Bizony-bizony és még sokunké. Emlékszem amikor még ez a két kis viháncka még csak a szívemben és lelkemben élt, az Intézetbe már akkor jártak az óvodások anyák napi műsort adni. Torokgombóccal és pityeregve néztem végig a műsort, mindig arra a pillanatra várva, amikor az én vágyott gyermekeim mondják majd nekem a köszöntőt. Sok-sok év távlatából az álomból valóság lett, de bizony még most is néha rácsodálkozom a szóra: anya. Azzá váltam a sorsnak hála, kétszeresen is. Duplanyaságom ellenére olykor még mindig csak ülök és nézem őket és magam sem hiszem, hogy én adtam nekik életet. Szonja iskolájában sajnos már nincs ünnepi műsor, ők készülnek és anyák napja reggelén a párnámra rakta az ajándékát. A saját gyöngybetűivel, a kedvenc virágommal és még csak fel sem költött megvárta az ágy szélén ülve, hogy felébredjek.
Kira nagyon készült, bár nála inkább az töltött el izgalommal, hogy a kis ficánka végigüli-e a műsort, tünemény volt. Igaz leginkább azzal foglalkozott, hogy a plüssszivecskébe puszilva puszikat fújjon nekem, ezt szeretem benne igazán. A műsort flottul végigcsinálta, verselt, táncolt, édes volt. Azóta is minden nap kapok tőle itt-ott szedett virágot anyák napjára, mert szerinte minden nap anyák nap. :) Milyen igaza van.
Sokszor eszembe jut, mit jelent számomra az anyaság. Egy csodát, ami megadatott, teremtő gondolatokat. Óriási felelősséget, karikákat a szemek alá. Sok-sok vidám kacajt, maszatos arcokat. könnyeket. Lemondást, melyet máris kompenzál a mindenen túlmenő szeretet. Hitet ad, hitet abban, hogy élni jó, hogy kerek a világ, hogy borúra jön a napsütés. Aggódást is ad, amikor betegek, lázas kis testüket a sajátommal hűtöm és nem alszom éjeken át. Ad dühöt és megenyhülést, civódást és ölelést. Csupa hatás-ellenhatás, így egy nagy kerek egészben. Anyának lenni a világ legcsodálatosabb dolga, kapsz egy piciny magot, elülteted és várod, hogy szárba szökkenjen, Várod a születés csodáját, az élet csodáját. Közben reméled, hogy jó kertész leszel, akkor adsz árnyékot amikor kell, öntözöd ha szüksége van rá, elpusztítod a rá leselkedő kártevőket. Sok-sok munka után szárba szökken a kicsi növényed, nevelgeted, óvod vigyázod, olykor csak mellé ülsz és csodálod ahogy fejlődik. Te leszel a legboldogabb kertész amikor virágba borul. Minden egyes virág más lesz, egyedi, megismételhetetlen, csak a tiéd mind és mindegyiket ugyanúgy szereted. Mindig ott leszel a közelében, akkor is ha vihar tépi, akkor is ha süti a napsugár. Közben pedig tanulsz tőle, mert általa leszel kertész, a gyermekeid által leszel anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése