A vonal másik végén...

Fura ambivalens volt a múlt hét. Sokat telefonálok, tényleg, sok barátommal, ismerősömmel, csak ezen a módon tudom tartani a kapcsolatot. Sőt el kel mondjam, még olyan telefonnal is rendelkezem, amivel egyik legkedvesebb barátnőmmel ingyen csacsoghatunk. A múlt hét mégis más volt, a két végletet éltem meg a telefon és két barátnőm életével. Két énem jelent meg általuk valami furcsa ellentétpárra épülő mégis szimbiózisba torkolló lelki út volt ez. Mindkettőjüknek segítenem kellett, miközben bennem is tolultak felfelé a meg nem élt, vagy éppen újra felszínre kerülő érzelmek. Órás váltásokkal sirtam vagy nevettem és közben kellett volna segítő kezet is nyújtanom. A történetek, kezdjük a vidámmal, drága barátnőm 12 év babára várás, rengeteg sikertelen próbálkozás után belevágott az 5. utolsó lombikba. Nagy felelősség volt rajtam, már rábeszéltem, hogy váltson intézetet, válassza Nagyfehirt és kedves embriológus barátnőmet, megtette. Gondolatban végig fogtam a kezét és nagyon, de nagyon szorítottam neki. Közben meg újraéltem mindazt, ami pár éve velem is megtörtént. Gyönyörű embriói lettek, két kis babszemet vissza is kapott. Nagyon-nagyon szeretné a babákat és jó mellette lenni, ebben az aggódó s mégis reményteli időszakban. Nagyon elkezdett görcsölni és megijedt, mi máshoz nyúlna ilyenkor az ember, ha nem egy terhességi teszthez, na de 6 nappal az előírt tesztelés előtt?! Hajnalban jött az mms, rajta ott virított a két csík. Szinte 100%, hogy ikrek, a 3. ikerpár a "segítségemmel". A mosoly kiül az arcomra...Újraélem a várandósságot vele, egyetlen feladattal, mindig megnyugtatni, tudom, hogy most már minden rendben lesz, tudom, hogy csodálatos anyuka lesz az én kismami barátnőm. Tegnap azt mondta, ő úgy gondolja az én lelkemben él még egy kisbaba. Igaza van, egy kicsi fiú még valóban ott csücsül a szívem sarkában. Nem tudom meg fog-e születni, és utálom ezt a rohadt világot, hogy azért kell gondolkodnom ezen, hogy lenne-e pénzünk felnevelni. Amikor Kira született megkérdezte talondoki, hogy megcsinálja-e az elkötést, azonnal nemet vágtam rá, zsigerből. Aztán amikor hoztuk haza a pöttömöt és még egyszer megnézte a búcsúzáskor, csak annyit mondott, olyan jól sikerült ez a gyerek, visszavárom magukat. :)http://www.babaszoba.hu/articles?aid=20110412160517 Itt olvashattok és láthatjátok talondokit, leleplezem, jham és nem mellesleg szavazhattok, az év szülészetére, most a 10. helyen áll, szerintem ez is előkelő.
Visszatérve, a barátnőm kapcsán most feltolultak az érzelmeim és annyira de annyira jó újraélni minden pillanatot vele.

A másik pólus fájdalmas, nagyon, barátnőm búcsúzott, az édesapjától, ahogy én is nemrégiben. Friss a seb és azzal hívott, hogy csak én tudhatom min megy át. Fricska a sorstól, egymás után derült ki, hogy mindkettőnk apukája tüdőrákos és egymás után mentek el. Át- és újraéltem az érzéseit, a tehetetlenséget, és azt a lelki erőt, ami mindehhez kell. Sokat beszéltünk, és próbáltam neki segíteni, nehéz odaülni, nehéz beszélni, sokkal inkább dacolnánk és őrjöngenénk, de sokszor van úgy, hogy erre nincs idő, mert nincs holnap, nincs egy óra múlva, itt és most van, nincs később. Sokan esélyt sem kapnak a búcsúra, de nekünk megadatott, Andikám Neked is. http://videoklinika.hu/video/csernus_visszajonnek_bucsuzni Nem mondom, hogy most két hónap elteltével jobb, vagy kevésbé fájdalmasabb, kering a lelkembe apa hiánya. Végignéztem az iratokat, emlékeztem, találkoztam egy cikkel, amit apuval készítettek, megkérdezte tőle a riporter, hogy mi a legfontosabb neki, két szóban válaszolt: "Valahová tartozni." Anya nem beszél róla, most éli talán a legnehezebb időszakát, az üresség...Én emlékezem, minden nap, közben arra is rájöttem, hogy lett volna még mondanivalóm, elmondom, egyedül, suttogva, tudom, hogy hallja...érzem, hogy most is vigyáz ránk...sokszor még emelném a telefont, és hívnám...

Szóval a telefon, ami által egyfajta érzelmi hullámvasutazást tartottam, tanulságos volt, fejlődtem általa, az okra és a célra később majd rájövök, az örök körforgás pedig újra bebizonyosodott, mindennek rendelt ideje van, ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.