Biza, most Kiráról lesz szó, csodálom, hogy mennyi arca van. Mint pompom, kábé:). Igazi kis akarnok, pedig így közelítve a 1.5 éves korhatárhoz, igazán ráérnék még azzal a dackorszakkal. Imádom nagyon, szerintem már tolakodásnak veszi néha, hogy állandóan puszilgatom, de olyan ki selymes bőre van és bennem meg mindig ott villog a lámpa, hogy nem sokáig lesz ő már baba, észrevétlenül fog kislánnyá válni. Ha meg kéne fogalmazni, azt kellene mondanom, ő a mi kis szeretni való kakukktojásunk. Hihetetlen energiák mozognak benne, gyakorlatilag minden túlzás nélkül arra az időszakra áll csak meg, amíg alszik. Az evés is úgy zajlik, hogy vagy futkos a kezében a kajával, vagy szaladgál vissza egy-egy falatért. Gondolom ettől ilyen kis filigrán alkat, amit megeszik pár órán belül lefutja. Imádja a magaslati levegőt, mindenhová felmászik, ez még a kisebbik baj, de le is ugrik. :) Mindezen feladatsort kb. tized annyi idő alatt abszolválja, mint a nővérkéje. Vannak azért számomra érdekes megmozdulásai. Először is, csak és kizárólag pohárból hajlandó inni és egyedül, ebben is ügyes. A felvágottat csak magában eszi és fel kell neki tekerni. Ruhaundoritisze van, képes bármikor csupaszra vetkőzni, tök egyedül, nem számít a seggig érő zokni (harisnya),a pelenka, body, pulcsi és társai sem. Ilyenkor ujjongva rázza a fokhagymacikkeit és ordenáré balhé van ha viszem felöltözni. A zokni, mint olyan már nincs a ruhatárában 3mp alatt szabadul meg tőle, és soha nem un bele, hogy folyton levegye. Igazi kis piperkőc, mint a nővére, a pár száj hajába hajgumit kell beleszuszmákolni, amit persze rögtön kivesz, de minimum egy hajráfot felrak. Kedvenc játékai is vannak már, naná, hogy a telefon, a baba, amit etetni lehet és imád kockákat pakolni egymásra. Ezenkívül mindennel eljátszik, ha úgy tartja kedve két fakanállal és két vizes flakonnal rohangászik naphosszat. Az a baj, hogy van azért hátránya is a blognak, nem tudom úgy megmutatni a kiragadt pillanatokat ahogy szeretném, amikor elalszik a kezemben, amikor a két piliszka mutatóujját mozgatja a Nád a házam tetejére, amikor huncutul csíkszemmel vigyorog, amikor komolyan szemlélődik. Olyan hihetetlen gyorsan eltelt ez a 1.5 év, mégis ambivalensen nekem olyan, mintha már nagyon-nagyon régen itt lenne velünk. Vannak persze nehézségek is, pl. ha a gép előtt ülök, visítva jön és már tornázza is fel magát a lábam között az ölembe, és mutogatja mit kapcsoljak be neki. Ez különösen most probléma, amikor vállaltam egy kis maszek melót és gép előtt kell(ene) ülnöm, mert senki nem tudja ilyenkor elterelni semmivel innen, az tuti. A másik a szoptatás, vessenek meg az ős anyák, de elegem van, nagyon. 2008. tavaszától szoptatok, tudom én vállaltam és örülök is neki, hogy mindkét lányom jó sokáig kaphatta. DE! Kivan a hátam, a mellem és kivagyok attól, hogy ha ledőlök mondjuk tv-t nézni az ágyra, már jön is a kislányom és tépi a pólóm, h nem adnám ordít és k......sokáig bírja, legalábbis sokkal tovább, mint én. Ezt napjában annyiszor játssza le, ahányszor letenném a hátsóm. Nem beszélve arról, hogy éjjel 2x kell szopizni, 1.5 éve. Tudom ez nem (csak) rólam szól, de nagyon elég volt és nem látom az elválasztás mikéntjét még, de azt igen, hogy rohadt nagy meló lesz, így azonban nem mehet tovább, mert nincs rá erőm és legfőképpen idegzetem már. Na miután így lehúztam a kiscsajt, de ez most valahogy kijött belőlem visszakanyarodok. A beszédfejlődése, hááát számomra furi a nővérkéje csacsogása után, mert gyakorlatilag mindent elmagyaráz a kiscsaj, amit csak akar, jelentéssel bírnak a "szavai", hangsúlyai, de azt nem mondanám, hogy beszél. Apjukkal volt is egy vitánk erről, amiben emlékeztettem, hogy ha már hasonlítgatunk, emlékezzen vissza rá, hogy igaz, hogy fürtöskénknek járt a szája, de hugával ellentétben a lába nem nagyon. Majd tartottam neki egy kiselőadást arról, hogy vannak hangsúlyos fejlődések, amik háttérbe szorítják a másikat, de előbb-utóbb eljön mindennek az ideje. Summa- summárum, Kira így kerek ahogy van, a ropilábaival, a libegő bóbitával a fején, a bilin ülve,nyálas puszit osztogatva, az asztal tetején táncolva, szemlélődve, de leginkább akkor, amikor felkéri magát az ölünkbe és minden kis testrészével szorosan átölel és mint egy kis majom kapaszkodva hozzánksimul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése