztem, ahogy játszanak, sokszor eszembe jutott, hogy mi lesz ebből a kicsi lányból ha felnő, az, mint a nagy többség, hogy tinikorától szüli sorra a gyerekeket, mert ez a minta. Esetleg fog dolgozni és nem segélyből élni, mint már a 2. romageneráció. Lesz-e ereje kitörni abból ami körülveszi, mert valljuk be keveseknek sikerül. Végtelen mosoly, derű és szeretet ez a kicsi lány mindannak ellenére ami történt/történik vele és megvan benne az a bizalom, ami már sokukban nincs.Sokat hezitáltam azon, hogy a lányaim az elitoviba járjanak-e, ahol kevesebb a roma. Jól döntöttem, hogy nem raktam őket búra alá, hisz ez a való világ,látniuk és tapasztalniuk kell az élet felhősebb oldalát is. Szonja sokat tanul, legfőképp értékrendet, tanul arról, hogy nem kaphatunk meg mindent, amire csak vágyunk, hogy van olyan gyerek akinek az sem természetes, hogy mondjuk minden nap gyümölcsöt eszünk, mert néha kenyérre sem jut. Ma nagyon büszke voltam a prücsökre, látta, hogy a kis barátnője úgy ette nálunk a banánt, hogy még a héjából is rágta kifelé, barackot nem mert enni, nem ismerte. (A szívem összefacsarodott). Szóval amikor jött érte nagymama, Szonja megkérdezte, hogy lenne-e pénzünk holnap új gyümölcsöket venni, mert ha igen ő ezt itt mind összecsomagolná a kis barátnőjének, meg a testvéreinek. Összecsomagoltuk, igen beledugtam egy kis pénzt is a gyümölcs közé, mert tudom, hogy csak hétfőn kapnak fizetést és öt éhes gyereknek hosszú a hétvége. Nem akarok nagy szavakat használni, és tudom, hogy sokuk bűnöző. gyilkos, naplopó, hazug és utál mondjuk engem. Nem is tudok megoldást erre a problémára, csak azt érzem nagyon, hogy ez így nagyon nem jó....Nekem a kis Scarlett O'hara már a szemem előtt lesz és vagyok annyira karakán, hogy hatok a családjukra, tisztelnek és ez nagy szó ám romakörökben....de azt is tudom, hogy ez csak csepp a tengerben....nem tudom hová tartunk, miért és hogyan kellene...csak azt érzem a zsigereimben, hogy nagyon nagy a baj....