Party time :o)

Tudom, hogy most jöhetnék megint a fámával, hogy miért is nem írtam. (A masina bemondta az unalmast. ) Mindig is célom volt az, hogy csilivili ajándékok helyett élményt adjunk, mosolyt csaljunk. Szonja hetedik születésnapja is ilyenre sikeredett. Délelőtt még minden meteorológust meghazudtolva kémleltem az eget, hogy mi lesz itt ha beszorulunk a lakásba, egyrészt oda a meglepi, másrészt a 20 gyerek minden bizonnyal téglánként fogja szétszedni a lakást idebent. Az égiek meghallgatták azért nyöszörgésemet, mert bár nem volt verőfényes jó idő és bizony bikinire sem vetkőztünk, de nem esett és ez volt a lényeg. Kira közölte is a frissen tanultakat, miszerint a tavasz ravasz.  Aztán azt a pillanatot sem felejtem el, amikor Szonja jól olvasó kisded lévén egy éppen előttünk megálló kocsin elolvasta, hogy Féder vidámpark :) Körülbelül egyfolytában ugrálva és izgulva vette tudomásul ahogy felfújták a légvárat. (Nekem eredetileg nem tűnt akkorának amekkora ténylegesen volt, pöppetnyi híja volt, hogy elférjen  a kicsinek nem mondható kertünkben.) Aztán jöttek szépen sorban a vendégek. Az első szülinapi buli volt, amit nem kellett végigszaladgálnom, a két fiatalember aki a légvárhoz volt "bérelve" gyakorlatilag mindent levezényelt, kis csoportokban járták a légvár-hinta-csúszda-trambulin-hinta-lakás kombót. mi szülők beszélgettünk, üldögéltünk és hallgattuk az el nem múló kacagást. A hétéves pedig tündökölt, tanárai szerint is kinyílt, mérhetetlen büszke vagyok rá. A betegsége utáni első nap az iskolában 4 100%-os dolgozatot írt, jutalomként pedig foghatta az olimpiai lángot, a bácsi aki az iskolájukba hozta elmondta neki, hogy kívánhat a lángtól, mert teljesíti. Tanító nénije párás szemmel mesélte, hogy bármit kérhetett volna, ő mégis rögtön azt kívánta, hogy "ne legye éhínség a világon". Azt még én is megkönnyeztem, amikor kis osztálytársának egész délután készített egy rajzot, és beküldte a kórházba a kislány apukájával, gyöngybetűkkel szerepelt rajta "szeretlek Anna gyógyulj meg.". Azt hiszem azon sem fogok meglepődni ha egyszer nadrág nélkül jön haza, mindenét odaadja, a tízóraiját, a radírt, bármit. Szeretem ezt benne, szeretem az empátiáját, a toleranciáját, azt ahogyan fejlődik, okosodik napról-napra. Most éppen utolérte az első igazi szerelem, fagyizni hívta a kisfiú. :) Gergő anyukája mesélte nekem, hogy a kisfiú még a nagyon utált ribizlifagyit is legyűrte, mert Szonja azt kért. A szülinapra kapott virághoz hozzá sem érhetek, éppen ma három hetes a rózsa a vázában, amiről már csak mi tudjuk, hogy rózsa ahogy kinéz :D. Jó látni, hogy kerek az élete, kiegyensúlyozott, jó helyen és jó időben van most ebben a pillanatban, maradjon ez sokáig így, ahogy ő fogalmazott: "Boldog vagyok anya!" :)