Olvasási (el)szokásaink

Az a helyzet, hogy ámulok és bámulok, amikor azt látom, hogy velem együtt "csak" otthon lévő társaim, milyen mennyiségű könyvhalmazon tudják átrágni magukat. Persze tudom én, hogy sokan ezt az időt, a saját alvásukból csippentik le, de ez nekem nem megy. Egy hely van, ahol békében olvashatok, ez pedig a rotyesz, igen-igen, a piros ülőkekarikacsik bejátszik a valagamon, ha éppen belefelejtkezem valami izgalmas sztoriba. Mert ugye könyvet olvasni zömében úgy lehet és az a jó könyv szerintem is, amit nem lehet letenni, ami motoszkál hátul az agyad egyik ficakjában, közvetlenül a pelenkacsere és főzés mellett. Egyvégtében akkor olvastam könyvet, amikor Kira megszületett. A bátyám hozott be egyet, a kis szöszmösz aludt mellettem, kint szakadt az eső, én pedig olvastam, még ma is jó visszagondolni rá. Azóta gyakorlatilag nem volt rá idő, awc-n lévők pedig mindig valami könnyed egypercesek, amit azonnal ott lehet hagyni ha kívülről verik rád a ajtót éppen. Bundi még lejebb csúszott nálam, a fejlődési rátán, ugyanis ő is a toalettre vonul el, de az összes olvasnivalója az aktuális heti akciós reklámújságok, a full extra nála ha mindezt megspékeli a Szuperinfóval.:) Dedek, Szonja már válogat, sőt magának vagy nekem olvas föl, sikeresen túljutottunk az APG korszakon, a Hajmosásos és Torokgyulladásos mesét rémálmaim során már visszafelé mondom el, jódlizva. Ezután rácuppant a szenvedélybeteg medvére, aki mézfüggő, tudom nem vagyok empatikus, de hamar meguntam a kis (köcsög) köcsögöcskéit, a letargiás nonstop depresszióban szenvedő csacsiról nem is szólva. Szóval poohról és haverjairól gyorsan átnyergeltünk Cucótündérre. Próbáltam előhozakodni a Kis hableánnyal és hasonló mesékkel, amit kedvencem Füzesi Zsuzsa illusztrált, de nem. Most vagyunk a Frenklin fázisban, ezt még én is élvezem, kedves a történet és végre van tartalmas mondanivaló. Kicsi Kira nagyokat kurjongatva lapozgatja a mesekönyveket, élvezettel tépi, amiből az utolsó fázis, vagyis a csócsálás, már szerencsére kimarad. Valamelyik este, a lányok fürödtek, ami általában hangos csatazajjal jár, kiléptem törölközőért és mire visszaértem, legkisebbikünk éppen aktuális WC olvasmányomat lapozgatta teljesen révült tekintettel.....a víz alatt. Szóval Hencsikém kimenekítettem a könyvet és kölcsönadom, sikerült kiszárítani :)
Nem vagyok erre az egészre túl büszke, mert elhanyagolom a számomra kedves dolgaim és tudom, hogy persze-persze a gyerek az első, de nem szeretnék olyan anyukává válni, aki tőmondatokban beszél és minden 2. bekezdésében szerepel a gyerekem, anya, szülő és ezek szinonim szavai. Lassan gyes szindrómás leszek, mindig utáltam, úgyhogy neeeem.
Elhatározásra jutottam ma estétől nem ájulok be az esti etap után, hanem igenis olvasni fogok, ágyban, elnyúlva, csendben, dedede bezony ám. Jham és gondolkozom a Zumbán, a jövő héten kezdődik, asszem' vissza kell kicsit szocializálódnom a 100cm fölötti egyedek közé. Egen, jöhet egy kis önmegvalósítás (is), azon túl, hogy játékokat szelektálok, miközben a csajok segítenek kiüríteni a tárolódobozt és megtölteni élő hússal :)